Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Bene Viktor - Hegedűs Anita - Kiss Anett - Pusztai Bertalan: Bűn és bűnhődés. Az egészség társadalmi konstrukciója szegedi fiatalok körében
Bűn és bűnhődés. Az egészség társadalmi konstrukciója szegedi fiatalok körében Bene Viktor - Hegedűs Anita - Kiss Anett - Pusztai Bertalan 2017 szeptemberével kezdődően egy nagyobb multidiszciplináris projekt keretében az egészség fogalmának társadalmi konstrukcióját, diskurzusának mediatizációját kutatja az SZTE Kommunikáció és Médiatudományi Tanszéke.1 A számos altémában zajló vizsgálatok egyik iránya az egészségről, egészséges életmódról létező elképzeléseket igyekszik feltárni. Ezen kutatási témát életkori bontásban szervezett, fókuszcsoportos interjúkkal kutattuk. Jelen írás a 18-35 év közötti. Szegeden élő fiatalok körében végzett vizsgálat eredményeit taglalja az egészség-kép, egészséges életmódról alkotott vélemények, valamint az egészség-betegség kettősének tekintetében. Mi az egészség? Definíciók és dimenziók Az egészség komplex meghatározása nehéz feladat, hiszen egy számos oldalról vizsgálható fogalomról beszélünk. Talán a legegyszerűbben az ún. orvosi modellel írható körül, mely szerint az egészség a betegség hiánya (Gyúró 2017). Egy ennél árnyaltabb és szélesebb fogalom az egészség biomedikális felfogása (Gyúró 2017), amely már közelebb áll az egészségről a társadalomban elterjedt általános vélekedéshez. Eszerint az egészség a szervezet egyensúlyi állapota, amely az élettani funkciók, illetve a lelki és szociális harmónia optimumát adja meg. Társadalmunk az egészség ellentétpárjának tekinti a betegséget. A betegségeknek számtalan változata létezik. Van, amelyik a test fizikumára, 1 A kutatást az EFOP-3.6.1-16-2016-00008 számú, EU társfinanszírozású projekt támogatta. van, amelyik a mentális folyamatokra gyakorol nagyobb hatást. A fenti biomedikális felfogás szerint a fizikai egészség mellett más tényezők is hozzájárulnak az egyén egészséghez. Ilyen tényezők például az ember és környezete közötti pozitív kapcsolat, harmónia, amely vonatkozhat a kultúrára, az emberi vagy a természeti közegre; a társadalmi rendszer megismerése és a személyiség minél teljesebb kibontakozása vagy akár a fizikai jó közérzet, a komfortérzés és energia, amellyel tevékenységeinket kielégítő módon végre tudjuk hajtani. A WHO az egészséget ennek szellemében a következők szerint határozta meg: „Az egészség a teljes testi, mentális és szociális jóllét állapota, és nem csupán betegség- vagy fogyatékosság-nélküliség” (WHO 1946, o.n.). E szerint az egészség három dimenzióban jelenik meg: testi egészség, lelki egészség és szociális egészség. A WHO az általános életminőséget a WHO Quality of Life módszerrel méri, mely a következő nagyobb területeket foglalja magában: a) fizikai állapot: a testünk állapota és milyensége; b) pszichikai állapot: a szellemünk és érzéseink állapota; c) függetlenség/önállóság: önálló munkaképzés és önfenntartás képessége; d) társas kapcsolati háló: ismeretségi kör, ismeretségek száma és minősége; e) környezettel való kapcsolat: az életterünkkel kapcsolatos adatok; f) lelki/spirituális jelenségek: hit és vallásosság (PlKÓ 2006). Ez az életminőség mérési módszer az egyéneknél egyfajta egészségtudatos életmódot, egészségmagatartást vizsgál meg, mely az egészség pozitív és negatív szemléletét is magában foglalja. Ezek szerint az egészségnek lehet negatív értelmezése, ami az egészséges létállapot megőrzésére és megvédésére irányul, valamint lehet pozitív értelmezése, ami az egészséget nem csak 387
