B. Nagy Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monographia Archeologica 1. (Szeged, 2003)

B. NAGY Katalin: A székkutas-kápolnadűlői avar temető

A SZEKKUTAS-KAPOLNADULOI AVAR TEMETŐ B. NAGY Katalin AZ ÁSATÁS TÖRTÉNETE A székJtutas-kápolnadűlői sírok előkerüléséről Neubauer József (Felicián atya) nagymágocsi lakos 1965 áprilisában úgy szerzett tudomást, hogy a székkutasi homokbányászás során kitermelt homokból szállítottak Nagymágocsra is. Az egyik fuvarnyi homokból előkerült bronzveretek irányították a figyelmét a homokbányára. A leletek előkerülését Szegedre, Trogmayer Ottónak jelentette. Ezt követően Felicián atyával és Égető Jánossal (TJM) az első helyszíni szemle során bontottuk ki az első temetkezést. A homokkitermelést megelőző leletmentő ásatást júniusban kezdtük meg, ami aztán folytatódott minden évben azzal a céllal, hogy a veszélyeztetett sírokat megmentsük a folyamatos homokkitermelés pusztításától. Az évek során az ásatásról szóló jelentések különböző lelőhely-megnevezéssel láttak napvilágot: SzékkutasKossuth Tsz homokbánya, Székkutas-Új Élet Tsz, Székkutas-Kápolnadülő. Ennek oka a földterület hasznosításának, illetve tulajdonosának megváltozásában rejlik. A terület régebbi, de már alig ismert neve Kápolnadűlő volt. A 19. század végén „Hódmezővásárhely Kápolnadűlő" helymegjelöléssel ásatásból származó leleteket őriz a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum. A leletek és a jelentés Árpád-kori templomról és temetőről, valamint avar sírokról tanúskodik. A múlt századi ásatás színhelye és a jelenlegi ásatás helye között mindössze 200-500 méter a távolság (vö. SZEREMLEI 1901, 363-365). Az első évben 21 sír került feltárásra, köztük a 2. sír aranyozott bronz övgarnitúrával, a 8. sír arany- és bronzlemezből együtt préselt mellkereszttel és a 9. sír vas koporsókeresztjeivel (B. NAGY 1984, 20. ábra; B. NAGY 1993; B. NAGY 1993a; B. NAGY 1998; RégFüz 19 (1966)41). 1966- ban az előző évben feltárt területhez kapcsolódóan kijelölt szelvényekben újabb 29 sír került elő (22-50. sír), köztük a 31. sír vaspántokkal megerősített ácsolt koporsóval és az első dokumentálható fülkesírok stb. (B. NAGY 1998a). 1967- ben 43 avar sírt tártunk fel (51-93. sír), melyből jelentősebb leletnek a festett edények (B. NAGY 1974) és az első lószerszámos temetkezés (51. sír) bizonyult. Az aknasírok mellett továbbra is kerültek elő fulkesírok (RégFüz 21 (1968) 45). Az 1968-as leletmentő ásatás során, amikor ásatási szelvényeinket és kutatóárkainkat a temető nyugati szélén tűztük ki, 36 sírt tártunk föl (94-129. sír), melyből hat fülkesírnak, egy páros sírnak (100. sír) bizonyult. Feltűnően sok bolygatott, kirabolt sírral találkoztunk. Két esetben felmerült a rituális sírbolygatás gondolata is (95. és 110. sír). Ebben az évben, az előzőekhez képest, feltűnően gyakori volt az állatmelléklet. 1969-ben 51 késő avar kori sír került napvilágra (130-180. sír). A gazdag leletanyag előkerülése mellett igen nagy jelentőségűek voltak a megfigyelt temetkezési szokások (fülkesírok, állatmellékletes sírok, kettős temetkezések és zsugorított sírok). A soros temetőn belül a sírok tájolása egységes volt; a mellékletekkel ellátott temetkezések zöme biztosan 8. század végi, 9. századi késő avarnak mondható (RégFüz 23 (1970) 54). Ezt követően 1973-ban folytatódott a temető feltárása tervásatás keretében. Újabb 46 sírt tártunk fel, így összesen 226 sír került kibontásra. A temető É-D-i irányú sávban követte az egykor bővizű Kútvölgy-ér partját. Ebben az évben az ásatás a temető nyugati szélén folyt. Kettős, illetve hármas árokrendszert figyeltünk meg, amely — 10 méter széles üres sáv kihagyásával — követte a temető szélső sírjainak vonulatát. Az árkok mélysége 160, illetve 130 cm volt (RégFüz 27 (1974) 61). Ettől az évtől az ásatás befejezéséig Szőke Ágnes restaurátor volt a legfőbb munkatársam. 1974- ben kerültek elő a 227-267. sírok, amelyekből négy fülkés, a többi aknasír. A sírok zömében mellékletként állatcsont volt. Előkerült többek között egy újabb lószerszámos temetkezés préselt ezüstrozettákkal díszítve (239. sír), aranyozott bronz övgarnitúra, melynek nagyszíjvégén állatküzdelmi jelenet és indadísz van (236. sír) (RégFüz 28 (1975) 83). 1975- ben kerültek elő a 268-287. számú sírok. A szokásos aknasírok között hol a lábnál, hol a koponyánál, hol mindkét helyen a sarkokban lemélyített gödröket figyeltünk meg. Az eddig feltárt temetőrész keleti (269-270. sír) és nyugati (277-280. sír) szélének tisztázását végeztük el, valamint feltártuk az első körárkos szarmata temetkezéseket (282-283. sír).