Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Tóth Anikó: Csanádpalota - Országhatár (Nr.61.) lelőhely szarmata állatcsont leletei
Marcsik Antónia-Kujáni Yvett Egy 17-18. századi temető csontvázainak antropológiai vizsgálata Összefoglalás Szeged belterületén, a Felhő utcában feltárt 17-18. századi temetőrészből 73 egyén csontvázának vizsgálatára került sor. Az életkorcsoportok megoszlása rendkívül aránytalan, nagyon magas a csecsemő- és a kis gyermekkorban meghaltak száma, a fiatalkorúakkal együtt 55. Ez a korcsoport tartalmazza az újszülötteket, valamint a 8-9 holdhónapos (koraszülött] gyerekeket is.7 Mindezek alapján kitűnik a temetőrész feltárt egyéneinél a magas gyerekhalandóság. Ennek oka minden bizonnyal fertőző megbetegedés lehetett. A felnőttek elhalálozási életkorcsoportjai különösebb eltérést nem mutatnak, mindössze 18 egyén (hét férfi, tíz nő és egy meghatározhatatlan] csontváza képviseli. A nagy életkorcsoportok - felnőtt-gyermek - közötti aránytalan megoszlás arra utal, hogy a temető nem teljesen feltárt, vagyis, az eltemetettek csak kis százalékát képezhetik az ott élt populációnak.8 A metrikus elemzése alapján a felnőttek homogén képet adnak, vagyis a férfi és női koponyák nem mutatnak nagy eltérést. Valamennyi koponya rövid, általában magas, az arckoponya leginkább széles, a felső arc közepesen széles. A szemüreg nagy, míg az orr-régió keskeny. Termet - mindkét nem vonatkozásában - középmagas. A metrikus és morfológiai eredménynek megfelelően, a széria taxonómiai képe is homogén. Valamennyi europid (főleg cromagnoid, illetve egy pamiri], és négy nagyon enyhe mongoloid jellegeket mutat. A patológiai vizsgálat alapján elmondható, hogy az eltemetettek között vannak olyan megbetegedések, amelyek szinte minden osteoarcheologiai anyagban előfordulnak (minor fejlődési rendellenességek, cribra orbitalia, -cranii, traumas elváltozások, periostitis, osteoarthritis), és vannak nagyon súlyos megbetegedésre utaló elváltozások is (szerzett syphilis, syphilis congenita, illetve syphilis congenita tarda). 7 Ezek mindegyikét külön sírban temették el (Lajkó Orsolya által kapott temetőtérkép alapján). 8 E tény és a felnőttek kis esetszáma miatt további középkori temetők összehasonlításától eltekintünk. Anyagunkban a fejlődési rendellenességek előfordulása, típusa jelentéktelen. Az anyagcsere (metabolikus és/vagy hematogen megbetegedések csonttünete mint a cribra orbitale és -cranii előfordulása szintén kevés, és típusa nem súlyos. Ennek alapján elsődleges táplálkozási hiányosságról (alultáplálkozásról] és esetleg abból adódó (vagy elsődleges] anémiáról nem beszélhetünk. Jelenlétük inkább - másodlagosan kialakulva - fertőző megbetegedésekhez kapcsolható. A traumás elváltozásokhoz sorolt törések száma az előbbiekhez képest valamivel nagyobb, - a 17 konkrétan vizsgált felnőttre vonatkozóan - hat egyénnél figyelhető meg. Két esetben az elváltozások nyílt törésre utalnak, azonban valamennyi törés gyógyult kisebb tengelyeltéréssel és callussal. Enyhe csonthártyagyulladás (periostitis] nyomai - mint általában - anyagunkban is a hosszú csontokat érintik, ezek közül elsősorban a tibia, a fibula és a femur mutat nagyobb gyakoriságot. Többnyire elsődleges a kialakulásuk, azonban törést követően is megfigyelhetők, illetve az izomtapadási (eredési] régiók túlterhelésére létrejövő hypertrophiás elváltozások (enesopathias tünetek) kíséretében is megjelenhetnek. A gyermekeknél fellépő csonthártyagyulladás fertőző megbetegedésekhez kapcsolható. Úgy a férfiak, mint a nők körében az ízületi porcok elfajulásának csonttünete (degeneratív osteoarthritis) nagy gyakoriságú, és felhívja a figyelmet az eltemetettek életkörülményeire. Ez az elváltozás magában foglalja a csípő, a könyök, a váll, a csukló ízületeket a kialakuló jellegzetes csonttani tünetekkel, főleg azonban a csigolyákra lokalizálódik. Tény, hogy a csigolyák degeneratív elváltozásainak gyakorisága az életkor függvényében párhuzamosan nő, azonban ezek a folyamatok nem mindig magyarázhatók az idősebb életkorral. Genetikai, hormonális, metabolikus tényezőkön kívül számos megfigyelés bizonyítja, hogy a trauma, a foglalkozással, a munkavégzéssel összefüggő, főleg egyoldalú terhelés hatására is kialakulhat. A férfiaknál a csigolyák, a nagy- és kis ízületek porcelfajulásának csonttani tünete valamennyinél előfordul, enyhe, illetve közepes fokozatot mutatnak (kivétel két egyénnél a thoracalis csigolyafusio). A folyamat feltehetőleg összefüggésben van egy 68