B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben
lyezik a földbe, hanem a szertartás végeztével sírjelként használják (HARTHA 1998, 73-74). A székkutas-kápolnadülői temetőben 44 sírban figyelték meg lábbal ellátott, ácsolt koporsó nyomát. Ezek a sírok nem a temető teljes területén, hanem a nagy tömbjének DNy-i felén kerültek elő, a fulkesírok sávjától ÉNy-ra és DK-re egyaránt (3. térkép). A lábakkal ellátott koporsóhoz viszonylag ritkán társult ácskapocs: 10 esetben, szinte mindig a legkisebb méretűek, legtöbbször 1 db. A sírgödör alján megfigyelhető mélyedéseknek hat nagyobb típusa van: 1.31 sírban volt négy mélyedés, főként négyzetes, ritkábban kerek vagy ovális formájúak, nem mindig pontosan a sírgödör sarkaiban (131., 201., 328-329., 337., 349., 352., 354., 362., 368., 372., 374., 389., 395., 399., 412., 425., 429., 433., 442., 445., 487., 489., 502., 513., 515., 522., 531., 538., 546., 547. sír). Ezek többségében valódi lemélyítések, csupán két simái valóban lábméretűek, ilyenkor mélységük is csak 3-5, 3-7 cm (502., 522. sír). Nyolc esetben volt ácskapocs a sírban, egyszer közepes méretűek a csontváz gerincvonalára merőleges, két sorban, egyszer nagy ácskapocs, hatszor pedig kisméretű, főként a lábaknál, egyszer-egyszer a koponyánál. A 487. sírban csak három sarokban sikerült a lemélyítéseket megfigyelni, vélhetően itt is négy lába lehetett a koporsónak. 2. Két hosszú mélyedést a 308., 310., 318., 400., 420., 535. sírban lehetett megfigyelni. Ezekhez is társult kétszer kis ácskapocs, 2 db a koponyánál (308. sír), 1 db a lábaknál (310. sír). Kiss Gábor a vasasszonyfai avar temetőben megfigyelte, hogy ezek a mélyedések a koporsó túlnyúló végeinek befogadására szolgáltak (KISS 1990,414-415). 3. Találunk a koponya mögött hosszú, a lábak előtt két négyzetes mélyedést is (359., 401. sír). A 359. sír jellegzetessége, hogy a koporsó lábait a két meghagyott végpadkába mélyítették, és a padkák közé, tehát a koporsó alá helyezték az áldozati állat testét. 4-6. Egy-egy példa akad a koponya mögött két négyzetes, a lábak előtt egy hosszú lemélyítésre (407. sír); a koponya mögött, középen egy nagy, a lábaknál két kisebb mélyedésre (426. sír); de egy esetben hat láb is tartotta a koporsót, aminek az a magyarázata, hogy az szokatlanul széles lehetett, mivel két gyermeket temettek el benne (371. sír). Fülkesírban nem került elő lábakkal ellátott koporsó nyoma, ilyen ismert azonban a pitvarosi avar temetőből (51., 147. sír), a késő avar kor végéből, ahol a fülke alján két hosszirányú, párhuzamos vájatot lehetett megfigyelni, melyeket a koporsó lábai számára alakítottak ki, és a leeresztést könnyíthették meg (BENDE 1998, 195, 2-3. kép; BENDE 2000, 244, 247, 9. kép, 10. kép 1-2). A székkutasi temető sírjainak alig több mint 8%ában dokumentált koporsóforma a sírok mellékletei alapján a 8. század folyamán lehetett használatban, alkalmazása azt követően indulhatott meg, hogy a közösség feladta a fulkesírba való temetés szokását, azonban használata nem vált kizárólagossá (3. térkép). Az avar kori ládakoporsókat — a lábakkal ellátottakat, illetve az anélkülieket is — általában ácsolt ládáknak (K. CSILLÉRY 1951) tartják, amelyek hasított deszkából készültek. Erre utal a sírokból előkerülő számos szerszám, balták és szekercék (TOMKA 1979, 70). Avar kori sírból sokáig nem volt ismert fűrész, de ennek ellenére feltételezni lehetett ismeretét, és bizonyos munkafolyamatokban való alkalmazását (KISS 1990, 415, 15. j.). Az egyetlen általunk ismert fűrész szűkebb területünkön, a Körös-Tisza-Maros közén, Örménykúton 7 került elő, az 1. sírban, közép avar kori környezetben (BENDE 2003,2. kép 4). Az ácsolt ládák nem feltétlenül a temetés céljára készültek, korábban már a háztartásban is használatban lehettek, e mellett szólnak néprajzi példák, illetve az előállítás idő- és munkaigényes volta is (K. CSILLÉRY 1951, 267-281; TOMKA 1979, 83-85; KISS 1990, 417). Azonban vélhetően nem csupán ládák, de más bútordarab, kézenfekvően az ágy is szolgálhatott koporsóul, amelynek tetejét bedeszkázták. 8 Összegzésképpen mi is megerősíthetjük, hogy az avar kori sírokban nem a koporsó számít különlegesnek, hanem amikor a koporsót még valamilyen módon meg is védik a sírba visszatöltött földtől: erre szolgálnak bizonyos sírformák, amilyen pl. a fülkesír, a padkás sír vagy a cölöpös szerkezetű sír, illetve a kora avar korban a Tiszántúl területén a fűlkesír mellett jellemző padmalyos vagy füles sír (utóbbi esetben a sírgödör hosszoldalain, a koporsó felett, deszkák befogadására szolgáló, keskeny, vízszintes vajatokat alakítottak ki — LŐRINCZY 1992a, 103). Az utolsóként említett két sírforma az avar kor második feléből már nem ismert a területen. 9 A sírgödör ki7 Garam Éva (MNM) és Kovács László (MTA RT) ásatása (1982-1984). 8 Jó példa erre az a Meroving-kori, hasított deszkából készült halotti ágy, amely a kelet-würtenbergi Lauchheimben került elő 1992-ben. Egy 30-35 éves, előkelő férfit temettek el benne 703-704 telén. Az ágy hasított, bárdolt bükkfából ácsolt, 25-30 cm magas lábakon áll, 60 cm széles és 205 cm hosszú, ládaszerű oldalfalakkal, háromszög záródású véggel. Mélysége 60 cm! Felépítése megegyezik az ácsolt ládákéval. Az ásató Ingo Stork szerint a temetés előtt használatban volt, mert javítás nyomai fedezhetőekfel rajta (K. CSILLÉRY 1996; ZENT AI 2002, 30-31, 8. kép). 9 Feltételesen a padmalyos sírforma egyetlen előfordulásaként említhetjük az örménykúti 3. sírt. A találók ugyanis lovas vitézként emlegették a 60-as években előkerült sírt, ember- és lócsontokról egyaránt említést tettek, de 1982-ben már csak a