B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Temetkezési szokások a székkutas-kápolnadűlői avar kori temetőben

mata kori sír volt.

2 A temetőben 9 kettős temetkezés került elő (8., 58., 100., 273., 310., 371., 388., 494., 501. sír). A sírok között csupán egyetlen lósírt találunk (375. sír). A 225. — egyébként gyermekméretü - sírgödörben egy részleges juhtemetkezést találtak, de emberi csontvázat nem. Az 5. sír esetében kérdéses, hogy elnézett fülkesír lehetett, amelynek csak az aknáját bontották ki, esetleg elporladt kisgyermek sírja, ahol emberi maradványok nem kerültek elő. A temetőben 125 sírból, tehát a sírok 23%-ából — közöttük négy fúlkesírból (39., 108., 457., 509. sír) — a csontvázon kívül nem került elő egyéb lelet. /. A TEMETŐ HELYE A Tisza bal parti mellékfolyójának, az egykor hajózható Kakasszék-érnek homokos, magas, D-i, DK-i (bal) partján, DNy-ÉK-i irányban hosszan elnyúlva terült el a temető (B. NAGY 1993, 151; B. NAGY 2003, i. kép). A temető K-i szélén kb. 5 m szélességben három párhuzamosan futó, keskenyebb árok részleteit tárta fel az ásató, B. Nagy Katalin, amelyeket félméteres földgátak választottak el egymástól. A hármas árokrendszer által jelzett földsánc az ásató feltételezése szerint egy nagyobb sáncrendszer része lehetett, amely a Kútvölgy-ér bal partján, a temetőtől ÉK-re is megtalálható. A régi térképeken, illetve légi felvételeken is azonosítható sáncrendszer 1,5 km

2-nyi kiterjedésű területet fog közre, az ásató e sáncrendszeren belül sejti a temetőbe temetkező népesség falujának területét, amelyre szórványos felszíni adatok mellett ásatási megfigyelés is utal (B. NAGY 1984, 240-241; B. NAGY 1993, 151). 2. A TEMETKE2 Amennyiben a szokásos eljárással égtájakhoz rendeljük a sírok irányítását, úgy azt tapasztaljuk, hogy a temetőben megásott sírok nagy többségének (312 sír) tájolása NyÉNy-KDK, de jelentős számú Ny-K-i irányítású sír is előkerült (182 sír). Valójában azonban a jellemző tájolás nem bontható szét a fenti két intervallumra, inkább a két sáv által kijelölt tartományban, 259° és 304° között változik, és egyenletesen oszlik el a temető területén. A gyakoriság egyre növekvően emelkedik a leggyakoribbnak mondható sáv, 280-290° felé, amely nagyjából a Ny és a NyÉNy közötti középérték is egyben, majd egyre kisebb mértékben csökken É felé haladva. ÉNy-DK-re mindössze 24 sírt tájoltak, e sírok több mint fele a temető tömbjétől DNy-ra elhelyezkedő, különálló sírcsoportokban, illetve a temető tömbjének DNy-i részén található. ÉÉNy-DDK-i tájolásával egy sír közelíti meg leginkább az É-i irányt, elhelyezkedése alapján az előzőekben említett sírokhoz kötődik. 4 sír tájolása tér el a Ny-i főiránytól D felé kisebb mértékben (NyDNy-KÉK), míg egy síré nagyobb mérSEK TÁJOLÁSA

3 tékben (DNy-ÉK). Ezek a temetkezések a temető DK-i szélén helyezkednek el (1. térkép). Mindössze két klasszikus fordított tájolású sírt találunk (K-Ny), az egyik egy — egyébként semmilyen más szempontból nem kirívó, edénymelléklettel ellátott — gyermeksír (490. sír), míg a másik a temető egyetlen önálló lósírja (375. sír). 8 sír tájolása nem volt mérhető. A temető jellemző tájolási iránya tehát Ny-K, NyÉNy-KDK, némiképp eltér az avar kor második felében uralkodóvá, de nem kizárólagossá váló ÉNy-DK-i tájolástól, lényegesen különbözik azonban a kora avar kor időszakában a Tiszántúl területén jellemző ÉK-DNy-i, illetve K-Ny-i és É-D-i tájolástól (vö. LŐRINCZY 1992). E váltás a temető tágabb környezetében, a Körös-Tisza-Maros köze egész területén megfigyelhető, hiszen az avar kor második felében nyitott temetők tájolása már egységesen Ny-K, illetve ÉNy-DK, függetlenül attól, hogy egyes sírok leletanyagai még kora avar kori jellegzetességeket is hordoznak (BENDE 2000,249). 2 A tanulmány elkészítéséhez a sírok katalógusán kívül az ásatási dokumentációt, az eredeti sírrajzokat és -fotókat is felhasználtuk. Az elemzés során említett jelenségekre csak sírszám szerint hivatkozunk, a B. Nagy Katalin temetőfeldolgozásában (B. NAGY 2003) szereplő képek számát itt külön nem jelezzük, hiszen a képi anyag sírszám szerinti sorrendben készült. A temető embertani meghatározását Marcsik Antónia (SzTE Embertani Tanszék) végezte el. 3 Az ásató, illetve munkatársai minden esetben feljegyezték a sírok irányítását, nem csupán a jellemző égtájakat, de a fokban mért pontos tájolási adatokat is, következetesen a csontváz fektetésének tengelyét megadó mindkét értéket. A tájolási adatok mérése 360°-os tájolóval történt.