Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó emblematikus intézménye volt. Alapítói: Ignotus Hugó, Osvát Ernő és Fenyő Miksa 1907. dec. 12-én jelentették be megalapítását az illetékes polgármesternek, az első szám, 1908. 1. sz. jelzéssel 1907. dec. végén jelent meg. A főszerk. Ignotus, a szerk.-k Osvát és Fenyő lettek, egyben ők hárman voltak a laptulajdonosok is. A Ny a modernség teljes spektrumának gyűjtő folyóirataként lépett föl. Története több szakaszra oszlik. — I. 1908/12: a hőskor, amikor összeállt munkatársi gárdája, megteremtődött tekintélye, létrejött, majd megrendült anyagi bázisa. A szerkesztést ekkor, szinte teljhatalommal, Osvát végezte, a főszerk. „csak” a lapvezéri feladatokat (nyilvános programcsatározások, erőfeszítések az anyagi bázis megteremtésére stb.) látta el. E szakasz két döntő jelentőségű teljesítménye: (a) a Ny a modern írók csaknem teljes körét integrálta, (b) több próbálkozás után a milliomos Hatvány Lajos személyében megtalálta a biztos megjelenést lehetővé tevő anyagi támogatóját. S mindenekelőtt: a modern irodalom berobbant a m. szellemi életbe. Ady föllépése és a Ny megindulása nyilvánvalóvá tette, immár létezik modern m. irodalom, van gyűjtőfórum és van vonatkoztatási pont az írók s az olvasók számára egyaránt. A problémák és a belharcok éppen az eredményekből fakadtak. Kiderült, a modernségnek többféle, egymással rivalizáló elképzelése élt. Osvát szerk.-i omnipotenciája, merevsége nem volt összeegyeztethető a másféle elképzelésekkel, amelyeket, mint anyagi támogató, Hatvány súllyal képviselt. Az Osvát-Hatvanyellentét (1911/12), amelynek hátterében szemléleti ellentétek, egyéni ambíciók s eltérő stratégiák húzódtak meg, kardpárbajhoz (1912. jan. 6.), majd szakításhoz vezetett. A Ny igazgatója, Magyar Mór, fölismerve Hatvány anyagi támogatása elvesztésének következményeit, 1912. jan. 13-án öngyilkos lett. A Ny ezzel a megszűnés határára jutott. — II. 1912/16: az újrastabilizálódás időszaka. Ignotus, nagytőkés és politikai kapcsolatai révén, ideiglenesen új anyagi bázist teremtett, megszerezte a lap tulajdonjogát, s mint laptulajdonos-főszerkesztő átszervezte a Ny működésmódját. Osvát szerk.-ből főmunkatárssá minősült vissza, Ady pedig szerk. lett. Ignotus magához vonta a döntés jogát és lehetőségét. Az új helyzetet 1912. júl. 1-én cikkben jelentette be. 1913 nyarán azonban, Ignotus magánéleti válsága következtében, újabb krízishelyzet állt elő: fölmerült kivándorlásának lehetősége. Végül maradt, de megnehezült körülmények közt vitte tovább a Ny-ot, s ez Osvát részleges reaktiválásával járt együtt. A helyzetet az anyagi háttér bizonytalansága és, 1914-től, a világháborús körülmények jelentősen befolyásolták. — III. 1916/19: a nagykorszak utolsó, átalakulási kényszerekkel terhelt szakasza. Ignotus már nem laptulajdonos, a finanszírozás a háttérből egyre inkább Kornfeld Móricra hárult, de a szerkesztést jórészt Ignotus végezte. A Ny eközben lépéskényszerbe került, a politikai és az irodalmi kontextus egyaránt megváltozott, 1917: Kassák Lajos vezetésével a modernizmus radikális szárnya, az avantgárd zászlót bontott, s ez „kívülről” megbontotta a Ny pozícióját. A szakasz utolsó évében Osvát kivált a Ny szerkesztéséből, Ignotus segédszerk.-t (Földi Mihály) állított be, s informálisan Babits szerepe is megnőtt a szerkesztésben. 1918 novemberében, szándékai szerint „ideiglenesen”, Ignotus svájci diplomáciai kiküldetésbe ment, a Ny gyakorlati irányítása így, egy történetileg nagyon kritikus helyzetben, provizórikus személyi összetételű fölállásban (Földi, Babits) zajlott. — IV. 1919/29: a központi irodalmi szerep elveszítésének, a bizonytalanságoknak és az átmenetiségeknek az évtizede. A külföldön élő Ignotus immár csak névleg maradt főszerkesztő, évekig nem is nagyon írt „saját" lapjába, a tényleges szerkesztést 1920 januárjától a visszatérő Osvát és (az általa folyamatosan korlátozott) Babits végezte - nagyon megromlott külső föltételek között. A Ny már emblematikus névnek számított, de maga az irodalmi élet szerkezete radikálisan átalakult. Az irodalom kettészakadt egy „modernista” és egy (hatalom védte) „konzervatív" tömbre, a modernista tömb pedig egymással szemben álló vagy/és rivalizáló áramlatokra szakadt szét földrajzilag, politikailag és kulturálisan is. Kialakultak az „utódállamok”-beli „kisebbségi" m. irodalmak, az emigráns irodalmak, és sokféle variációban fölléptek a kísérletező avantgárd csoportosulások. Mindez nagyon változó színvonalon és különböző szociológiai súllyal történt. 245
