Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Sipos József: Az 1917-es oroszországi forradalmak hatása a Gazdapártra
Sipos lózsef Az 1917-es oroszországi forradalmak hatása a Gazdapártra sztrájk követeléseit elemezte: „Felháborító és tűrhetetlen” volna, hogy a „jelenlegi osztályhatalom helyett [...] egy másik osztályuralom, a nemzetközi szocialista munkásság uralma nőne a fejünkre”. Ennek „rejtett törekvéseivel még tisztában nem vagyunk” - írták „de amint azt az orosz példa mutatja, teljesen államfelforgató és beláthatatlan következményeket rejtő" irányzatról van szó. „Nép képviselőház, nem pedig osztályuralom kell nekünk." -állították. Ezt az általánosítást így magyarázták: „Nagyon helyeseljük és értjük, ha a munkásság a rendelkezésére álló legális fegyverekkel küzd a saját anyagi helyzete jobbá tételéért, politikai jogaiért: azonban a rendelkező teljes hatalom nem egy osztály, sem nem egypár osztály, hanem a nemzet összes rétegeinek közös tulajdona kell, hogy legyen, ezt akarjuk. Ha tehát a szervezett munkásság csak a saját hatalmát akarja uralomra juttatni" - írták -, „akkor ebben a küzdelemben szemben találja magát a józanul gondolkodó egész magyar néppel." Javasolták: a „szervezett munkásság ne engedje magát felhasználni faltörő kosnak, semmiféle más politikai párt szolgálatában." Tehát a Gazdapárt - amely addig egyetértett az oroszországi forradalmakkal, azok legfőbb törekvéseivel - most a magyarországi munkásmozgalom radikalizálódását látva, helytelenítette annak proletárdiktatúrát követelő irányzatát, azt elfogadhatatlannak tartották. Sőt! Az „egypár osztály” diktatúráját is, azaz a munkás-paraszt diktatúrát is! Azzal szemben „nép képviselőház" felállítását követelték, amelyben a hatalom a „nemzet összes rétegeinek közös tulajdona" legyen. Tehát a polgári demokrácián túlmutató, sajátos népi-paraszti demokráciát követeltek. Ez a demokratikus parasztpártnak érdekében is állt, mert az általános és titkos választójog alapján a parasztság vált volna a legnagyobb létszámú választóréteggé, ők küldhették volna a legtöbb képviselőt a népet képviselő parlamentbe. Érdekes, hogy a parasztpárt vezetői nem foglalkoztak érdemben az eszer párt tevékenységével. Pedig tudjuk, hogy 1917 nyarán ők voltak a legnagyobb tömegpárt „hozzávetőleg félmilliós párttaggal" (SzvÁK 2001,454). Ugyanakkor megírták: az orosz szociálforradalmárok meggyilkoltákgróf Mirbach német nagykövetet. Július 7-én hajnalban pedigfegyvereslázadástkezdeményeztek Moszkvában. Ezt azonban a bolsevik katonaság leverte, és a városban ülésező szociálforradalmár kongresszus vezetőit is letartóztatták.12 E híreket azonban nem kommentálták. A szociálforradalmár vezetők letartóztatása miatt augusztus végén két nő merényletet követett el Lenin ellen, életveszélyesen megsebesítették. Erről a Magyar Lobogó szeptember 8-án tudósította az olvasóit. Megírták: Lenin az „orosz-szovjet köztársaság elnöke" és a bolsevikok vezére. Érdemének tartották, hogy az oroszok megkötötték velünk a breszt-litovszki békét. Ugyanakkor látták: Lenin és Trockij eszméi a legszélsőségesebbek. A hetilap szerint elveik gyakorlati megvalósítása miatt tört ki a polgárháború. Látták, hogy az ellenforradalmárokat az antant nem azért segíti, mert rendet akar az országban. Éppen fordítva: az oroszokat újra háborúba akarják keverni a központi hatalmakkal. Míg Lenin él és tartani bírja a hatalmat -írták -, addig a központi hatalmakkal megkötött béke érvényben marad. Azt is elképzelhetőnek tartották, hogy „szükség esetén a bolsevikiek pártja Leninnel az élen megköti a szövetséget a központi hatalmakkal, hogy közös erővel védekezhessenek az antant hatalmak ellen”.13 A hetilap beszámolt arról is, hogy a berlini politikai körökszerinta Lenin elleni merényletnek politikai következménye a tömegterror bejelentése lett. Idézték Radek írását az Izvesztyijából: „Lenin minden csepp véréért egy-egy feje fog lehullani a kapitalizmus képviselőinek”.14 A Magyar Lobogó azonban ezt a hírt sem kommentálta. Az oroszországi forradalmak hatására a Gazdapárt vezetői széleskörű szervező munkába kezdtek. Követeléseik radikalizálódtak. Különösen a békét, földreformot és az általános és titkos választásokat szorgalmazták. Ezzel is próbálták elősegíteni a parasztság öntudatra ébredését és szervezkedését, amely már 1918-ban jelentős eredményeket hozott. Heves és Veszprém vármegyék mellett már Abaúj, Tolna, Szabolcs, Békés, Komárom és Maros-Torda vármegyékben is megerősödött a kisgazdamozgalom. A Magyarországi 12 Magyar Lobogó 1918. július 14, 2. 13 Magyar Lobogó 1918. szeptember 8, 3. 14 Uo.4. 171
