Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Apró Ferenc: Dugonics szülőháza
Dugonics szülőháza Apró Ferenc írónk (1740-1818) szegedi szülőháza a lebontásakor (1910) két mai utcának, a Dugonicsnak és az Osztróvszkynak az észak-nyugati sarkán állott. A ház az egyik legkorábbi adat szerint 1703-ban már a családé volt: később itt laktak az író szülei, id. Dugonics András (1715-1780), és első neje, Imre Katalin (7-1763). Itt született András nevű gyermekük 1740. október 18-án. A kis házban 1808-tól az író unokahúga, Ádám öccsének a leánya, Dugonics Terézia és férje, Beniczky Miklós, a megye főjegyzője és táblabírája lakott. Az író élete utolsó tíz évét - unokahúga szerető gondoskodásában - ebben a házacskában töltötte, itt is hunyta le a szemét kerek kétszáz évvel ezelőtt, 1818. július 25-én.1 2 A fölsővárosi Szent György utca 1848-ban ideiglenesen, 1860-ban pedig véglegesen Dugonics utca lett. (A lakosság nevezete Bírák utcájának is.) Szeged városa 1860-ban határozta el, hogy nagy írója szülőházát emléktáblával jelöli meg (Péter 1974b, 162). A fölirat megfogalmazására Arany Jánost kérték föl. Azonban a tanács még ez évben lemondott, és csak tizenhat évvel később, 1876-ban került a vörösbarna márvány tábla a kis épületre: E házban született / élt és halt meg / DUGONICS ANDRÁS /1740-1818. (Kis betűkkel alul: Készítette s felajánlotta Fischer Lajos.) A szegedi Fischer sírköves dinasztia ismert volt a városban. Alapító az apa, a jónevű Fischer János (1821-1872) volt, az ő szülötte az adományozó Fischer (később: Fellegi) Lajos (1859-1916). Az, hogy a tehetős zsidó sírköves vállalkozás márványtáblát adományozott a piarista pap emlékének megörökítésére, a magyarsághoz közeledés jeleként értékelhető. Az 1876-i évszám írott forrásban nem szerepel, az életrajzíró Prónai (Czeczkó) Antal (1871-1914) 1 A kézirat Dugonics András halálának 200. évfordulója tiszteletére készült. (A szerk.] piarista is csak annyit mond, hogy „Kovács János közlése". A Gyuris György készítette Dugonicsbibliográfia (1969) sem tartalmaz cikket a tábla elhelyezéséről. 1876-ban az országos dalárversenyre érkezőket tájékoztató újságcikk szerint a ház „emléktáblával jelölve” (SzH 1876. aug. 18.). Valószínűleg az augusztusi ünnepségek (a Dugonics-szobor avatása, dalártalálkozó) előtti hónap(ok)ban helyezték el... Ez évben Körösi János volt a házikó tulajdonosa. Szerinte az épület belső beosztása nem változott, még a szobafalak festése is az 1810-es évek állapotát őrzi (Dugonics Album 1876, 9). Körösi a házat Kertész Sándor sütőmesternek, ő pedig 1882 táján Nyilassy Gusztávnak, a szegedi büntető törvényszék irattárosának adta el. A szülőház az idők során két hozzáépítéssel bővült: egy kis összekötő toldással a fő- és a melléképület között (mosókonyha, sütőkonyha), majd Nyilassy félemeletes házat húzatott föl a szülőház déli végére merőlegesen, a mai Osztróvszky utcai részen. Ezzel lényegében sarokház jött létre, ugyanis a szülőházacska eredeti rövid déli része - ha átnyúlt is az Osztróvszky utcára -, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint nem volt sarokház Nem könnyítette meg a kutatást, hogy Bainville József (1806-1896) városi mérnök 1850. évi térképén még nincs Osztróvszky utca! Ezt a Víz (1879) után nyitották, párhuzamos a tőle északra fekvő Lengyel utcával, Heller Lajos utcahálózati térképén (1883) már ott van. A Nyilassy-féle toldott épület faliszáma az 1907. évi szegedi címtár szerint: Osztróvszky utca 1. Ennek az állapotnak felel meg e dolgozat első mondata: Dugonics szülőháza a mai Dugonics és a mai Osztróvszky utca kereszteződésének észak-nyugati sarkán állt - a Dugonics utca vonalában. 2 Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor ehelyütt is megköszönöm Krachtowill Mátyás ház- és térképésztörténész szíves adatközléseit. 141
