Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Művészettörténet
Nátyi Róbert Két szegedi grafikus, Buday György és Vadász Endre kapcsolata a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének. 1927-ben a Wolfner Gyula népéleti díjat, majd 1929-ben a Tavaszi Szalonon a Szinyei Társaság Nemes Marcell féle utazási díját nyerte el (Sz. KÜRTI 1982, 4]. Tanulmányai elvégzése után, 1928 nyarán költözött Debrecenbe, ahol az Izraelita Gimnázium rajztanári állását töltötte be. A harmincas évek folyamán a cívisváros képzőművészeti életében egyre jelentősebb szerepet játszott, miközben a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének valamennyi külföldi kiállításán szerepelt. Eredményes rajzolói munkálkodása mellett cikkeket, tanulmányokat publikált, alapítója volt azAjtósi Dürer Céhnek. 1929-ben nemcsak tagja lett az Ady Társaságnak, de a helyi mecénások és gyűjtők által támogatva a legközkedveltebb művészükké is vált (Bíró 1985, 301). A sokat utazó és számos helyen kiállító alkotó festményei, grafikái már ekkor a világ szinte minden tájára eljutottak. Szülővárosával ebben az időszakban is intenzív kapcsolatokat ápolt, amelyek családján kívül, elsősorban a szegedi műpártoló polgársághoz (Déry Ernőné, Kolozs Lajos, Dr. Lusztig István, Dr. Némedy Gyula) kötötték, akik szívesen gyűjtötték egyedi hangulatú rézkarcait, vagy készíttették vele exlibriseiket (Sz. Kürti 1986, 325-346). Eközben Buday egyetemi hallgatóként, autodidakta módon, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának elnökeként jutott el a grafikai művészetekig. Első, önálló grafikai sorozata, amikor a közvélemény is fölfigyelt munkásságára a Boldogasszony búcsúja (1931) című fametszetes kötet volt. Ekkor már Vadász az ismert és elismert mesterek sorába tartozott. Vadász először 1926-ban mutatta be alkotásait szülővárosának.2 Majd 1927-ben újabb kollekcióját láthatta a Kass Szálló halijában a szegedi közönség.3 Hogy pontosan milyen körülmények között és mikor ismerkedtek meg egymással művészeink nem tudjuk, de 1934. április 1-6 között a Tisza Szállóban a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma szervezésében három debreceni 2 1. V. (Lengyel Vilma): Két kiállítás a Kassban. Délmagyarország, 1926. április 4., 14. 3 1. V. (Lengyel Vilma): Vadász Endre tárlata. Délmagyarország, 1927. szeptember 25., 11. alkotónak - Félegyházi Lászlónak (1907-1986), Gáborjáni Szabó Kálmánnak (1897-1955) és Vadász Endrének - volt közös tárlata.4 Sz. Kürti Katalin 1975-ben megjelent tanulmányában azt írta, hogy Buday és Ortutay készítette elő a kiállítást (Sz. Kürti 1975, 773, 63. jegyzet). Jelenlegi ismereteim szerint kapcsolatfelvételük terminus ante quem-jeként ez az időpont szolgálhat. Az SZFMK tudatosan építette a kapcsolatot a másik vidéki város, hasonló törekvéseket valló művészeivel és hívta meg őket a bemutatkozóra. Minden bizonnyal a szegedi társaság az analóg törekvéseket valló, európai igazodású, vidéki művészcsoportok bemutatóival igyekezett egyre szerteágazóbb kapcsolatrendszert kiépíteni, így az Ady Társasággal kifejezetten jó viszonyt ápoltak. Az év októberében a kultúrpalotában, a Szegedi Kisgrafika Barátok Körének bábáskodásával megrendezett nagyszabású grafikai és exlibris kiállításon szintén mind Buday, mind Vadász alkotásaival találkozhatott a közönség.5 Ráadásul a rendezvényt kísérő ismeretterjesztő és tudományos ismertetések között szerepelt - a kollégium tagjának - Reitzer Bélának (1911-1942), az Ex-libris művészet új irányai és lehetőségei című előadása is.6 Ezzel majdnem párhuzamosan 1934. október 19-én nyílt meg a debreceni Újságíró Klubban Buday György tárlata is (Sz. Kürti 1996, 276; 288). A mindkét városban megrendezett képzőművészeti események jelzik a szakmai interakciók eredményességét. Ezeken az eddig megismert kölcsönhatásokon túl a Móra Ferenc Múzeum Irodalomtörténeti Gyűjteményében található Buday-hagyaték négy Vadász Endre levelet, illetve levelezőlapot őriz, amelyeket a Debrecenbe elszármazott grafikus szegedi kollégájának írt, melyek segítségével tovább árnyalhatjuk a kettejük közötti szakmai összefüggések rendszerét felvázoló képet. Az első, 4 Sz. n.: Vadász Endre, Félegyházi László és G. Szabó festőművészek kiállítása. Délmagyarország, 1934. március 28., 7., Sz. n.: Tavaszi tárlatok. Délmagyarország, 1934. április 1., 9., D. S. (Devich Sándor): Félegyházi László-Gáborjáni Szabó Kálmán és Vadász Endre kiállítása. Szegedi Új Nemzedék, 1934. április 1. 5 1. V. (Lengyel Vilma): Internacionálisgrafikai és exlibris kiállítás a kultúrpalotában. Délmagyarország, 1934. október 23. 8. 6 Sz. n.: Grafikai kiállítás lesz Szegeden. Délmagyarország, 1934. szeptember 22. 7. 415
