Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Történettudomány - Szolnoki Zoltán: Gólyospálosi csárdatörténet
Szolnoki Zoltán Csólyospálosi csárdatörténet egy, a csólyosi csárdától egyértelműen elkülönülő vendégfogadóra vonatkozik. A feljegyzés érdekessége az, hogy az 1780-ra vonatkozó, Joannes Fridvalszky-féle térképen még csak a csólyosi csárda van feltüntetve, a pálosival nem találkozunk. Annak oka, hogy a pálosi csárda hiányzik a térképrészletről egyrészt lehet az is, hogy a térképrajzoló esetleg korábbi anyagból dolgozott és információi nem teljesen voltak frissek, másrészt az is, hogy a pálosi csárdára vonatkozó 1773-as feljegyzés esetleg helytelen dátumot ad meg (a két csárda összekeverését fentebb már kizártuk). Ezek mellett az is felvetődhet, hogy ekkor a pálosi csárda még nem volt jelentős vagy csak ideiglenesen állt. 1800-1801-ből éppen a csólyosi csárda újjáépítéséről van dokumentumunk (lásd később), amelyből akár következtethetünk az épületek időszakos leromlására is. Mindenesetre a két csárda párhuzamos működése a 18. században az említett igazgatási szembenállás mellett különösen logikusnak tűnik. Ezt támasztja alá a következő forrásunk is. 1785-ben ugyanis az alábbi címzésű jegyzékkel találkozhatunk: 4. kép: „Csólyosi Csárdához járuló földnek kimérésül, és az Pálosi Csárda ellenébe tétetendő Új gunyhó Csárda helyének kimérésérűl." (BKML, Kkfh.l6.a.2.c.l.f.7.n.) Mint arról a cím is árulkodik, felmérték a csólyosi csárdához tartozó földeket. A felmérésre azért volt különösen szükség, mert meg kellett határozni a vendégfogadónak a pálosi csárdához való viszonyát. Az április 8-án keletkezett feljegyzés szerint az ekkor bérlő Farkas Györgynek már 140 rhenesi forintot kellett fizetnie a bérleti díjként, a korábban említett 100 helyett. Ennek oka lehetett a csárda forgalmának növekedése. Azonban sokkal inkább okként szolgálhatott a csólyosi csárda funkciójának bővülése. Az új gunyhó csárda kétségtelenül üj épületet takar, hiszen már a téma megjelölésben is külön szerepel a Csólyosi Csárdától. Megtudjuk, hogy Farkas György „Szabad lészen ő kegyelmének az új tóhoz adó útban a Pálosi Csárda körül, ahol tudniillik a kimérendő Deputatio által meghatároztatik, egy Bor-mérő gunyhótmaga költségén felállítani, és abban Bort, pálinkát méretni."5 Ez a fajta funkcionális bővülés bizonyos szempontból hátrányosan érinthette a pálosi csárdát, hiszen hangsúlyozottan vele szemben, az igazgatási határ csólyosi részén, ráadásul egy nyilvánvalóan használatban lévő út mellett árulhatott italokat Farkas György. Az italkimérést, amely a korban bort vagy pálinkát jelentett, a 18. században külön engedélyhez kötötték. Az úgynevezett tilalmas borkimérés komoly büntetéseket vonhatott volna maga 5. kép: Pest-Pilis és Solt vármegye 1793-as térképének részlete. Az "Educill.” az educillum, vagyis a fogadó rövidítése. Ez jelöli a csárdákat. (В IX a 651, Hadtörténeti Intézet és Múzeum) 5 BKML, Kkfh.l6.a.2.c.l.f.7.n. 115
