Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Bene Viktor - Hegedűs Anita - Kiss Anett - Pusztai Bertalan: Bűn és bűnhődés. Az egészség társadalmi konstrukciója szegedi fiatalok körében
Bene Viktor - Hegedűs Anita - Kiss Anett - Pusztai Bertalan Bűn és bűnhődés egy fizikai állapotnak tekinti, hanem az ember életére teljes mértékben kiható holisztikus folyamatnak (Gritz 2007). Vagyis amíg a negatív szemlélet a betegség hiányát, a tökéletes jólétet mondja ki, addig a pozitív inkább a testi, pszichés és szociális egészség, a jóllét harmóniának a meglétére hívja fel a figyelmet, mely egy egész életen át tartó folyamat. A pozitív egészség kapcsán talán Gochman 1997-es egészségmagatartás definíciója használatos leginkább, melyet a szerző az egyén szintjén fogalmazott meg. Meghatározása szerint egészségmagatartás alatt értjük azokat a személyes tulajdonságokat, személyiségjellemzőket - beleértve érzelmi állapotokat és jellemvonásokat, valamint nyílt viselkedési mintákat, cselekvések és szokások összességét -, amelyek kapcsolódnak az egészség megtartásához, az egészség helyreállításához és az egészség javításához (Kincsesné 2014). Ezzel szemben Tompa Anna az egészség negatív értelmezését veszi alapul vizsgálataiban, melyben azt állítja, hogy a jóléti társadalmakban az emberek testi és lelki szinten is képtelenek lépést tartani a gyors változásokkal. Mégis ahhoz, hogy felzárkózzanak, a teljes kimerülésig hajszolják magukat. Persze ez a folyamat stresszel és egyéb pszichés betegségekkel jár, melyeket káros szokásokkal, káros életmódvezetéssel próbálunk csillapítani, kezelni, a már amúgy is káros, zömében városi környezetünkben (Tompa 2004). A két megközelítés, pozitív és negatív nem igazán választható el egymástól a mindennapi életben: azt mondhatjuk, hogy inkább kiegészítik egymást. Mind a kettőben nagy szerepet játszik egy viszonylag stresszmentes élet kialakítása, melyet több kutató is a mértékletesség elérésével lát megvalósíthatónak. Bouckaert és társai vizsgálataik nyomán rámutattak, hogy a nem vallásos személyeknél is hozzájárul a mértékletesség az egyén boldogságának a növekedéséhez (Csutora - Zsóka 2016). Weninger azt állítja, hogy a mértékletesség egy általános tulajdonság, mely nem csak a káros szenvedélyeink mértéktartásában nyilvánul meg: a mértékletesség kemény önfegyelem, mely az egész életünket érinti (Weninger 1943, 2011). A mértékletesség ugyanúgy vonatkozik az egészségmegőrző tevékenységekre, mint az egészségkárosítókra - a táplálékbevitel jót tesz az emberi szervezetnek, de nem mindegy, hogy milyen tápanyagból merítkezünk. A testmozgás jót tesz a fizikumunknak, de ha túlzásba visszük, akkor súlyos következményekkel is számolhatunk. Tudjuk, hogy a túlzott táplálékbevitel elhízáshoz, a túl kevés pedig kóros soványsághoz vezethet. Amíg az elhízást és egyéb szív- és érrendszeri betegségek kialakulását segítheti a mozgáshiány, addig a mozgás túlzásbavitele súlyos csont- és izomproblémákat okozhat. Az egészséges táplálkozás terén a magyar fogyasztók nem a megfelelő tápanyagok bevitelét gondolják egészségesnek, hanem a színezék, egyéb adalékanyagok és vegyszerek nélküli ételek fogyasztását. Ugyanakkor a felnőttek 50%-a hajlandóságot mutat az egészséges táplálkozás követésére, de ez a hajlandóság többnyire csak egy-két napig vagy egy egészségtelen étel fogyasztásának a felhagyásáig tart. Továbbá kulturális és osztálybeli különbségeket is kimutattak, miszerint a szegényebb rétegek nagyobb százaléka hajlamosabb az egészségtelen étkezésre, mint a tanult jómódúak képviselői (Lantos 2010). A személyes egészségkép formálódása a társadalmi normák hatására A világot érzékszerveinken keresztül megtapasztalva mindannyian személyesített valóságverziókat hozunk létre. Konstrukciókat alkotunk és ezekhez a konstrukciókhoz igazítjuk cselekvéseinket. A minket körülvevő világ történéseit és jelzéseit, valamint a saját a cselekvéseinket értékeljük: vagy jónak vagy rossznak ítéljük meg. A cselekvéseinkre szabályokat alkotunk vagy fogadunk el, közösségileg ezekből normákat hozunk létre (Szakadát 2008). Ezek szerint a társadalmi normák a társadalomba berögzült szabályszerű cselekvések, melyek a társadalom számára hasznosak, azaz jók és követendők, vagy éppen haszontalanok és rosszak - azaz szankcionálandók. 388
