B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben
D-i szélén alkottak egy-egy sort (BENDE 2000, 250, L kép). A székkutasi fülkesírok formai kialakítására jellemző, hogy a megfigyelt esetekben az aknák viszonylag kisméretű téglalap, esetleg négyzetes formájúak, alkalmanként, de nem jellemzően lépcsővel mélyülnek, néhány esetben dokumentálható volt egy kereszt irányú vájat a fülke szája előtt, amelynek a fülke elrekesztésében, az aknától való elválasztásában, illetve az ide visszatöltött földtől való védelmében lehetett szerepe (457., 458., 467., 473., 476., 477., 483., 485., 537. sír). Néhányszor a fülke szája táján sötétebb betöltést dokumentált az ásató, mely a fülke elzárásának egy másik lehetséges alternatíváját, az állatbőrrel történő eltömítést (LŐRINCZY 1994, 317) sejteti. A fülkesírok aknarészét az esetek többségében sekélyre áshatták, és mellékletet nem helyeztek beléjük, tehát üresek voltak, ez magyarázza, hogy számos alkalommal nem sikerült megfigyelni elszíneződéseiket. Azokban az esetekben, amikor mégis találunk áldozatiállat-maradványokat az aknákban — pl. a 129. sír esetében, amikor egy egész lovat temettek az aknába —, az akna nagyobb méretű, tehát kialakításakor figyelembe vették a benne elhelyezni kívánt állatáldozat helyigényét. A fülkék mérete is rövidnek mondható, alig haladja meg a halott testmagasságát, tehát a sír két része, az akna és a fülke közötti összekötő nyakrész lerövidül vagy teljesen hiányzik. A fülkék legtöbbször erősen lejtenek (ez már csak a rövid aknák miatt is kézenfekvő), nem véletlen, hogy olyan sok összecsúszott, „ülő pózban fekvő" halottat találunk. A leírt formai jellemzők megfelelnek más, az avar kor második felére keltezett temetőkben tapasztaltaknak. A pitvarosi temető északi szélén előkerült fülkesírok aknái általában trapézszerüen nyitódó formájúak és nem túlságosan hosszúak, esetenként lépcsős kialakításúak (BENDE 2000, 250, 3. kép, 4. kép 2, 5. kép 3, 6. kép 1-2). Az Orosháza-Bónum-téglagyár területén feltárt fülkesírok aknái igen kis méretűek (60-80x60 cm) (JUHÁSZ 1969,148), a Béke Tsz-homokbánya lelőhelyről közölt két sírrajz (49., 64. sír) (JUHÁSZ 1995, Abb. 19) alapján hasonlóan rövid aknákkal számolhatunk. Szarvas-68. lelőhely esetében az aknák szinte kivétel nélkül lépcsős kialakításúak és vélhetően rövidek. Hasonló kialakításra következtethetünk a rákóczifalvai sírok rajzai alapján is (SELMECZI-MADARAS 1980, IX. t. 2, 4). A szeged-makkoserdei temető esetében a sírok aknarészét nem mindig figyelték meg, és így adataikat sem minden esetben rögzítették, de Móra Ferenc szemléletes leírásából szintén kisméretű aknákra (amelyet előtérgödörnek nevez, a fülkét pedig aknának) következtethetünk (MÓRA 1932, 8), aminek Salamon Ágnes feldolgozása sem mond ellent (SALAMON 1995, Tab. l/a). Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor lovat temettek az aknába, ilyenkor annak hosszúsága értelemszerűen összhangban volt a ló méreteivel, ahogyan azt a székkutasi 129. sír esetében is láthattuk. A fent említett példák, beleértve a székkutasiakat is, sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint Szegvár-Oromdülő kora avar kori fülkesírjaira (LŐRJNCZY 1992a, Abb. 8; LŐRINCZY 1995, 1. kép 5, 2. kép 1, 3. kép 1; LŐRINCZY 2000, 1. kép). A fülkesírokba temetettek között 10 gyermeket (39., 86., 110., 243., 272., 276., 355., 474., 475., 509. sír), 23 nőt (23., 48., 66., 108., 11 l-l 12., 115., 129., 134., 150., 154., 156., 205., 220., 249., 251., 285., 360., 397-398., 457—458., 514. sír), 22 férfit (35., 141., 198., 260., 284., 326., 350., 381., 396., 464., 466., 467., 470., 473., 476-477., 483., 485., 495., 498., 536., 541. sír), illetve 4 meghatározhatatlan nemű csontvázat (56., 200., 488., 537. sír) találunk. 4 A férfiak közül 8 tartozott az aduitus korcsoportba, 6 maturus, 7 senium, egy közelebbről nem meghatározható korú felnőtt volt. A nők között 3 juvenilis, 1 juvenilis-adultus, 8 aduitus, 9 maturus és 2 senium korút találunk. A 3 meghatározhatatlan nemű közül 3 fiatal korú és egy felnőtt volt. Szegvár-Oromdűlő, Szarvas-68. lelőhely, illetve Székkutas-Kápolnadülő embertani anyagának vizsgálata alapján nem lehetett különbséget kimutatni a fülkesírban, illetve egyéb módon eltemettek között az elhalálozási életkor, a nemek, az europid és mongolid nagyrasszok szerinti megoszlás tekintetében (MARCSIK-SZALAI 1995, 453), de a kora avar kori adatokhoz képest csökken a fülkesírokba temetett gyermekek száma, növekszik az idősebb korosztályok részesedése, és pl. Szarvason, illetve Pitvaroson a férfiak számaránya (BENDE 2000,251-252). A fülkesír előtere, aknája mind a kora, mind a késő avar korban az áldozatként a sírba helyezett egész vagy részleges állatmaradványok helye, a székkutasi temetőben azonban a klasszikus kora avar kori fülkesírokkal szemben az aknák többségében nem találunk állatáldozatot, illetve egyik fent említett késői fülkesíros temetőben sem jellemző az áldozati állatok megléte, főleg nem olyan tömegben, ahogyan az a szegvár-oromdülői temetőben dokumentálható volt (LŐRINCZY 2000, 52-55). A székkutasi fülkés férfisírokban csupán négy alkalommal valószínűsíthetünk állatáldozatot: a 326. és 477. sírban részleges juh, a 350. és 476. sírban marha vázrészei kerültek elő. 4 A sírok között két olyat találunk, ahol a mellékletek alapján valószínűsíthető nem ellent mond az embertani meghatározásnak: 473. sír, embertani meghatározása: aduitus korú férfi (mellékletei: orsógomb, gyöngysor, vascsat); 495. sír, embertani meghatározása: senium korú férfi (mellékletei: nagygömbös fülbevalópár, gyöngysor).
