B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben

alakításának az átlaghoz képest különleges formái bizonyos időeltolódással figyelhetőek meg egymáshoz képest a Körös-Tisza-Maros közén, a kora avar korban használatos sírformák közül csak a fülkesír éri meg az avar kor második felét, a 8. század második feléből már csak szórványos előfordulása ismert, szerepét a cölöpös sírépítményre utaló, illetve a padkás sírok veszik át. 4.2. A halottak helyzete A halottak legnagyobb része hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt, a karok és a lábak egymással és a törzzsel párhuzamosan, kinyújtva helyezkedtek el. Kb. 90 esetben lehetett kisebb-nagyobb eltéréseket megfigyelni, amelyek egy része a csontok koporsóban történt elmozdulásának tudható be. Ezek az esetek a rágcsálók bolygatásának következményei. Hasonlóképpen a test oszlása során csúszhatott össze, szinte ülő pozíciót felvéve a fülkesírokba temetett halottak egy része, hiszen itt a koporsó már eleve ferdén állt a fülke lejtős alján. Viszonylag gyakori a fenti esetszámon belül, hogy egyik vagy másik, esetleg mindkét kar kisebb-nagyobb mértékben a medencelapátokon feküdt, ezek részben a keskeny koporsónak vagy a test becsavarásának, esetleg mindkettőnek tudhatók be, ahol a karoknak feltehetően nem volt elég hely a törzs mellett. Azokban az esetekben, amikor a két alkar szimmetrikusan feküdt a medencén, nagyobb valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a karok helyzetét beállították. A 62. (ad. férfi), 425. (felnőtt nő) és az 549. (felnőtt) sírban a bal kar derékszögben a test előtt helyezkedett el, a 346. sírban (felnőtt) a jobb kar feküdt ugyanígy, a 314. női sírban mindkét alkar a test előtt volt. Ezek minden bizonnyal ugyancsak mesterséges beállítások. Szintén gyakori, hogy egyik vagy másik lábat oldalra felhúzták, vagy az egyik lábat a másikhoz hajlították, esetleg a lábszárakat, egyszer a combcsontok alsó végeit keresztbe fektették egymáson. Ezek valószínűleg nem véletlen elmozdulások, és közöttük leggyakoribb, hogy mindkét térdet felhúzták, két oldalra. A térdek felhúzásának a koporsó szélessége szabhatott határt, ahogyan azt a 416., öntött övgarnitúrás férfisír esetében láthatjuk. Ugyan Székkutason nem fordul elő, de máshonnan van rá adat, hogy a felhúzott lábszárak közé mellékleteket helyeznek, pl. Pitvaroson a 13. sírban egész szárnyas volt a mondott helyen. Mivel a tárgyi mellékleteket, de az ételmellékletet is általában a koporsón belül helyezték el, vagyis nemcsak a halottat védték a földtől, arra következtethetünk, hogy a lábakat azért mozdították el, hogy helyet nyerjenek a koporsón belül, és oda - nem feltétlenül maradandó anyagból készült mellékleteket helyezzenek. 4.3. Rendellenes temetkezések A temetőben 14 zsugorítva eltemetett halottat találunk (13., 44., 149., 189., 190., 222., 224., 230., 231., 302., 315., 333., 410., 499. sír). Ez a szám nem különösebben jelentős, legfeljebb a magas sírszám miatt tűnik kiugrónak más egykorú temetőkhöz viszonyítva. Az ilyen módon eltemetettek között férfi, nő és gyerek egyaránt akad, melléklet csak elvétve fordul elő: egyszer tojást találunk a 230. gyereksírban, illetve egy-egy edényt a 13. és 44. sírokban, utóbbiban egy vaskés is volt. A zsugorítás mikéntje általában szokványosnak mondható, a testhelyzet alapján a 499. sír esetében következtethetünk arra, hogy a bokákat hátrakötötték. A zsugorított helyzetű halottakat a temető nagy tömbjének DNy-i felén találjuk, csak részben a szélső sírsorokban. A temető főként fülkesírokkal jellemezhető DNy-i sírcsoportjaiban nem fordulnak elő (4. térkép). Egyedül a 103. sír maturus korú női halottját temették el hasra fektetve, neki tojást és orsógombot is adtak mellékletül, s talán valami húsételt is. A 269. sír férfi halottja hosszában szinte kettéhajtva került elő, lehetséges azonban, hogy ez csupán a test erőteljes becsavarásának tudható be. A 340. sírban vélhetően szintén csupán erősen becsavarták, esetleg összekötözték a halottat, így alakult ki a csontok szokatlan helyzete. Az 539. sírban a jobb kéz csontjai anatómiai rendben voltak, de a kéz nem anatómiai helyén volt, hanem a jobb alkar és medence csontjai között. Mivel egyébként a sír nem volt bolygatott, ebben az esetben talán lehetséges, hogy a kezet tényleg levágták. A padkás, koporsós férfisírban két vaskés és egy vasár is előkerült. A 95. sírban a felsőtest szinte ráhajlott az alsóra, a koponya pedig hiányzott, lehetséges, hogy ez a rablásból adódó bolygatás következménye. Erre gondolhatunk a 91. sír esetében is, ahol csak a csontváz jobb egyébként gyenge megtartású — fele volt meg a sírban, de a koponya nem, és az öntött övgarnitúra véreiéinek egy része is hiányzott, illetve másodlagos helyzetben került elő. Összességében mégis, a valamilyen szempontból rendellenesen fektetett halottak többsége a melléklet nélküli sírokból került ki. lócsontvázat tárhatta fel Kovács László. Ugyanakkor a sír rajza és fotója (BENDE 2003, 3. kép /, //. kép 4) pontosan mutatja, hogy a sírgödör DK-i oldala nem lezárt, hanem kissé szűkülve, karéj osanfolytaté)dik a vízakna betonfaláig. Pontosan úgy fest, mint a jól dokumentált esetekben a sír oldalába vájt padmaly indulása, ahová a halottat helyezték. Ez a megoldás feloldaná a lovassír-lósír ellentmondást, és megmagyarázná az embercsontok emlegetését.