B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)
B. NAGY Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető
történész, Bodnár Béla tanár). A szakemberek másik része kétkedéssel fogadja ezt a történeti adatot. A szájhagyomány hitelességét erősíti meg Huszár Mátyás vízmérnök 1821-ben írt jelentése, amelyben az 1740-es évekről azt írja, hogy Szentesről és Hódmezővásárhelyről hajón jártak Gyulára magas vízálláskor (GAZDAG 1960, 282), valamint az is, amikor Szőnyi Benjamin lelkész 1753-ban egyháza jegyzőkönyvében azt írja: „Szegedről itt lehetsz vízen két órában", amivel a legnyilvánvalóbb, gyors utat jelölte meg. A Kakasszék-ér hajózhatóságára jó adatnak tűnik még, hogy a Pósa-halom és a torkolat között viszonylag nagy a terület lejtése: 60 cm/km (ANDÓ 1984, 67). 5 Az évente rendszeresen visszatérő és köztudott magasabb vízállások idején indulhattak a hajók, pl. Gyulára. Az ilyenfajta rendszerességet visszavetíthetjük az avar korra is. A terméskövek, fa, só leszállítása Dél-Erdélyből a Maroson, majd a belőle kiágazó Kakasszék-éren történt. Visszafelé valószinü, hogy elsősorban gabonát vittek. A 683 kilométer hosszú Maroshoz csaknem 30 000 km 2 vízkörnyék tartozik. A folyó a történetiségben két, egymásra utalt területet: Erdélyt és az Alföldet kapcsolta össze (EPERJESSY 1993,3). Az avar temetőtől E-ra, kb. 100 méterre eső érparton 1973-ban feltűnően sok fakorhadékra hívták fel a figyelmemet az ásatáson dolgozó gimnazisták. Ma már tudom, hogy fahíd korhadékai voltak 6 a napjainkig ismert és használt gázló mellett. A gázló évszázadokkal korábban is itt volt, mivel az 1950-es évek légi fotóin jól látszó vonal jelzi a valamikor ide vezető, de elszántott — Kardoskút felől Nagymágocsnak tartó — utat. A Kakasszék-éren át bizonyára több híd, gázló volt, de biztosan csak egyről tudunk még: a folyó Tére-patak néven ismert, legalsó szakaszán fahídon 7 ment át az út Szeged felé (ANDÓ 1984, 78; GAZDAG 1960,287). Az avar temetőtől keletre, a Kakasszék-ér megközelítőleg kelet-nyugati irányú bal partjára nagyméretű földsánc támaszkodik. Az 1,5x1 km nagyságú sáncot valószínűleg a szarmata korban (Kr. születése és 5. század eleje között) építették. 8 A hatalmas földmű legmagasabb építménye a Pósa-halom. 9 A Pósa-halom és az avar temető között, a sáncon belül találtuk meg az avar falu néhány objektumát, valamint az Árpád-kori, faragvány okkal díszített terméskő templomot. Kövei Dél-Erdélyből kerültek ide (B. NAGY-TÓTH 2000, 23. j.). A terméskövek dél-erdélyi származása talán eltörölheti a Kakasszék-ér hajózhatósága után tett kérdőjelet, sőt megerősíti azt a feltevést is, hogy a Lippai-Radnaiszurdokon kilépő Maros — egykor elhagyott medrébe — még a 19. században is „juttat" a vizéből (Göböljárás-Birkavölgy, Kakasszék-ér, Kútvölgy-ér) a Tisza morotvának is tartott Hód-taván át és a Tiszából eredő(?) Tére-patak medrét felhasználva a Tiszába. Lehetséges. Hogy a Tére medre helyett a Porgány-eret használta, mint Gazdag László felveti. A Pósa-halom és környéke (Kápolna- és Sóstófarok-dülő) gyakran kerül fel példának, amikor a szél alkotta dombok, a parti homokdűnék vagy az „összevissza barázdált homokhalmos területek" (ANDÓ 1984, 66) keletkezését, formáit ismertetik. A Kápolnadülőben lévő „homokdűnék" egy része biztosan ember készítette földsánc, halom és az avar temetőt keletről határoló árok. Valószínű, hogy az alkalmas helyen lévő hosszú homokdűnéket is felhasználták építéskor (a mellette ásott árokból tovább magasították sáncfalnak), de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezen a területen igen sok, nagy kiterjedésű, emberkéz által készített földépítmény van. 5 Tére-ér 77 m tszf., Hódtó 77-76,5 m tszf., Porgány 75 m tszf., a Pósa-halom 98 m tsz/., távolság kb. 35 km — a folyószabályozások óta az ilyen nagyfokú lejtés nem kedvező áradások idején a mély fekvésű területeknek, de a vízi közlekedést kedvezően befolyásolta. 6 Az érbe zuhant vastag deszkákat jól konzerválta az állandóan nedves iszap. Az egykori ér medrének tisztítása, csatornázása alkalmával felszínre került fádarabok jobb megtartásúak voltak, mint az avar koporsókorhadékok. A leletmentő ásatás vezetésének megterhelő munkája közben csak addig jutottam el, hogy a mederben lévő korhadékok sírokhoz nem tartozhattak. A fahíd korára nézve nincs megbízható keltező adat. 7 Komolyabb szerkezetű hídnak kellett lennie (,,ponton "?), hiszen ugyanebben az időben a Tiszáról hajók jártak fel, és farönköket is úsztattak fel a Térén a hódmezővásárhelyi nagykikötőbe (a TESCO-nál). 8 A 1,5 km 2-nyi területet kerítő sáncokat Schéner György 1841-ben készített mérőasztal felvételi lapjáról és légi felvételekről ismerjük (225. kép 5). A sáncmaradványok helyszíni azonosításában segítségünkre volt Molnár Imre agrármérnök, a helyi Új Elet TSz növénytermesztési ágazatvezetője. 9 A halom magassága 98 m tszf, Hódmezővásárhely és környékének legmagasabb pontja.