Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó A szerkesztőségen belül Osvát és Babits nemcsak alkatilag nem illettek össze, de szemléletileg sem. Osvát a modernitás kísérletező, „ellenzéki" ágát képviselte, Babits viszont az 1918/19-es történeti trauma következményeit a maga módján levonva, a „klasszicizálódás” programját vallotta. Szerkesztéspolitikai ellentétük már 1923-ban „csendes válságba", majdnem-szakításba torkollott. A szakítás ugyan elmaradt, de az inkongruenciának számos jele tetten érhető magában a Ny-ban is. (Hullámzó színvonal, be nem vált új munkatársak, Gellért Oszkár súlyának indokolatlan megnövekedése, stb.) E tekintetben szimbolikus, hogy, Osvát ellenkezése ellenére, a Ny közölte Babits regényét, amelynek egyik, rosszhiszeműen és bántóan megformulázott figuráját Babits a Ny távol lévő főszerk-jéről, Ignotusról rajzolta. Ez a szolidaritás látványos fölmondását jelentette. Viszont 1924-ben, alighanem hallgatólagos elégtételadásként, a Ny Ignotus-számmal állt elő. A belső ellentétek és a külső (politikai és szociokulturális) nyomás hatására a Ny egyre inkább elvesztette korábbi ellenkulturális szerepét, s egy alacsonyabb színvonalon „klasszicizálódott”. Szerepe bizonyos elemeit, részletekben, más lapok vették át. Szimptomatikus, hogy 1929. ápr. 16-án Babits a szerkesztéstől „visszavonult", s főmunkatársként folytatta. Fokozta a gondokat, hogy Osvát, lánya betegsége és anyagi gondjai miatt, megfáradva, válságba került, majd lánya halála után 1929. okt. 28-án öngyilkos lett. — V. 1929/33: folytatás és újrakezdés határán, az összeférhetetlenség - ideiglenes - koalíciója. Osvát halálával és Ignotusnak a főszerk.-i székből való fölállításával a Ny történetének alapszakasza lezárult. Változatlan név alatt, az intézményi folytonosság fedezékében új történet indult. A felhalmozódott nagy adósságot és az irányítást egy sajátos konstrukció keretében, 1929 októberében Móricz Zsigmond és Babits Mihály vette át. S mint a dec. 1-i hivatalos közlemény mondja, ők „vállalták a folyóirat irányítását" is. E páros, írói rangjuktól függetlenül, eleve sikertelenségre volt ítélve: emberi és írói alkatuk, irodalmi elképzeléseik oly mértékben különböztek, hogy a sikeres közös munkára semmi esély nem kínálkozott. Szerepvállalásukkal a Ny automatikusan két inkongruens törekvés képviseletére szakadt szét. Móricz ekkor már inkább a kibontakozóban lévő népi irodalom mintaadó író-reprezentánsa volt, a popularitás és a szociális érdeklődés képviselője, Babits viszont az exkluzivitás, a klasszicizálódott modernség képviselője. A Nyalapítók eredeti intenciója már mindkettőjükből hiányzott - jóllehet e kombináció hátterében a három alapító utolsó talpon maradt tagja, Fenyő Miksa sejthető. (6 azonban inkább gyakorló gazdaságpolitikus volt, semmint igazi író.) A Ny-ot Móricz a „saját" lapjaként kezelte, sőt igyekezett családi vállalkozássá tenni azt. Ez feszültséget generált. 1930. szept. 8-án Babits ki is lépett a Ny szindikátusból. Babits és Gellért Oszkár, szerkesztői címmel afféle rovatvezetőkké fokozódott le. Gellért egyben a tördelőszerkesztő feladatát is ellátta. A „főnök”, de facto, Móricz lett, aki, bár nagy ambícióval és sok tervvel vetette bele magát a munkába, a feladattal nem tudott megbirkózni. Szerk.-i tevékenységével voltaképpen lezárta saját nyugatos pályaszakaszát, s ugyanakkor erős lökést adott az alakuló népi irodalomnak. Babits viszont, visszahúzódva a vers- és kritika rovat szerkesztésébe, „átmentette" magát az új, megszelídült és megszelídülve kanonizálódott, már rendszerkompatibilis Ny élére. 1933. febr. 7-én Móricz lemondott részvényeiről s a szerkesztést átengedte Babitsnak. E rövid, Móricz dominálta periódus már „nyugatos" oldalról is sok kritikát kapott, az irodalmi modernség újabb útelágazáshoz ért.—VI. 1933/41: a Ny-projekt utolsó, szűk évtizede. Az irodalmi mélystruktúra lassú, de föltartóztathatatlan átalakulása és a megújuló értékvédelem ideje. Móricz elsősorban a Ny, önerőből való gazdasági konszolidálhatatlansága miatt adta föl szerkesztői-kiadói tevékenységét, de egy másodlagos szinten alighanem az is befolyásolta döntését, hogy megérezte, megváltozott az irodalmi élet s benne az ő irodalmi szereplehetőségei is módosultak. Hogy a Móricz utáni periódus új főszerk-je Babits lett, abban viszont a Ny fenntartásában érdekelt pénzügyi csoportoknak az a fölismerése bizonyult döntőnek, hogy Babits nemcsak jelentős költő, nemcsak fölöslegesen nem kockáztató irodalomközéleti szereplő volt, de olyan értékek képviselője is, amelyek az adott 246
