Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)

Irodalomtörténet - Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin - Vészits Andrea: Móra Ferenc titkos szerelmes levelei Kalmár Ilona átírásában (1933. március 1 - 25.)

Kovács-Krassói Anikó - Medgyesi Konstantin - Vészits Andrea Móra Ferenc titkos szerelmes levelei vasárnap este Tudom hol vagy kis Tit. Szidi unokanővéred dalestjén, és látlak kedvesen mosolyogni, ösz­­szes unokanővéredre és unokafivéredre, még azokra is, akik nincsenek ott. Tudod, a triesztire gondolok, akivel együtt sirtatok egyszer, aki en­nélfogva kiterjedt rokonságodban mindenkorra legismertebb marad nekem... Olyan jó, kedves tudni erről az estédről és áldom az ösztönömet, amely délben megnézette velem azt a rovatot is, amit különben épp úgy kerülök, mint a közgazdaságot, a bridget nem, amióta a Jó Isten egy tanárnőt nevezett ebből a szakmából, és illető tanárnőt, feladta életem utolsó érettségi tételének. Azóta kedvencem ez a szakma. Már úgy, hogyha ezt a szót meglá­tom az újságban, gondolatban mindig ölembe ültetem az érettségi tételt. Persze tovább nem megyek a címnél, már ami a cikket illeti. Inkább az érettségi tételbe mélyedek bele, aki könnyű, oh milyen könnyű és engedi magát megoldatni!!! III. 5. hétfő dél Körülbelül most viszik hozzád az ibolyákat kis Tit. Örülsz nekik? Persze én jobban örülnék, ha én lehetnék a március, friss, fiatal, erős su­­gáros és ibolyákból csinálhatnék neked ágyat. Ezt szószerint értem, legalább egy arasznyi vastagon borítanám be vele a lepedőd, azon te nagyon puhán fentereghetnél, vagy kis pillém, csak éppen az ingecskédet kéne lesegitenem rólad, hogy bele ne törjenek az ibolyák. Ne nevess ki szivem, van nekem reálisabb fantáziám is. Szeretnék kis pillémről akkor is gondoskodni, mikor már nem leszek. Magad jószántából leszálltál rám, öreg fára és egy kicsit meg is maradtál a helyen amit magad választottál. Hová szállsz ha az öreg fát kitöri a szél és elvi­szi az ördög? A te törvényed az hogy csapongj tovább, örülj a szabadságnak, a napsugárnak, magadnak és megint leszállj valahová pihenni. De ki lesz az, megérdemel-e, úgy ringat-e mint én. Talán több örömet ad neked, fiatalabb lesz és szabadabb mint én, de talán meg is szomo­rúja életedet, éppen azért, mert fiatal lesz ő is, a fiatalok törvénye szerint is. Változtatni ezen nem lehet persze, semmin, ami sors, a szerelem is azért soha se lesz elhatározás dolga, de azért szeretnélek valahogy óvni és tartani téged, akkor is, mikor már nem leszek. Valamivel ami megment a megalázkodástól és lehetővé teszi neked az óvatosságot, nem felejtem el neked a tabáni36 kis házat, amit magamban sokkal határozottabban megígértem neked, mint hangosan. Az én szándékom nincs halál­­raitélve a Tabánnal. Rólad csakúgy szeretnék gondoskodni, mint Pankámról37. Mostanában sokszor van az az érzésem, hogy már útban van Pesten a fekete csónak, s néha kedvem volna siettetni is. Ilyenkor azzal kapom föl a fejemet, hogy nem lehet! Addig nem mehetek, míg a Ti vánkosotokra pelyhet nem rakok. Most azért akarok még többet dolgozni, mint eddig. Sietni kell, még egészen le nem száll a ko­rai este. Csak attól félek, mire összekaparnék nektek egy kis fényt és meleget akkorán beáll a gazdasági éjszaka és minden mindegy lesz, ezen a megtébolyodott világon. Elhidd kis szi­vem hogy a csöpp Mötyőért38 nem szorítja össze több aggodalom a szivemet, mint teérted, aki okos és erős vagy, és olyan sokáig foglalkoztál vadállatok szelidítésével... Mindig látom, azt az ijedt kis arcodat, amivel egyszer azt mondtad egy nagyon félénk gyerek őszinteségével: - Én csak attól az egytől félek, hogy majd éhen kell halni. III. 6. kedd dél Kislányom most jött a vasárnap délután irt leveled. - hogy nem dobtad be, már mikor a kon­certre mentél? A gondolataid amiket belezártál, előbb ideértek. Láthatod, hogy egyik másik, már születése óta találkozott az enyémmel. Oh Te bolondos, hát annak örültél hogy végre én is írtam neked levelet? Hiszen én máskor is írtam volna, ha lett volna hová. Hát nem látod hogy ez tart életben? A veled való beszélgetés, amibe Te 36 Nem visszakövethető, hogy miért épp Tabánban, de Móra szeretett volna házat venni Kalmár Ilonának, hogy függetlenebb lehessen. Levelezésükben több említés is van arra, hogy Kalmár Ilona anyagi gon­dokkal küzdött férjhezmenetele után is. 37 Móra Panka, később Vészits Endréné az író egyetlen lánya. 38 Mötyő, azaz Vészits Márta Móra fiatalabb unokája. 271

Next

/
Oldalképek
Tartalom