B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

B. NAGY Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető

1976-ban a 288-313. sírok bontása történt meg, amelyek a leletanyag és temetkezési szokások tekintetében azonosak voltak a korábbi években feltárt sírokkal. Előkerültek az első olyan avar sírok, amelyek szarmata temetkezéseket vágtak át (288-289., 299-300., 311-319. sír). Az avar sírásók a megbolygatott embercsontokat és tárgyakat visszatették a szarmata sírgödrökbe. Három év múlva, 1979-ben vált lehetővé a temető feltárásának folytatása, és a 314-399. sírok kerültek kibontásra, valamint a temetőt keletről szegélyező temetőárok egyik szakaszának megfigyelését végeztük el. Már ekkor lehetett látni, hogy az avar sírok 12, néhol 13 sírsorban helyezkednek el. Az avar temető nyugati 3-4. sírsora „betelepült" az itt lévő körárkos szarmata temető sírjai közé. A temető középső soraiban a korábbi sírok voltak, köztük fulkesírok is, míg a szélső sorokban az öntött, griffes-indás díszítésű leletekkel jellemezhető temetkezések helyezkedtek el. 15 sírgödör alján — vagyis a feltárt sírok 12 százalékában — két nagyobb vagy négy kisebb gödröt figyeltünk meg. Ez jelentős különbség volt az előző 1-2 százalékhoz képest. A temetkezési szokások közül figyelmet érdemel még egy magában eltemetett, fel szerszámozott ló (375. sír). Öntött övgarnitúrás sírjaink közül kiemelkedő a 382. sír, amelyben a nagyszíjvéget hal díszíti, valamint a „tüszős öv" előkerülése (396. sír) (B. NAGY 1980; RégFüz 33 (1980) 68-69). 1980- ban a temető nyugati széléhez tartozó 400447. sírokat tártuk fel. Az előző évekhez viszonyítva feltűnően kevés állatcsont mellékletet találtunk. Néhány sírban volt csak szárnyascsont, illetve tojás. A sírgödrök aljából lemélyülő négy vagy két kis gödröt, illetve árkot tizenhárom esetben dokumentáltuk. Nagyszámú sírgödörben figyeltünk meg a csontváz alatt 5-10 cm vastag földréteget. Az eddig előkerült temetkezések több mint 100 halottját így temették el. Az egykori Kútvölgy-ér vagy Kakasszék-ér magas, homokos partját követi a temető nyugati széle, míg keleti szélétől kb. 20 méterre hármas sáncárkot vagy temetőárkot figyeltünk meg 50 méter hosszúságban. A temetőárkot 5-10 méterenként egy-egy fél méter széles kutatóárokkal vágtuk át. Az árokból kevés állatcsont és néhány népvándorlás kori (avar?) cseréptöredék került elő (RégFüz 34 ( 1981 ) 56-57). 1981- ben a 448^462. számú sírok kerültek kibontásra. Az avar temető hosszanti kiterjedését tisztázó ásatásnál előkerült sírok közül említést érdemelnek a 457^458. számú fülkesíros temetkezések. Mindkét halottat koporsóban temették el. A temetőt keletről kísérő temetőárkot (esetleg sáncot) két helyen vágtuk át: mindkét metszetben hármas temetőárok mutatkozott. Ez összhangban volt a korábbi években megfigyeltekkel. A temetőtől keletre elterülő nagyméretű sáncrendszert négy helyen vágtuk át. Az átvágások metszete alapján a népvándorlás korra keltezhető kettős földsánc vesz körül kb. 1,5-2 km

2 területet (RégFüz 35 (1982) 72). Az évi jelentésekben megfogalmazott megfigyelések zömét ma is igaznak gondolom. Az 1981-ben elvégzett, hatalmas földmunkával járó árok- és sáncátvágásokra azért volt szükség, mert sokáig reménytelennek láttam, hogy a teljes temetőfeltárás munkáját el tudom végezni. A temető eddigi szélessége (12-13 sírsor, vagyis kb. 50-60 méter) és a kb. 100 méterrel délnyugatabbra húzott 50 méter hosszú kutatóárok nyugati végében előkerült 455^-58. sírok helyzete alapján ekkor a temető várható sírszáma ezerre volt tehető. Tizenhárom ásatási idény után — úgy tűnt — még a feltárás felénél sem tartok. Ugyanakkor bizonytalanságban tartott a temetőárok és a közeli földvár tisztázatlan viszonya. A temető keleti szélét 10-20 méterről követő árok tartozhatott a temetőhöz, de a közeli földvár egyik sáncárka is lehetett. A temetőárkot követni akartam, hogy kiderítsem, valóban keríti-e a temetőt, a sáncárkot pedig azért igyekeztem átvágni több helyen, hogy jellegét, méreteit megismerve biztonsággal el tudjam különíteni a két objektumot egymástól. A nehézségeket csak fokozta, hogy a temetőárok és a tőle kb. 100-200 méterre lévő igazi várárok között természetes, EK-DNy irányú homokdűnék vonulata is húzódik. 1982- ben a 463-467. sírok kerültek feltárásra. Közülük említést érdemel a 466., lószerszámos fulkesír. A temető szélétől DNy-ra kb. 200 méterre fekvő, alacsony halmot is átvágtuk egy 44><2 méteres kutatóárokkal, ahol szarmata, esetleg avar előkelőség sírdombját sejtettük, de 60 cm mélyen, egy 70 cm átmérőjű gödörben egy bordadíszes edény és egy belsődíszes tál töredékével keltezhető, a zóki kultúrába sorolható, szórthamvas temetkezést találtunk. 1983- ban a temető déli végén levő 468-478. sírokat bontottuk ki. Ezek és az előző évben megfigyelt 462-467. sírok, összesen 17, két sír kivételével egyetlen sírsorban vannak és zömmel fülkesírok (RégFüz 37 (1984) 76). 1984- ben a 479^196. sírok kerültek feltárásra. Ekkor került elő az egyetlen fordított (K-Ny) tájolású sír (490. sír). A többi sírban az eddig megfigyelt temetkezési szokásokkal és leletekkel megegyezők kerültek elő. 1985- ben a 497-544. sírokat bontottuk ki. Ebben az évben került elő a sérvkötővel eltemetett nő sírja (526. sír), csiga- és hullámvonallal díszített tál (500. sír), valamint a temető egyetlen szablyás sírja (541. sír). 1987-ben befejeztük a temető feltárását, az 545555. sír kibontása mellett a népvándorlás(?) kori sáncon belül megfigyeltük az avar falu néhány objektumát, egy ismeretlen korú terméskő épület (valószínűleg templom) egykori helyét és 13-14. századi Sírokat (B. NAGY-TÓTH 2000).