Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Régészet - Tóth Anikó: Csanádpalota - Országhatár (Nr.61.) lelőhely szarmata állatcsont leletei
Marcsik Antónia-Kujáni Yvett Egy 17-18. századi temető csontvázainak antropológiai vizsgálata részt az egyének idősebb életkorával, más részt a törésekkel, melyek elsődleges vagy másodlagos kialakulásúak lehettek. A degeneratív spondylosis a corpusokon figyelhető meg, a processusokat nem érinti, és a gyulladás nyomai sem láthatók. A női csontvázakon szintén jelentős a degeneratív porckopás csonttani manifesztációja, azonban a megbetegedés a középidős, illetve a fiatal felnőtt korcsoportot is érintette. Egy esetben beszélhetünk elsődlegesen törésről [collum femoris), melyet másodlagosan arthritises folyamat követett. A csigolya corpusokon kívül egy-két esetben a processusok is érintettek, és néha gyulladás kíséri a degeneratív folyamatot. A férfiakhoz hasonlóan, általában enyhe-közepes fokozatot mutatnak, kivéve két egyént, ahol a thoracalis szakasz fúziójajelentős. Feltételezett a DISH korai folyamata egy női egyénnél. A nagy- és kis ízületek arthritisének kialakulásában is különböző endogén és exogén faktorokjátszanak szerepet. Az exogén faktorok közül kiemelhetjük a mikrotraumák sorozatát, az erőteljesebb munkavégzést [Gömör-Bálint 1989). Az előbbi megbetegedés morfológiai képéhez hasonlóan életmódra az entesopathias csonttani elváltozások is utalnak. Ezek a jelenségek kisebb-nagyobb kiemelkedéseket, tarajképződéseket jelentenek az izomtapadási és eredési régiókban és mechanikai hatásra (fokozott megterhelésre) alakulnak ki. Természetesen az entesopathia más megbetegedések [DISH, spondylarthritis, trauma) kísérő tünete is lehet (Pálfi et al. 1996). Anyagunkban a mikrotraumás hatásra kialakult entesopathia a férfiaknál a felső végtagon a humeruson, claviculán figyelhető meg (egy egyén kivételével). Ez a férfiak munkavégzésében szerepet játszó helyzetváltoztató mozgásokkal hozható kapcsolatba. A szerzett syphilis csonttani manifesztációját egy női csontvázon lehetett megállapítani. A gyermekek és a fiatalkorúaknái a jellegzetes szimptómák - endocranialis mintázat, cribra orbitalia és -cranii, bordák periostitise, femur, tibia, humerus megfelelő végrészeinek kiszélesedése, a fogzománc eltérő hypoplasiája - alapján a syphilis congenita mint etiológiai tényező nagyon valószínű az SNR 22., SNR 48. és az SNR 66. gyermekeknél; az SNR46. sz. juvenisnél [syphilis congenita tarda) és valószínű az SNR 1., SNR 4., SNR 79. gyermekeknél.4 A szerzett syphilis és a feltételezett syphilis congenita fog- és csonttani manifsztációját mutató egyének csontvázai a temetőtérképen elszórtan helyezkednek el. Biztosra vehető - a megbetegedett gyermekek számából következően, - hogy a populációban több felnőtt megbetegedett egyén lehetett, amelyek sírjai - a temető másik részéből - nem kerültek feltárásra. A syphilis Európában a középkorban (15-16. század) elterjedt megbetegedés volt (Jankauskas 1994, Marcsik 1994), de a feltevések szerint már a régebbi időben is létezett, mint treponematosis (Bérato etal. 1994, Gladykowska-Rzeczycka 1994, Henneberg-Henneberg 1994). Anyagunkban a szerzett syphilis csonttani megjelenése nem meglepő, hiszen a mai Magyarország területén, a középkori temetők anyagában általában előfordul. Az 5. táblázat röviden ismerteti - a teljességre való törekvés igénye nélkül - az ezeket a lelőhelyeket. 9 9 Ezeknél a gyermekeknél a syphilis congenita „valószínű" etiológiáját további vizsgálatok alátámasztják vagy elvetik (lásd 6. lábjegyzet). 69
