B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

B. NAGY Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető

A hivatalosan megszerzett pénzek természetesen nem lettek volna elegendőek a temető teljes feltárására — csak kb. a felére. Sok erkölcsi, anyagi támogatást kaptunk a helyiektől, élén a Kossuth Tsz, majd utódja, az Új Élet Tsz vezetésétől és dolgozóitól. Mindig kártalanítás nélkül kaptuk meg a feltárandó területet és a táborhelyet. Munkagépet kaptunk kölcsön napokra ingyen, valamint az alkalmi teher- és személyszállításnál is segítettek (állandó mosakodási lehetőséget, sőt olykor szállást is tőlük kaptunk). Tühegyi László, Bereczki János tsz-elnökök és Molnár János, Sajti Imre főkönyvelők látogatásaikkal is gyakran tiszteltek meg bennünket. Mérhetetlenül sok társadalmi, barátságból elvégzett munka áll még a teljes feltárás mögött. A napi 10 órai munkaidőt szolid órabérért végigdolgozó diákok legtöbbször a sötétség beálltáig tevékenykedtek az ásatáson. Legtöbbjük humán pályára készült (tanár, orvos, pap), így érdeklődésüktől sem állt távol a népvándorlás kor megismerése, értő módon szerették csinálni a nehéz fizikai munkát. Ha ásójuk megtalált egy csontot vagy szemük egy földelszíneződést, szinte megittasultak a találás örömétől. Ez mindig felgyorsította a munkatempót, no meg az okos kérdéseikre adott válaszok. A monoton fizikai munkát a továbbgondolkodásuk, beszűrődő kétkedések, ezek fölötti vita oldotta, maradásra, a következő évben visszajövetelre késztette őket. Egész ásatás alatt ilyen folyton megújuló, érdeklődő, kemény fizikai munkára is képes, profi diákcsapattal dolgoztam. Lendületük, csüggedésük is nagy volt. A tanúfalak, profilok, kutatóárkok és szelvények aljának nyesése volt (és maradt) az emberpróbálóbb munka. Ebből egy ásatáson nagyon sok van. Sajnos a rosszul kirajzolódó földelszíneződéseket többszöri újranyeséssel tudjuk csak pontosítani. A 40 °C melegben betonkeménységű föld újranyesését elrendelő régésztől megkérdezték: „Mi ez? Ásatás vagy nyesetés?" Az ásatás zömmel nyesetésből áll! Tenyérnyi és hektárnyi területen, függőlegesen és vízszintesen, de folyton nyesni kell! A FÖLDRAJZI KÖRNYEZET A Tisza bal parti mellékfolyója volt a Kakasszék-ér, amelynek homokos, magas, déli-délkeleti partjába ásták bele az avar — illetve korábban a szarmata kori — sírokat (1. kép). Napjainkra az egykor bővizű ősfolyó legtöbb helyen beiszaposodott, mély és széles hullámterű medrében belvízmentesítő csatornák futnak. A már-már asztalsimaságúvá, néptelenné

1 tett, kies helyen a Kr. utáni évszázadokban a mainál sokkal mozgalmasabb élet volt. A Kakasszék-ér Hódmezővásárhely-SzékkutasOrosháza környékének a legnagyobb, hajózható(?) élővízfolyása volt a Tisza és a Maros (1845-1872) szabályozásáig. Vonzereje évszázadokon át meghatározta a parti lakosság életkörülményeit.

2 Vizét a Világosi hegyekből és a Lippai-Radnaiszurdokon Alföldre érkező Marosból kapta és Hódmezővásárhely irányában ömlött a Tiszába. A medre kb. 100 kilométer hosszan követhető, de a különböző helységek közelében elhaladó víznek, szakaszonként más-más nevet adtak. A Tiszába Tére-patak néven ömlik (kb. 10 km), ezután a Hódtó északi részén átfolyik (7-8 km), majd a Kistóhajlásban északkeletnek fordulva (a hódmezővásárhelyi Nagyállomás és sínje alatt, kb. 5 km) Kútvölgy-ér néven (kb. 10 km) érkezik el Székkutas közelébe, ahol már Kakasszéki-ér a neve (kb. 20 km). Orosházát északról megkerülve délkeleti irányt vesz fel, és az ott lakók Göböljárás-Birkavölgy néven emlegetik egészen Kevermesig.

3 Elgondolkodtató, hogy a Kakasszék-érnek több szakaszát tónak hívják: Hód-tó (beépült), Kakasszék-tó (ma gyógyintézet, egykor fürdőhely), Gyopáros-tó (fürdőhely). Lehetségesnek tartom, hogy a néphagyományban állandóan felbukkanó „fakadó vizek", források, a „föld édös gyerökei" is gyarapítják a vízmennyiséget e helyeken.

4 A Kr. utáni évszázadokban is működhettek e hő(?)források (ANDÓ 1984, 79; KISS 1960, 229-230). Egy-egy ilyen forrásokból is táplálkozó — tóvá szélesedő folyószakasz növeli környezete értékét, pl. fürdőhely kialakulása. Szívósan tartja magát az a szóbeliségre épülő gondolat, hogy Hódmezővásárhelyről Gyulára, a Kakasszék-éren valamikor rendszeres hajójáratok indultak (Szabó József geológus, Szeremlei Sámuel 1 Csatornázás, mélyszántás, partosabb részekről homok- és földbányászás, majd e földsebek bedózerolása, rideg állattartás megszűnése a híres-hírhedt vásárhelyi Pusztán, majd a tanyák építése és elhalása, mind-mind hozzájárult a ma látható egyhangú képhez. 2 Ezért is érzem fontosnak, hogy a folyó életrajzánál ne csak néhány vízrajzi adatot ismertessek, hanem a népvándorlás kori és Árpád-kori objektumok feltárásakor tett megfigyeléseket és a leletek feldolgozása során kapott bizonyosságokat is. 3 További elnevezései előttem ismeretlenek, illetve bizonytalanok. 4 Igazak lehetnek ezek a megfigyelésen alapuló népi híradások az ásatásunk közelében lévő Kakasszék-tóra és Gyopáros-tóra (2 km és kb. 5 km) is, hiszen a mai napig nem száradtak ki.