B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

B. NAGY Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető

További vizsgálat céljára mintegy 80 sírból tettünk el fakorhadékot, 16 sírból faszenet, 30 sírból tojáshéjat. A temetőben összességében 534 avar kori temetkezés mellett 21 szarmata kori sír került feltárásra (267., 282., 283., 286., 288., 290., 300., 312., 322., 324., 341., 363., 378., 379., 406., 421., 422., 423., 432., 438., 459. sír). Az avar kori temető régészeti leletanyaga a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Régészeti Gyűjteményében 2001.1.1-1392. leltári számon, az embertani anyag a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékén 4712^1729, 5745-5850, 82668391, 8830-8998, 9541-9557, 9858-9873, 98779921, 11529-11586 leltári számon, az archaeozoológiai anyag a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban található. Az ásatás történetétől elválaszthatatlan a munkatársak felsorolása. Közöttük is első helyre kívánkozik Szőke Ágnes restaurátor neve, akivel együtt rajzoltuk a sírok többségét, a sírfotókat magam készítettem. Az ásatáson egyébként nem volt éjjeliőr, hétvégi őr, nem volt soha lakókocsi, autó, telefon, hűtőszekrény stb.! Egy női kerékpár és egy katonai sátor állt csak — az olykor 30! fős — ásatás rendelkezésére. Nem loptak el semminket, nem dúlták fel sírjainkat! Szerencsénk volt. Több éven át régész „palántaként" vett részt a feltárásokon: Szabó Gábor, jNagy Árpád, Nagy Margit, Topái Judit, Hellebrandt Magdolna, Szentpéteri József, Székely György, Lőrinczy Gábor, Lovász Emese, Révész László, Szatmári Imre, Gyarmati János, Szemán Attila. A Gazdapusztai Gyula régészeti stúdiumait hallgatók közül pl. Kovács István, Takács Ilona, Bohr László segítettek, régészként Vörös Gabriella bontotta, rajzolta sírjainkat. A székkutasiak: Szepesi János, Gregus Imre, Szabó Imre, „Lala", „Satyó", Vaszilij, Vajda, Tyúkom, Juhász Nagy Károly, Bárányi postás, Gy. Molnár, Juhász Péter, Fejes Imre, Kaszás Zoltán, Nagy Lajos, a „szamaras" Jóska, Anda és Öze tanár urak, Bereczkiék. Az őszi mezőgazdasági szünet idején Bokor János tanár vezénylete alatt dolgozó közgazdasági szakközépiskolások közül: Budavári Attila, Maranecz József, Póth Tibor, Virág Mihály, Molnár Jenő, fKiss Ferenc, s az 1979-es 16 fős csapat! A hatvanas évek ásatási munkásai közül a következők maradtak meg név szerint emlékezetemben: Palóczné Tóth Magdolna, Gémes János, Balogh Ernő, Jávor Zoltán, Körösi Ferenc, Tatár János, Molnár Lajos, Gaál Dezső, Fejes Péter, Lajtár Jenő, Matók István, Matók Ferenc, Igna István és unokatestvérei, Bártfai Győző, Gallyas József, a Rácz fivérek és Molnár Gyula. A hetvenes évek ásatásain dolgoztak: Hervai János és Franciska, Kádár Ferenc, Balázs Ferenc, f Németh Zoltán, Szél Mária, Szénási Sándor, Dömötör Róza és Mihály, Hézső Endre, Szőke Imre, Prakfalvi Péter, Kronstein Vera, P. Tóth Ilona, Várkonyi Attila, Bálint Gabriella, Mészáros Ilona, Csiszár László, Gémes Ernő, Ábrahám Erzsébet, Szabadi Melinda, Horváth Emőke, Elek András, Zenke József, Baráth Ferenc, a Gömöri testvérek, Törőcsik István, Kérdő Márton, Mándoki Tamás és Dezső Péter. A nyolcvanas években: Szél Bernadett, Gyimesi Zsuzsanna és Péter, Nyáry József, Fekete Attila, Krupa Árpád, Rózsa Gábor és Csilla, Farkas Ferenc, Őze Sándor, Lázár István, László Györgyi, Czeglédi Sándor, Mészáros Ilona, Goda Ágnes, Buriné Ménesi Katalin, Molnár Attila, az Izsó fivérek, Oroszvári Ferenc, Török Zoltán, Bernát Attila, Hamvas Ödön, Gulyás Péter, Nemes Gusztáv, Albert Ágota, Bokor Katalin és János, Lantos Zoltán, Hannái Gábor, Simonffy György, Vörös Kornél, Nagy Géza, Vékony Gábor, Kőszegfalvy Zsolt, Szabó István, Huszár Gábor, Vincze Zoltán, Fülöpné Ambrus Judit, Kiss Katalin, Korén Katalin, Madár Éva, Judik Barbara, Romhányi Zsófia, Gyevi Nagy Géza, Németh Péter, Magi Judit, Hegedűs Imre, Cselőtei Éva, Palócz János ... Restaurátorok, akik a terepmunkában is részt vállaltak: Szőke Ágnes, Forrai József, Hervainé Judit, Csuhaj Zsuzsa, Szigethy Zsolt, Tóth Gyula, s azok a restaurátorok, akik „csak" restauráltak: Feketéné Ilike, Vidovics Teréz, Molnárné Balázs Zsuzsa, Huszár Márta, Almási Enikő, Hajmás Károly. A terepen — Szőke Ágnes és a családtagjaim után — a legtöbb ásatási szezont az állandóan dohogó, de sodró erejű Ménesi Sándor, a Kardos fivérek, Dömötör Katalin és István töltötte velem. Mindannyian tanárok lettek. A feltárás helyszíni munkálatainál is sok szakmai segítséget kaptam Matolcsi Jánostól, Marcsik Antóniától és a magukkal hozott munkatársaiktól. Többször meglátogatták az ásatást barátaim, feletteseim, szakmabeliek. Közülük néhány: László Gyula, Bóna István, Párducz Mihály, Korek József, Kovrig Ilona, Gyimesi Sándor, Szilágyi Erzsébet, Morvay Judit, Raczky Pál, Bakai Kornél, Fodor István, Dömötör János, Trogmayer Ottó, Lehmann István, id. Entz Géza és a művészvilágbeli Kohán György, Ember Judit, Varga Mátyás, Német József, Kajári Gyula, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc ... A feltárás költségeinek fedezetét legtöbbször a MNM Adattárától kaptam, a hetvenes évek végén két alkalommal is hozzájárult az ásatás költségeihez a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. A nyolcvanas évek ásatásait a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága fedezte.