Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Történettudomány - Szolnoki Zoltán: Gólyospálosi csárdatörténet
Szolnoki Zoltán Csólyospálosi csárdatörténet után. A kisebb kocsmák vagy „korcsmák” elrendezése máshol fennmaradt feljegyzések szerint nagyon egyszerű volt: általában csak egy, esetleg két helységből álltak, amelyekben egy hosszú asztal és csupán 2-3 ülőalkalmatosság volt (Dobrossy 1985, 12-13, 18-19). Az 1793-as, Pest-Pilis és Solt vármegyét ábrázoló térkép a legkorábbi olyan ábrázolásunk, amelyen a csólyosi és a pálosi csárda is egyaránt megtalálható. Ez segítségünkre van abban, hogy a két vendégfogadó egymáshoz viszonyított helyét meghatározzuk. Ugyanígy mutatja a csárdák helyzetét az 1794- es Bedekovich-féle térkép is. Szembeötlő, hogy mindkét épület a „Szegedre menő régi út” mentén helyezkedett el, egymáshoz igen közel. 2. kép: Bedekovich Lőrinc 1795-ös térképének részlete. Az általam kiemelt helyek jelölik a két csárdát. Az északi irány a bal felső sarokban. (a kép forrása: Hangyási Attila rajza alapján Fodor 1995, 80.) A már említett 1800-1801-es forrás azokat a kiadásokat taglalja, amelyeket Kiskunfélegyháza fizetett a csólyosi csárda újraépítésére. A költségek listázása a tetőszerkezet felépítéséhez szükséges faanyagokat és az építőtéglákat tünteti fel anyagigényként. Utóbbival kapcsolatban kiemelik, hogy a téglákat a „régi csárdából” fel tudják használni. Ez azt sejteti, hogy a csólyosi csárdát teljesen újraépítették, akár más helyre is felhúzhatták.6 Ennek oka lehetett általános lerom-6 BKML, Kkfh. 14.a.5.c.l.f.2.n.51. lás vagy természeti katasztrófa is, ugyanakkor erre vonatkozóan nincsen forrásunk. Az újjáépítés sikeres lehetett, ezt az mutatja, hogy 1809-ben megszabták: a csárdához tartozó vályogégető gödörből bárki vihet agyagot (a forrást ismerteti Fodor 1995, 87). A Csólyos pusztán fekvő „kocsmát”, a hozzátartozó legelőföldekkel 1827-ben ismét három évre adták ki (Fodor 1995, 86). Bár a szövegben a „kocsma" szót használják, ebben az esetben kétségtelenül a csárdát jelöli. A forrás szerint a három éves bérletet kötött summáért adták ki, ami azt jelentheti, hogy a bérlet megkezdése után nem emelhettek bérleti díjat. Ugyanakkor ezt kiegészítették azzal, hogy a rendkívüli katonai adót ezen felül kötelesek fizetni, amennyiben szükséges. Kihangsúlyozták, hogy a kocsmáros a termékeit, jelesül a bort és a pálinkát nem adhatta 3 forintnál drágábban. A nádas használati jogát ekkor már nem említik. Külön figyelmet fordítottak viszont arra, hogy az épületet ugyanolyan állapotában kellett a három év letelte után visszaszolgáltatni, mint ahogy 1827-ben átvették bérleményként.7 A nádas használati jogának eltűnése a forrásokból azért is különösen érdekes, mert az 1824-es Varga Elek által készített térképen a közeli tó már szintén nincs ábrázolva, míg a bemutatott 3. képrészlet Varga Elek, 1824-es térképéből. A kiemelés a csárdák helyét jelöli. Az északi irány a jobb alsó sarokban, (a kép forrása: Hangyási Attila rajza alapján Fodor 1995, 90.) 7 BKML, Kkfh. 14.a.5.c.l.f.2.n.52. Az elmulasztott felújítások és utólagos kifizetésük problematikáját jól személelteti egy 1799-es Csólyos Pusztával kapcsolatos dokumentum, amely szerint egy közös használatú istállót nem tartottak karban, amely így leomlott. Az ekkor keletkezett felmérés célja volt annak megállapítása, hogy a bérlő hibázott e a felújítások azaz „reparatiók" elmulasztásával. (BKML, Kkfh. 16.a.2.c.l.f.n67.) 116
