Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Régészet - Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán: Egy különleges késő bronzkori objektutípus: a halotti máglya és környezete Tar-Sztúpa alatti rész lelőhelyről (Nógrád megye)
Keresztes Noémi Ninetta - Litauszki Zoltán Egy különleges késő bronzkori objektumtípus Leletek Ahalotti máglyára mind a késő bronzkorban, mind az azt követő időszakokban nagy mennyiségű és változatos típusú tárgyakat helyeztek túlvilági útravalóként. A kerámiákat szépen elrendezve előre is elhelyezhették a farakáson, vagy utólag rá is dobálhatták a már égő máglyára. Ezen kívül a legváltozatosabb fémtárgyak kerülhettek még rá. Túlvilági útravalóként a kerámiákban tárolt italmellékleteken kívül ételeket: főleg magokat, kenyérféléket, gyümölcsöket, húsokat adhattak az elhunytnak túlvilági útravalóként.20 Az Iliász21 és egyes római források is utalnak arra, hogy a gyászolók - például Akhilleusz - kitépett vagy levágott hajukat is a máglyára dobták.22 Mindezeken túl nagyon fontos figyelembe venni, hogy a máglya esetében fokozottan igaz, hogy csak az eredeti esemény töredékének van régészeti lenyomata. A benne vagy rajta megtalált leletek csak egy részletét jelentik az eredetileg odahelyezett, majd a tűzben nagyrészt megsemmisült tárgyaknak.23 * 20 Indiában ma is használatos eljárás, hogy a testet bekenik ún. ghi-vel (speciálisan előállított vajjal) a hamvasztás előtt, sőt az Iliászban Akhilleusz egyenesen betakarja a leölt állatok zsírjával Patrokloszt (Homérosz 23.18). A zsiradék megkönnyíti és meggyorsítja a folyamatot, ugyanezt a célt szolgálhatja a zsírban gazdag ételmellékletek máglyára helyezése. A további zsiradék hozzáadása ugyanakkor legalább részben el is fedheti az égő emberi hús jellegzetes szagát. A vaskeresztesi tumulusban, illetve egyes írországi lelőhelyeken alma és cseresznyemagokatazonosítottaka halotti máglyák maradványaiban, agyümölcsökaromájával talán szintén ezt akarták közömbösíteni. Indiában és Ázsia egyes részein csak néhány előre meghatározott, kellemes illatú füsttel égő fafajtát használnak a máglyákhoz (Fekete 1981, 156; Lynch - O'Donnell 2007, 108-109, 112; O’Donnell 2016,168). 21 Az Iliász nagyon gazdag forrás a hamvasztási szokásokat illetően - a továbbiakban többször előkerül még- azonban fontos megjegyezni, hogy alapos forráskritikával kezelendő, tekintettel arra, hogy jóval az elbeszélt események után, a kora vaskor folyamán került lejegyzésre. A késő bronzkori Trójában, sőt még a kora vaskorban is igen ritka temetkezési formának számított a hamvasztás. Valószínűleg tehát sokkal inkább az eljárás látványos mivolta és a hőskultusz kialakítása céljából került bele az Iliászba, mintsem azért, mert ez lett volna az általános temetési gyakorlat (Dickinson 2016,14). 22 Homérosz 23.16; Noy 2000, 44. 23 Fülöp Kristóf kísérletei alapján a máglyára helyezett Kerámiaformák, díszítések24 Tálak A máglyából, valamint a temető- és a telepkerítő árokból is szép számmal kerültek elő változó mértékben behúzott peremű tálak töredékei (5. tábla 1-2. kép). Teljesen általános forma a késő bronzkor folyamán, szinte minden Kyjatice lelőhelyről ismert analógiája.25 Viszonylag ritkán, de előfordultak behúzott, turbántekercses peremű táltöredékek (5. tábla 3. kép) is, melyeknek belső felülete fényezett volt.26 A tálak profilált hastörésén többször hegyes, háromszög alakú bütyök ül (5. tábla 4. kép),27 illetve a perem külső oldalán keskeny, sekély, vízszintes irányú árokdíszek is futhatnak (5. tábla 5. kép). Aljuk a peremkiképzésüktől függetlenül általában talpgyűrűs vagy talpkorongos kialakítású (5. tábla 6-7. kép).28 A változó mértékben kihajló peremű töredékek a tálak mellett egyaránt lehetnek nagyobb bögrék, esetleg fazekak részei is. Gyakori közöttük a perem alatti hosszabb-rövidebb fül, amelyekből 1-2 darab helyezkedett el egy edényen (5. tábla 8-9. kép).29 * * Az egyenes peremű tálak viszonylag ritkák a leletanyagban, sőt egyes esetekben itt is előfordulhat, hogy valójában nagyobb fazekak mellékletek a formai és méretbeli változásokon kívül a hő és az összeroskadó faanyag hatására akár 50-80 cm-re is elmozdulhatnak eredeti helyükről, ezért az összegyűjtés során is előfordulhat, hogy a hamvakkal amúgy is vastagon borított és nehezen észrevehető tárgyakat egész egyszerűen nem találják meg. Talán ez történhetett a lentebb részletezendő kis urnaformájú edénnyel is, melyet egészben emeltünkki a máglyából (Rebay 2010, 67; Fülöp 2018, 301). 24 A fejezet szerkezete D. Matuz Edit Felsőtárkány-Várhegy földvár kerámiaanyagának leírásánál felállított sorrendjét követi (D. Matuz 1991,12-19). 25 Kemenczei 1970, 36; D. Matuz 1991,12-13. 26 Párhuzamai például Szajla: Kemenczei 1984, Taf. LXXXV. 4; Forró: Kemenczei 1970, IV. t. 22. 27 Hasonló díszítés Ózd-Kőalja lelőhelyről: Kemenczei 1984, Taf. XC. 6. 28 Párhuzamok az aljkiképzésre a teljesség igénye nélkül - Szajla: Kemenczei 1984, Taf. LXXI. 14; Taf. LXXV. 11; LXXIX. 9,12; Ózd-Kőalja: Kemenczei 1984, Taf. XC. 6. 29 Párhuzamok - Szajla: Kemenczei 1984, Taf. LXXIII. 19; Taf. LXXVI. 11; Taf. LXXXVII. 8; Borsodharsány: Kemenczei 1970, II. t. 7; XVI. t. 3-7,10-13. 45
