Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Sipos József: Az 1917-es oroszországi forradalmak hatása a Gazdapártra
Sipos József Az 1917-es oroszországi forradalmak hatása a Gazdapártra Kisbirtokosok Országos Szövetségének 1918. május 12-én, Budapesten megrendezett kongresszusán már 29 vármegyéből mintegy 6300-6400 küldött jelent meg. Szabó István beszédében a Szövetség önállóságát, sajátos paraszti érdekképviseletét hangsúlyozta. Nőtt a párt hetilapjának példányszáma is (bővebben ld. Sípos 2009, 33). Október 19-én a parlamenti beszédében Szabó kifejtette a Gazdapárt által fontosnak tartott tennivalókat. Figyelmeztette a képviselőket és a nagybirtokosokat, ha folytatják rövidlátó és káros birtokpolitikájukat, „akkor ne csodálkozzanak azon, ha a bolsevizmus itt is megerősödik, [...] és előáll majd az a helyzet, hogy nem fognak úgy beszélni a magyar urakkal, mint mi beszélünk, a tisztelet és a megértés hangján, hanem egészen más hangon, úgy, mint Oroszországban”.15 Összegzés Mint láttuk, a Szabó István által vezetett Gazdapárt már 1917 előtt is éles kritikát gyakorolt a magyarországi nagybirtokkal és nagytőkével szemben. A társadalmat marxista fogalmak alapján osztályokra, rétegekre és csoportokra osztották. A közöttük lévő ellentéteket osztályellentéteknek tekintették. A parasztságot a nemzet gerincének tartották, egységes osztálynak, amelyet még nem feszítettek szét a rétegellentétek. A Gazdapárt vezetői és hetilapja örömmel üdvözölték az 1917-es oroszországi forradalmakat, mert azoktól elsősorban a békét remélték. E véleményüket csak erősítette a békéről és a földről szóló dekrétumok bejelentése, és gyors végrehajtása. A forradalmak hatására fokozatosan radikalizálódtak, egyre bátrabban követelték a háború befejezését, a demokratikus földreformot és az általános, titkos választójogot. Ezért szervezkedtek és nőtt a támogatottságuk. A bolsevikok hatalomra jutását is üdvözölték, elsősorban a békéről és a földről szóló dekrétumok gyors végrehajtása miatt. Az osztályuralmat azonban elutasították, és a proletárdiktatúrát elfogadhatatlannak tartották, a tömeges terror alkalmazását pedig elvetették. Népuralmat, azaz népképviseletet követeltek, vagyis a társadalmi osztályok, rétegek arányos parlamenti képviseletét. 1918 nyarán erre figyelmeztették a magyar munkásmozgalom vezetőit is. A Magyar Lobogó példányszámát -sajnosmég nem ismerjük pontosan. Ha feltételezzük, hogy hetente 5000 példányban jelent meg, akkor is tízezrekhez jutottak el az oroszországi forradalmakról közölt hírek és értékelések. Mint láttuk, ezek lényegében pozitívak voltak. Ezért következtethetünk arra, hogy a Gazdapárt tömegbázisát alkotó kis- és középparasztok körében is ez a vélemény volt többségben, amely valóságértelmezés pedig döntően befolyásolta e rétegek viszonyát a magyarországi munkásmozgalomhoz, a munkáspártokhoz és a háborút követő forradalmakhoz. Témánk kutatását nem tekintjük lezártnak, mert csupán az első lépéseket tettük meg. További fontos feladatnaktartjuka Mezőfi-féle parasztpárt Szabad Szó és a Gazdaszövetség által létrehozott A Barázda című hetilapok kutatását. E lapoknak az oroszországi forradalmakról alkotottvéleményének megismerése segít annak megértésében, hogy a magyarországi parasztársadalom miért fogadta differenciáltan a magyar 1918-1919-es forradalmakat. 15 Képviselőházi Napló 1910. XLI. köt. 338-345. 172
