B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben

4.4. Kettős sírok A temetőben 9 kettős temetkezés került elő: a 8., 58., 100., 273., 310., 371., 388., 494., 501. sír. Nőt és gyermeket temettek a 8., 310., 494. sírba. Két nő maturus, míg egy aduitus korú volt, a gyermekek az Inf. I korcsoportba tartoztak. A 8. sírban a gyermeket a nő jobb lábszára mellé helyezték, a 310. sírban a csecsemő a nő mellkasának jobb felén nyugodott, míg a 494. sírban a nő bokái között feküdt, ellentétes tájolással. Vélhetően a nők szüléshez előrehaladottabb korával függhet össze a halálozás, amennyiben feltételezzük az anya-gyerek kapcsolatot. E mellett szól az elhunytak testhelyzete is: az anya testére vagy szorosan melléje helyezték a gyermeket. Két gyermeket temettek a 273. és a 371. sírba. A gyermekek kora antropológiailag mérhető pontossággal megegyezett, tehát feltételesen ikerpároknak tarthatjuk őket. Két sírba temettek férfit és nőt (58., 388. sír), mindkét sírban a férfi feküdt ajobb oldalon, a nő pedig a sírgödör bal felében. Mindkét sírban közös koporsóba temették a két halottat, a 388. sírban a más késő avar temetőkben is számos alkalommal megfigyelhetőekhez hasonlóan a halottak összekulcsolt keze, egymáshoz hajtott fejük tanúskodik az életben valószínűleg bensőséges kapcsolatról. A nő senium, míg a férfi aduitus korú volt, a nő javára szóló két korcsoportnyi korkülönbség alapján inkább anya-fia kapcsolatot feltételezhetünk, mintsem házastársit. Az 58. sírba temetett nő aduitus, míg a férfi maturus korú volt, itt valószínűbbnek tűnik a házastársi viszony. A székkutasiakat is beleszámítva csak mintegy 10 férfi-nő kettős temetkezést ismerünk a Körös-Tisza-Maros közéről az avar kor második feléből, 6 esetben juttatták látványosan kifejezésre a temetés során a testhelyzet beállításával az elhunytak közötti szoros kapcsolatot a kezek összekulcsolásával, illetve az egymás felé fordított koponyákkal. A szentes-kajáni 351. sírban a nő dinnyemag alakú szemekből fűzött gyöngysora a férfi nyakát is körbefonta (KOREK 1943, 42). Abban a három esetben, ahol pontosabb kormeghatározással rendelkezünk a halottakról, csak a székkutasi sírban bizonyult a férfi fiatalabbnak. Nagyobb számban találjuk a férfiakat a jobb oldalon, a nőket pedig a bal oldalon, de ez semmiképpen sem jelent kizárólagosságot, főként, ha a kis esetszámot, illetve a kevés pontos embertani meghatározást is figyelembe vesszük. Egy-egy esetben találunk még két nőt együtt, illetve férfit gyermekkel eltemetve. A 100. sírban a két korcsoportnyi különbség (juv., mat.) szintén szülő-gyerek kapcsolatot valószínűsít, melyet a testhelyzet (egymás kezét fogva) is megerősít. Az 501. sírban a férfi és a gyermek hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt egymás mellett. A székkutasi temetőben nem találunk két, közös sírgödörbe temetett férfit, bár a Körös-Tisza-Maros közén fellelhető mintegy 4000 késő avar kori sír között egy ilyen is akad. A pitvarosi 225. sírban összekulcsolt kézzel temették el a két maturus korú férfi halottat. Összességében elmondható, hogy a fektetési és koradatok alapján nagy valószínűséggel egymással szoros vérségi vagy családi kapcsolatban lévő, egy időben elhunyt halottakat temettek el egy sírgödörbe, a felnőttek azonban nem voltak minden esetben házaspárok. A rendkívül alacsony sírszám az egy időben történt, természetes halálozásra utal. A mellékletek alapján úgy tűnik, hogy a szokást (az egy időben elhunyt családtagok közös sírgödörbe temetését) a késő avar korban hosszú időn át gyakorolták, de a legkésőbbi időszakból már nem igazán ismerünk példákat. A sírok a temető ÉK-i tömbjének középső sávjában teljes hosszában megtalálhatóak, egy sír a közelebb fekvő DNy-i sírcsoportban is előfordul (4. térkép). 5. A VISELET ELEMEI A TEMETKEZESI RETUSBAN A székkutasi temetőben 296 sírban került elő valamilyen viseleti elem, s ha még azt a 25 sírt is hozzászámítjuk ehhez, amelyben csak egy — számos esetben szintén viseleti elemként értékelhető (TOMKA 1972, 68) — vaskés volt, e sírok száma 325-re emelkedik, tehát meghaladja a 60%-ot. Bár a sírokban a halott mellett előkerülő valamennyi tárgyat, egyéb leletet hagyományosan mellékletként szokás említeni, a viselet elemei nem valódi mellékletek, azok közé csak azokat a leleteket, eszköz- vagy baj elhárító szerepű, étel- és áldozati mellékleteket, edényeket, illetve a ténylegesen megtaláltnál feltehetően gyakoribb, szerves anyagból készült tárgyakat sorolhatjuk, amelyeket a temetést végző közösség, család szánt a halottnak, és a sírjába, koporsójába helyezett. A viseleti elemek más avar temetőkhöz hasonló magas előfordulása és a tárgyi anyagban való egyértelmű dominanciája azt mutatja, hogy ebben a korszakban bevett szokás volt a halottat hétköznap vagy ünnepeken, de mindenképpen életében használatos ruházatában eltemetni. A késő avar korban, így Székkutason is előforduló viseleti elemek egyike sem olyan jellegű, amelyből a ruházat tényleges kinézetére, részeire, esetleg szabására következtetni lehetne.