Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Néprajz - Kulturális antropológia - Ament-Kovács Bence: Szibilla jóslataitól a Teknyőkaparó jövendőléséig. Hasonlóságok és különbségek a magyarországi német és a Szeged-Makó környéki eszkatológikus foklklórban
Ament-Kovács Bence Szibilla jóslataitól a Teknyőkaparó jövendöléseiig vizsgálata kapcsán arra a megállapításra jut, hogy a szövegeket már az egyes kiadások során is aktualizálták. A jóslatok lényegesen nem változtak, ám, az egyes pontokat a történelmi korszaknak megfelelően cseréltek, korábban a hegyes cipőt jósolták meg, amit később a hosszú haj váltott fel a szövegekben (Edsman 1973,101]. A szóbeliségben a könyvben olvasott tények erősen keverednek, gyakran teljesen más értelmet nyernek. Sőt, a könyvben szereplő bármilyen motívum (Prága pusztulása, romlottsága] világvége prófécia erejűvé válhatott. A jóskönyv vizsgálata kapcsán lehetségesnek tartom, hogy összeállítása mögött moralizáló, klerikális szándék is állhatott. Fontos megjegyeznem, hogy Szibilla esetenként narrátorként, máskor pedig saját nevében beszél. A könyv összeállítója egy alkalommal a „térjünk vissza Szibillához, hallgassuk meg mit beszél" szófordulatot használta.45 Ez az egyetlen alkalom, amikor saját hangján szól hozzánk. Robert E. Lerner úgy vélekedik, hogy a középkorban az akarat propagálásának legalkalmasabb eszköze annak jövendölésbe való beillesztése, vagy Bibliába való belemagyarázása volt (Lerner 1976, 9-12]. Ehhez kapcsolódóan Frauhammer Krisztina Martin von Cochem imakönyveit vizsgálva egyfajta prédikációs igény során keletkezett űrt kitöltő, moralizáló munkáknak tekinti őket, sikerük okaként pedig egyszerű nyelvezetüket és a falusi emberek érdeklődéséhez igazított témájukat feltételezi (Frauhammer 2012,116]. A Szibilla könyv, mint női műfaj A magam részéről, két kivétellel, női adatközlőket tudtam megszólaltatni a Szibilla jóslatok kapcsán, ezen felül a férfiak a riportok alkalmával arra utaltak, hogy nagymamájuk vagy más női felmenőjük olvasta a bizonyos könyvet. Megemlítendő, hogy a hazai nők hiedelmeire vonatkozó vizsgálatok fényében, a Szibilla jóslatok összetételük, témájuk szerint kevésbé 45 Die Sibyllinischen Bücher 63. tekinthetők tradicionálisan női műfajnak (Keszeg 2013, 223]. Tehát jelenlegi kutatási eredményeim szerint csak feltételezem a műfaj nőiességét. Schön Mária nálam jóval hamarabb kezdte meg a gyűjtést Hajóson, és a téma kapcsán kizárólagosan női adatközlőket szólaltatott meg. A korábban hivatkozott dusnoki füzet mellékletéből kiderül, hogy a településen több nyomtatott és másolt könyv forgott közkézen, melyek közül a férfiak inkább a Krajevity Márkot, a nők pedig a Szibilla jövendöléseit kedvelték jobban.46 A tágabb anyagra viszont ez már nem törvényszerű, ugyanis akár a Teknyőkaparó jóslatait, akár az erdélyi jósok jóslatait vizsgálva elmondható, hogy azok szövegei nem tekinthetők női műfajúnak. Esetleg annyiban, amennyiben genetikai sajátosság folytán az idősebb adatközlők körét nők képviselik. Szembeötlő, hogy a főként nők által használt írott és szóbeli Szibilla anyag alkotója nő, míg a nagyszámú férfi által is ismert egyéb jósnak tulajdonított jóslatok kinyilatkoztatója elsősorban férfi. Magyar Zoltán összefoglaló munkájában (Magyar 2013,182-187] közli a fellelhető jósok neveit is, akik közül egyedül Bakainéről számolt be több gyűjtő, a többi, nőnemű jós említésével csak Magyar Zoltán találkozott, azokkal is leginkább egy-egy esetben. A Schön Mária által Hajóson gyűjtött szövegek különböznek a hétköznapi beszédtől, jelentősen hosszabbak, képeik líraibbak,47 * mint az általam Diósberényben és Hőgyészen lejegyzett szövegek. Utóbbi jóslatok rövidebbek és bölcseleti jellegűek, sokkal inkább a kisepika műfajába sorolandók. Hoppál Mihály e szövegeket hiedelem tartalmú memoratnak nevezi, ugyanis hiedelemtartalmuk vitathatatlan, de hosszuk miatt kevésbé nevezhetők hiedelemszövegnek (Hoppál 1976, 90]. Keszeg Vimos azonban e textusokat inkább fabulat jellegű hiedelemközlésnek tekinti (Keszeg 2011, 77]. 46 Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára, EA 6296 számon. 47 E tény is alátámasztja a műfaj női jellegét. Lásd: Küllős 2012,403. 311
