Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó [1871] stb.) A Munkás-Heti Krónika (s német nyelvű párja, az Arbeiter Wochen-Kronik) azonban már közvetlen előzmény volt, s elvezetett az emblematikussá váló pártlaphoz. A Munkás-Heti Krónika 1873-ban még hetilapként indult, s a helyzete és érdekei kifejezésére törekvő budapesti [magyar, német, zsidó, szlovák stb.) szakmunkások megszerveződését szolgálta. Ez a társadalmi háttér, eredetét tekintve a kettős Monarchia nyelvileg és etnikailag is vegyes populációját képezte le. [Jellemző, hogy az ipari munkáskultúra szakszavai nagyon sokáig német túlsúlyt mutattak.) De a kapitalizálódó m. főváros, mint közvetlen kontextus, gyorsan magyarrá formálta az itt dolgozókat. A hagyományos, „történeti” rétegek „nemzeti” retorikájához mérten azonban e munkásközegben erősebb volt a vertikális (társadalmi) tagozódás tudatának, az ún. osztálytudatnak az identitásképző szerepe. Elsődlegesnek a munkás-összetartozás el- és megkülönböztető szerepe és ereje bizonyult. A mo.-i mozgalmat ez összekapcsolta a Monarchia és a német birodalom német nyelvű, hasonló helyzetű munkásrétegeivel, életükkel, helyzetkifejező, eszmei és politikai törekvéseikkel, sőt még szimbólumaikkal is (pl. a vörös zászló prioritása a nemzeti trikolórral szemben). Eszmeileg a Munkás-Heti Krónika, s a mögötte lévő korai munkáspárt „a nem-választók pártja” még az útkeresés stádiumában volt, az amorf szocialista elképzelések vetélkedésében azonban már jelen volt az elkövetkező évszázad szocialista törekvéseiben domináló marxizmus is. A későbbiekben domináló ideológiai trend kikristályosodása persze a rivális szerveződések folyamatos vetélkedésével történt meg. E harcok során, 1877 máj.: indította meg a Népszavát az egyik frakció vezéregyénisége, az ún. hűtlenségi perben széles körben ismertté lett Külföldi Viktor (1844-1894). Ezaz új lap, mint„Szociáldemokratikus Közlöny" a munkáspárt belső - „beligazgatási”, azaz nem elvi - ellenzékének lapja volt. Ahogy a fejlécen jelölték: „Megjelenik egyelőre havonta kétszer”, egyes száma 5 Kr, három hónapi előfizetése 30 Kr. A kiadóhivatal, „hová minden pénzküldemény intézendő”: Sugárút, nyolczszög 31. sz., a „szerkesztőségi iroda” címe pedig: Aldunasor 16. sz. II em. 11. volt. (Ide a „béltartalomra" vonatkozó küldeményeket kérték.) Az első szám vezércikke a Magyarországi munkáspárt címmel jelent meg, s leszögezte: „a munkásnép már régen belátta minálunk is, hogy a »haza atyái« részéről a munkásosztály sérelmei nem fognak orvosoltatni soha, s hogy szabadságát csak önerejével fogja kiküzdhetni. A míg a nép mint elnyomott osztály nem egyesül elnyomói megbuktatására, mindaddig eltart ezredéves szolgasága, eltart a bér megszorítása, a munkaidő hosszabbítása, a tömeges elbocsátás”. De „az egyes iparszakok munkásai egyesülve a munkaidőt megszorítják, akkor a bér is föllebb száll, akkor a munkanélküli sorstársak is nagyobbrészt ismét keresethez jutnak, és 9-10 órai rendes napi munkaidő mellett marad az egyes munkásnak ideje az önképzésre, a családapának pedig ideje, hogy családi ügyeit is elintézhesse." A program egyszerű, de lényegretörő: „a végleges elnyomatásnak csak tömeges egyesülés által lehet ellenállani." S e program, in nuce már tartalmazza a szociáldemokrácia alapelveit. - Az új munkáslap később is csak hetente egyszer jelent meg, s csak „gazdasági és társadalmi néplap" volt, de elindította (1878) a mozgalom újraegyesülésének folyamatát. Az egyeztető tárgyalások eredményeként 1880: megszületett az egyesülési határozat: a Munkás-Heti Krónika beolvadt a Népszavába, az Arbeiter Wochen-Kronik a Volkstimme-be. 1880. febr. 1.-: a Népszava pártlap, a mo.-i szociáldemokraták központi közlönye lett, és fölvette az 1873-ban indult Munkás-Heti Krónika évfolyamjelzését. (Az 1880. máj. 17-i „egyesítő kongresszus” szentesítette e fejleményeket.) Ekkor már (1879/81) Csorba Géza (1849-1908) volt a szerkesztő. - A mozgalomnak hamar nyomdája is lett, de szimptomatikus, hogy ez a kis, primitív „kóceráj” egy bérelt mosókonyhában kapott helyet (a Rákos-árok 12-ben), s nyomtatáskor kézi kerékhajtónak önkéntes aktivisták álltak be, hogy ezzel is csökkentsék a költségeket. Az elkészült példányokat is ők vitték el a postára, a lapot ők expediálták. (Egyes emlékezések egy „boltíves pincéről" is említést tesznek, amely a párt és a lap egyedüli ilyen rendeltetésű bérleménye volt.) — II. A hőskorszak (1880-1896). Szemben a represszióval, küzdelem a rendszeres 230
