Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Pintér Zsófia: Városrészi fesztiválok - egy közhasznú egyesület értékmentő munkája Szentesen
Pintér Zsófia Városrészi fesztiválok - egy közhasznú egyesület értékmentő munkája Szentesen kézimunka, képzőművészet). Természetesen nem maradhatnak el a kulturális és szórakoztató műsorok sem, amelyek a bankett fényét emelik. A Lepényváró Fesztivál a Kiséri Napok testvérrendezvénye, hiszen szervezője azonos. A rendezvénnyel szeretnének hagyományt és esélyeket teremteni a lapistóiak számára, valami új kezdetéhez.8 A Mosolygósabb Régióért Egyesület története és tevékenysége Mosolygósabb Régióért Kulturális Közhasznú Egyesület tizenöt alapító taggal 2001. október 24-én alakult, jelenleg 25-en vannak. Székhelye Szentes Kisér nevű városrészében található. Főbb tevékenységei és céljai közé tartozik a Városi Visszang című regionális közéleti tájékoztató havi kiadvány megjelentetése, szerkesztése, valamint évente Kiséri Napok elnevezéssel kulturális nagyrendezvény szervezése, amelyhez 2008 óta már a Lepény váró Fesztivál szervezése is társul. A régió idegenforgalmi adottságait tárták fel, s ezek bemutatása érdekében dolgozták ki a fesztiválok programjait. Ezen felül testvérkapcsolatokat is ápolnak, illetve létesítettek - a közös történeti és kulturális értékek feltárása és ápolása végett - határon túli magyar szervezetekkel. A Mosolygósabb Régióért Egyesület alapító tagjai a megalakulás előtt is végeztek közhasznú munkát. 1985. szeptember 28. és október 5. között a Hazafias Népfront IV. körzeti bizottsága rendezte meg az első alkalommal a Kiséri Napok ,85 elnevezésű programsorozatot.9 A helyszínül szolgáló városrész nevét viselő rendezvény Dömsödi Mihály főszervező ötlete alapján jött létre. Az egykori '48-as Kör helyén (Sáfrán Mihály utca 31.) gyűltek össze a városrész lakosai egészen addig, amíg az 1980-as évek végén felépült a Nagyörvény utcai orvosi rendelő, és annak az emeletén kialakítottak egy közösségi termet. 8 http://www.varosivisszhang.hu/?p=1953 (Letöltve: 2019.04.08.) 9 http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2005/39_0930/07.htm (Letöltve: 2019.04.08.) A Hazafias Népfront oszlopos tagja volt Dömsödi Mihály és felesége Dömsödi Teréz is, aki később az újjáélesztett hagyomány és a Lepényváró Fesztivál főszervezője lett. A N épfront feloszlásával (1990) szünet következett. Az egykori tagok egy része azonban tovább folytatta kulturális munkáját a régi iroda helyén. A rendszerváltás utáni hosszabb szünet után 2002-től a kiséri székhelyű Mosolygósabb Régióért Kulturális Közhasznú Egyesület vette át a kulturális rendezvények szervezését. A rendezvények finanszírozását önkormányzati támogatásokból és helyi szponzorok adományaiból oldják meg.10 11 Céljuk a közös történeti és kulturális értékek feltárása, a fiatalok kulturális, szellemi fejlődésének támogatása, a régió népi, kulturális és gasztronómiai hagyományainak ápolása.11 A Lepényváró Fesztivál kulturális és gasztronómiai hagyományai A lepény Áttekintve az újonnan kialakult vidéki fesztiválokat, láthatjuk, hogy a legtöbb rendezvény kulináris jellegű, elsősorban valamilyen jól ismert, helyi tradícióval bíró étek kiválasztását jelenti. Az elsődleges cél, hogy a települést/városrészt a jó ízekkel azonosítsák (Pusztai 2007, 233). A lokalitás és a helyi hagyományokra való hivatkozás fontos verbális attribútuma a Lepény váró Fesztiválnak is. Nem kérdés, hogy a lepényvárás és a lepény a hely hagyományát kívánja felidézni és szimbolizálni. Dömsödi Teréz szándékosan keresett olyan témát a fesztiválhoz, aminek Lapistó régi, paraszti világához van köze, hogy ezzel életre hívja az esemény keretein belül a tradíciókat. Azt gondolta, akkor még nagyobb vonzereje lesz a fesztiválnak, ha egy gasztronómiai hagyományt jelöl meg az esemény tárgyául.12 A Lepényváró dűlő eredetmondája szerint gyakran ebédeltek lepényt a helyiek. Szentesen és környékén 10 Interjú - Dömsödi, 2018 11 http://www.varosivisszhang.hu/?pageJd=93 (Letöltve: 2019.04.08.) 12 Interjú - Dömsödi, 2018 377
