Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Lengyel András: Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó
Lengyel András Mutatvány az 1945 előtti magyar ellenkultúra kislexikonából - Ötvenöt címszó- Falu. Reg. Bp. 1946. - Emberek, állatok. (Novellák, karcolatok.) Bp. 1947. (Pesti könyvtár.) - Január. Elb. Bp. 1948. - Farkas és bárány. Elb. Bp. 1948.- A lázadó ember. Önéletrajz. Bp. 1949. - 1919 május. Vál. Elb. Bp. 1950. - Nyitott ablakok. Elb. Bp. 1950. - Tanyai történet. Elb. Bp. 1951. (Szépirodalmi kiskönyvtár 32.) - Válogatott elbeszélések. Bp. 1953. - A menekülő ember. Önéletrajz. Bp. 1954. ír. TársLex 502., Gulyás XIX. 201. (...) Nagy Lajos. Emlékkönyv és bibliográfia. Összeáll. Vasvári István. Bp. 1964., E. Fehér Pál-Szilágyi János: 100 éve született Nagy Lajos. Dokumentumok az életről. Népszabadság, 1983. febr. 5. 13., Szilágyi János: Nagy Lajos hagyatékából. MN, 1985. nov. 2. 10., László Ferenc: Az igazság ámokfutója. Nagy Lajos (1883-1954). Magyar Narancs, 2013, 51. sz., Hárs György Péter: Nagy Lajos pszichoanalitikus kapcsolatairól. - „Nem való ez, nem is álom” Válogatás a 15 esztendős Művészet és pszichoanalízis-sorozat előadásaiból. Valachi Anna tiszteletére. Szerk. Takács Mónika, Dede Éva, Kemény Aranka. Bp. 2017. 40-49. Népszava (1873/77-) a mo.-i szociáldemokrácia, a szervezett munkásság társadalmi, majd politikai lapja, 1905-től napilapja; 1949-: az állampárti „szakszervezetekhez", 1989-: az utó-szociáldemokráciához köthető. A legrégebbi, ma (2019) is megjelenő m. napilap. - Hosszú története a kapitalizmus több változatán húzódik keresztül. Ezek más és más játékteret jelöltek ki számára. 1873/1918: modernizáló-fejlesztő liberális kapitalizmus, emancipáló és emancipációt blokkoló tendenciákkal, a rendszerkritikai ellenzéket sújtó nyílt vagy/és burkolt represszióval. 1919/1944: válságkezelő és re-feudalizáló autokrata kapitalizmus, protofasiszta, majd náci beütésekkel. 1945/1989: „szocialista” (kiegyenlítő, fölzárkóztató, részlegesen emancipáló) államkapitalizmus, a puha, kemény, majd újra puha diktatúra jegyeivel; kiteljesedett formájában, kb. negyedszázadon át ez volt a közép-kelet-európai „jóléti kapitalizmus”. 1989/máig: kései, „szabadság és demokrácia" fedőnevű, globalokrata (a globális tőkeértékesülés igényeihez igazított) kapitalizmus, félgyarmati helyi elittel, önmagát is hiteltelenítő prokapitalista ellenzékkel. - A Népszava története két, döntően különböző nagy korszakra, és számos alkorszakra oszlik. A két nagy korszak közötti, váltóátállító periódus 1945/48 között zajlott le. (Itt a lap történetének 1949-: szakaszaira csak érintőlegesen utalunk.) Az „igazi" Népszava, a mo.-i ellenkultúra leghatékonyabb médiuma, 1944-ig élt. — I. Előtörténet. A munkáslap, a munkások saját érdekeit és kultúráját megjelenítő lap megszületésének több gondolkodástörténeti előföltétele is van. Mindenekelőtt annak fölismerése és tudatosulása, hogy van ilyen saját érdek, és lehetséges ilyen kultúra, s az a kultúra, amelyet a dolgozók osztálya készen kap, pl. az iskolai oktatásban, az nem az övé, bár funkciója az ő alakítása, célirányos kondicionálása. Ez a pillanat a munkások körében a gondolkodásnak az orális hagyományból: a vallásból, folklórból, szokásokból való kiválása, önállósulása. Ehhez azonban katalizátorként szükséges a magaskultúra bizonyos csoportjainak a „nép” felé fordulása, hogy segítsék és igazolják ezt az önállósulást. Az önállósuláshoz ugyanis külső érvek és kommunikációtechnológiai segédletek (írásbeliség, nyomtatás: Gutenberg-galaxis) is kellenek, hogy a fölismerés a csoportközi kommunikáció tárgya lehessen. Mindezt a magaskultúra bizonyos folyamatai teremtik meg, az irodalmi népiességtől a marxizmusig. Ezek más-más módon, más-más érveléssel, de a szubalter n osztályok magukra eszmélését mozdítják elő. S e föltételek realizálásához „naiv” és „idealista” külső szereplők altruizmusára is szükség van. A saját kultúra igénye idegen, külső inspirációra ébred föl. A munkáslap elvi megszületése tehát hosszas, ellentmondásos és bonyolult folyamat: szükséges hozzá a modern kapitalizmus antagonizmusainak a magaskultúrában való tudatosulása. A marxizmus, minden problémája ellenére, ennek a folyamatnak volt a leghatékonyabb eszköze. - Az önmagát kereső, sokfelé tapogatódzó korai munkásmozgalom fórumteremtő próbálkozásai nem mindjárt szülték meg a Népszavát. (Néhány a próbálkozások közül: a Munkások Újságja [1868], Táncsics lapja, az Arany Trombita [1869], Külföldi Viktor lapja, az Általános Munkás-Újság [1870], a Politzer Zsigmond szerkesztette Testvériség 229
