Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Purgel Nóra: "Áldás, békesség!" Szegváron. Adatok a református közösség történetéhez
Purgel Nóra Áldás, békéssé/.7/" Szegváron - Adatok a református közösség történetéhez segítette. Az 1950-es évek második felében Bubla László, Kecskés Balázs, Papp László, dr. Vásárhelyi Lajos szolgált a helyi templomban, majd az 1960-as évek elejétől - vélhetően 1962- től 1974-ig - Bokor Kálmán a szegvári lelkész, hiszen az ő neve fordul elő legtöbbször az anyakönyvekben az egyes egyházi szertartásoknál. Bánfi Antalné elmondta, hogy családja Bokor Kálmánt többször ebéddel vendégelte meg, mert az istentisztelet végére megfőzött adatközlőm édesanyja, aki a templom gondnoka volt. A lelkész szeretett náluk ebédelni. Riga márkájú autóval járt ki a férfi vasárnaponként, majd a németektől kapott egy Trabantot, s ezzel néha elhozta a családját is. Természetesen a fent említett lelkészek is segítették munkáját, hiszen három településen igen sok feladata volt. Feltehetően az 1970-es évekközepétől az 1990- es évek elejéig Hódmezővásárhelyről Kaszás Sándor járt át a nagyközségbe a lelkészi teendőket ellátni. Az anyakönyvek szerint minden szertartást ő végzett, és a mártélyi híveket is ő gondozta. Róla családszerető lelkipásztorként emlékeznek, aki idős kora ellenére sokat látogatta híveit. Emlékeik alapján nagy bőrönddel járt, benne a magával hozott könyvekkel. Nagy György Jenő és lelkész felesége feltehetően az 1990-es évek közepétől látták el a három település lelki gondozását. 2001-től a jelenleg is szolgáló Nagy Zoltán tiszteletes úr jár Hódmezővásárhelyről a hívekhez a vasárnapi prédikációt megtartani. A közösség vallásgyakorlása régen és ma A szegvári református hívek felkutatása, megkeresése a falubeli ismeretségek alapján történt, hiszen a kis községben ismeretes a lakosok vallása. Először az istentiszteletre járó híveket kerestem fel, akiktől megtudtam, hogy kik adhatnak még információt. Mivel Szegvár nagyközségben a legutóbbi statisztikák alapján többségében katolikusok élnek, így kevés adatközlőt tudtam fellelni. Megszólított adatközlőim emlékei nagyobbrészt csak a 20. század közepéig nyúltak vissza, hiszen ekkor - a templom megépítése kapcsán - kezdődött el a közösség önszerveződése. A szóbeli források mellett az említett anyakönyvek segítették az adatgyűjtést, amelyekben sokféle információt találtam a hívek és az egyház kapcsolatáról. Harangszó hívta a híveket egykor az istentiszteletre: két harang van a templomban, egy kisebb és egy nagyobb, de általában az utóbbival harangoztak. Nem az épületből tudták megközelíteni a harangot, oldalról kellett bemenni, így eshetett meg, hogy közel nyolc éve ellopták a harangkötelet. Vígh Ferencné (Kovács Ferencné adatközlőm nagyanyja) volt harminc esztendőn át (1940- 1960-as évek) a gondnok, majd a rendszerváltás időszakában, 1989 és 1992 között az erdélyi származású Szép Imréné vállalta a feladatot. Ezután egy ideig nem volt kinevezett gondnok, így nem harangoztak rendszeresen. Napjainkban maguk közül bíztak meg valakit, de az asszony már több mint két éve nem jár a templomba. A gondnok feladata volt a harangozás, takarítás, hó eltakarítása és a fűtés a téli istentiszteletek helyszínén, a mai Lídia-házban, mely Mocsonoki Lídia (1911-1985) diakonissza testvérről kapta a nevét. Bánfi Antalné édesapját 1945-ben helyezték át molnárként Orosházáról Szegvárra, édesanyja, Juhász Lászlóné (Supkégel Erzsébet), volt a templom gondnoka. 1963-ban költöztek szüleivel a Lídia-házba. Már vőlegénye volt későbbi férje, Bánfi Antal (1966-ban összeházasodtak), akivel segítettek a gondnoki munkában adatközlőm idősödő szüleinek: főként harangoztak, szenet hordtak, és a már leírt tevékenységeket végezték. Édesanyja minden vasárnap letöröltette vele a képeket, padokat, hogy tisztaság legyen, ezen felül az imaházat is rendben tartották. Az 1948 előtti szertartásokra, melyeket a templom melletti imaházban tartottak, a helyi születésű adatközlők még visszaemlékeznek. Egy héten egyszer, vasárnap padokon ülve hallgatták a lelkipásztor szavait, délelőtt 11 órai kezdéssel. A lelkész elfoglaltsága szerint általában a hittanóra után tartották meg a prédikációt, amire már a felnőttek is eljöttek. A hittanos gyerekek száma 30-35 fő körül mozgott, felnőttekkel 347
