Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Történettudomány - Szolnoki Zoltán: Gólyospálosi csárdatörténet
Szolnoki Zoltán Csólyospálosi csárdatörténet a pusztaság közepén [...] A vályogot viszont olyan területről hordták a »kiséri és a ladányi szekerek«, ahol végtelenül olcsón vetették azt cigányok vagy munkanélküli szegény emberek” (Bárth 2016, 281-285). A részlet azt sugallja, hogy a vályogtéglákat távolabbról hozatták, ugyanakkor van róla forrásunk, hogy azt számos esetben inkább helyben állították elő. A később bemutatandó 1809-es dokumentum pont azt említi meg, hogy a csólyosi csárda melletti gödörből bárki szabadon használhatott agyagot a vályoghoz, így valószínűtlennek tűnik a messzebbről hozott építőanyag használata (a forrást bemutatja Fodor 1995, 87). A csárda, mint bérlemény A csólyosi és a pálosi vendégfogadó megjelenése Az időben következő forrásunk egy bérbeadást dokumentál, 1763-ból. Ebből megtudhatjuk, hogy a csólyosi csárdát három évre adták ki, azaz 1766-ig. A jelzett bérbeadási időtartam Szent György naptól Szent György napjáig tartott. A három éves időtartam megfelel az ekkoriban a térségben általánosnak tekinthető ügyviteli időszakoknak, hiszen más esetekben is három éves ügymeneti/bérleti rendszertalkalmaztak (ld. Fodor 2016,275-282). A bérleti díj 100 rhenesi forintnyi2 összeg volt, amelyet meghatározott periódusonként kellett kifizetni. A feltüntetett bérleti díj más területekkel összevetve nem volt magasnak tekinthető, hiszen például a jászberényi három csárda összevont bérlete 1759-ben 490 forintot tett ki (Kürti 54). Forrásunk szerint a csólyosi csárda, azaz a „vendégfogadó" bérlése a hozzá közeli nádas kezelésére is jogosultságot jelentett. Bedekovich Lőrinc később bemutatandó 1795- ös térképe alapján a csárdától délre található kisebb vízfelület környékén lehetett számottevő 2 Más néven raj nai vagy német ezüstforint. Hatvan krajcárt ért, a Habsburg időszakban volt elterjedt, http://artortenet. hu/index.php/component/k2/item/150 -taller-alapu-penzrendszer-1524-1553-1659 (megtekintve: 2017.08.11. 8:30) nádasos rész (1. kép), de azt is figyelembe kell venni, hogy ekkoriban ezen a területen lehettek más mocsaras részek is.3 A vízfelületet ugyanakkor egy másik, később említendő 18. századi térképünk is mutatja (2. kép). Megállapították továbbá, hogy a „kocsmárosnak" az épületre és a hozzá tartozó egyéb építményekre (pl. istálló) is gondot kellett fordítania.4 A félegyháziak korábban említett, 1756-os pálosi területen történt garázdálkodásának fontos eleme volt, hogy az ott épülő vendégfogadó alapját lerontották. Ez az információ támpontot ad a pálosi csárda kialakulásának időbeli elhelyezésére: ebből következtethetünk arra, hogy az épületet az 1750-es évek második felében már felépíthették. Fodor Ferenc a korabeli vallásossággal kapcsolatban megvizsgálta a kiskunmajsai plébánia Historia Domusát, amely szerint a 18. század közepén a térségben már bizonyosan nem csak egy, hanem két csárda meglétével is számolhatunk: 1773-ra vonatkozóan ugyanis megállapítják, hogy a pálospusztai csárdában katolikusok élnek (Fodor 1995, 88). A korabeli közigazgatási elkülönülést övező figyelem miatt biztosak lehetünk benne, hogy a vonatkozó forrás 1. kép: Joannes Fridvalszky térképének részlete 1780-ból. Az északi irány a térkép jobb alsó sarkában van. Az általam kiemelt rész a Csólyosi Csárdát jelöli, (a kép forrása: Hangyási Attila rajza alapján Fodor 1995, 85.) 3 Erről tanúskodnak a korabeli telekhasználatra vonatkozó térképek is. BKML, Kkfh. II. K.o. IX. 48 sz. df. 4 BKML Kkfh. 74f. 21c. l.fd. 3.n. 4. 114
