Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Apró Ferenc: Dugonics szülőháza
Apró Ferenc Dugonics szülőháza Prónai 1903-ban közreadta a szülőház jóminőségű fényképét, mely az emléktábla megörökítése végett az 1870-es (1880-as?) években készülhetett. A toldaléképület még nem látszik (Prónai 1903,14. után). A fotografáló nevének - egymásra tolt - betűi (L. J.) a Letzter család valamelyik tagjára utalhatnak.3 A fényképen jól látható a kis emléktábla. Az alacsony, vénhedt házban Kertész Adolf (1872-1931) „vegyes kereskedése" volt. A fotón tisztán olvasható a szülőház utcaneve és házszáma: Szent György tér 10. Ugyanis Dugonicsék házikója - és a vele szomszédos Járossy-ház - kiért arra a térre, amelyen a Szent György-templom, később az abból lett (1860) ún. tornyos iskola állott. A Dugonics utca számozása itt megszakadt, folytatása a tér keleti oldala volt: az utca a tér után folytatódott. (Ilyen van ma is: a Mikszáth utca páratlan oldalának a számozását megszakítják a Bartók tér házszámai.) Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a piarista rend pesti múzeumában, Váry Gellért (1842-1929) hagyatékából van másik fölvétel is írónk szülőházáról. Valószínűleg 1876-ban készült. Az épület előtt, az emléktábla alatt álló pár - a kor szokása szerint - minden bizonnyal a tulajdonos, azaz Körösi János gazdálkodó és a neje. Érdekesség, hogy a házacskába az épület melletti téglakerítésbe vágott kapun lehetett bejutni. (A kis ház bal szélső ablaka helyére vágott utcai bejárati ajtóról később lesz szó.) Visszatérve a házszámozásra. Amikor a Város 1910-ben megvette a kis épületet, írónk szülőháza a Dugonics utca 22-es faliszámot, Járossy Sándor szomszédos lakóháza pedig a 24-es számot viselte. (T. Knotik Márta, a szegedi épülettörténet kitűnő ismerője sokszor panaszkodott a házszámok gyakori és rendszer nélküli változtatásaira. Egyik örökségünk: ma is egymás mellett van a Kígyó utca 7. és 8. számú háza!) Juhász Gyula írt a házikóról és az emléktábláról: „Szülőháza igazán emlék. És hogy becsüli meg a város? Árendába adják, kereskednek benne. Az idegent megdöbbenti a kettős fölirat: Itt született és halt meg Dugonics András. Itt legkitűnőbb Kathreiner maláta kapható. 3 T. Knotik Márta (1930-2014) szóbeli közlése szerint e vezetéknév mögött többen is dolgoztak. így becsüli meg a nemes város nagy fia szülőházát. így él a tradíció, a kegyelet Szeged városában." (Juhász 1906, 76) A költő az emléktábla szövegét hiányosan idézte, - nézzük el neki. A fényképen kisilabizálható - többek között - a ’bor', 'sör', 'denaturált szesz' és a 'sütemény' szó, ám a maláta ekkor még nem volt kiírva. A Letzter-fényképet összevetve Juhász soraival megállapíthatjuk, hogy 1906-ban már nem Kertész Adolf volt a bérlő. A kései utókor szerencséjére Pásztor József (1884-1962), a Délmagyarország munkatársa a bontás előtt négy hónappal kívül-belül megtekintette Dugonics szülőházát, és megírta a látottakat (Pásztor 1910). A fundus szinte téglalap alakú, tekintélyes méretű, a följebb való időkben két házhelyül is szolgálhatott. Térképről vett adatok alapján - számításaim szerint - mintegy 1826 m2 volt. Pásztor szerint bár a szülőház az íróról elnevezett utca frontjának a vonalában állott, de bejutni az Osztróvszky utcai oldalon, a fakerítésbe vágott kapun lehetett. Az itt belépő egészen közel két ajtót láthatott. Minket a szemben levő érdekel, melyen át az eredeti épületbe, Dugonics egyik volt szobájába lehetett jutni. (Ez lett Nyilassyék - korabeli szóval élve - lakókonyhája: az érkező, előszoba híján ebbe lépett be.) A régi kis épület ezen helyiségét műszakilag összekötötték a Nyilassy emeltette toldaléképülettel. A lakókonyha és a szatócsbolt közötti ajtó le volt zárva, az ajtó előtti márványlépcső Dugonics korából maradt ott. Most már az eredeti épület további három helyiségéről kell szólnunk. A Nyilassyék lakókonyhájától keletre levő vegyeskereskedés volt valaha Dugonics dolgozószobája! (Hogy az utcáról be lehessen menni a szatócsboltba, az egykori szoba sarok melletti ablaka helyén ajtót vágtak.) Kertész Adolf után 1910-ben már özv. Galotti Miksáné volt a bolt árendálója. Az új bérlő cégérnevet is használt: írónk szobrának üggyel-bajjal megfestett mása alatt volt a fölirat: Dugonics Andráshoz. A bolthelyiségből ajtó vezetett a Dugonics utcára néző második helyiségbe, e szobában lakott Galottiné. Ebből balra (nyugati irányban, az udvar felé) volt a bérlő lakókonyhája, innen indult az épület egyetlen kéménye. Dugonics, életének utolsó tíz esztendejében 142
