Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Néprajz - Glässerné Nagyillés Anikó: Hagyományos minták és modern kihívások a családról a szeged-rókusi Szívgárda tevékenységének tükrében
Hagyományos minták és modern kihívások a családról a szeged-rókusi Szívgárda tevékenységének tükrében Glasserné Nagyillés Anikó Avizsgáltjelenségforrásanyagait1 olvasva, azokból a világot aktívan alakító Isten képe rajzolódik ki. A 20. század első felének szegedi szívgárdista gyermekeinekvilága pedig lényegi összefüggésben állóként jelenik meg Isten teremtett világának olyan - empirikus és racionális világkép felől nehezen megfogható - szféráival, mint például a mennyország. A vallási reneszánsz és ezen belül a Szívgárda-mozgalom olyan hagyományokhoz nyúlt vissza, amelyek részét képezték a vallásosság történeti folyamatainak, de alapvetően a premodern társadalom világképéhez tartoztak, s nyomaik a népi vallásosságban is fennmaradtak. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a társadalmi- és gazdasági problémák kezelése tekintetében a racionális, gyakorlatias megoldások érvényesültek, a korszak legmodernebb médiumainak felhasználásával (sajtó, regény, filmhíradó). Ez a kettősség a Szívgárda esetében is megfigyelhető. A világról, a közösségről és az egyénről alkotott kép a kora újkorban lényegében a vallással állt összhangban, állapította meg Richard van Dülmen (Dülmen 2005). A mindennapok során igaz volt ez nem csak az anyagi és gazdasági biztonságra, hanem az életet meghatározó társadalmi intézményekre is. A létért való küzdelemnek része volt a dolgok vallási értelemmel történő felruházása (jelentésadása), vallási-egyházi indoklása. Ezek nem csupán a középkor továbbgyűrűző hatásai voltak, hanem a felvilágosodás időszakában is működő vallási és egyházi tényezők. A vallás egyrészt szorosan összefonódott a házban és 1 A jézus Szíve-tiszteletről és a Szívgárdáról írott kézikönyvek, vezérkönyvek, vallásos tartalmú regények, szentképek, metszetek, ponyvanyomtatványok, ima-és énekeskönyvek. a közösségben folyó élettel, és összekapcsolódott a rendiséggel is, másrészt meghatározta a kor összes kulturális folyamatát, és létrehozta az uralkodói főhatalom és a koraújkori államigazgatás biztos alapját. Bár a mágia és a vallás az egész életet áthatotta, ennek mértéke társadalmi rétegenként eltért. Új tudásrendszerként és viszonyulásként a 16-17. században kiépülő tudományos ismeretek vitában álltak a keresztény hagyománnyal. A felvilágosult értelmiségi társadalom a vallási-egyházi és rendi tradícióktól való megszabadulást szorgalmazta. A felvilágosodás hirdetői a szekuláris okság és a világi morál alapjain egy új közösségi normarendszert törekedtek létrehozni. A kora újkorban ezek a változások a nép világát nem érintették, csupán az elit világában hatottak (Dülmen 2005,7-10,216-220). A19. századra a társadalom megismerhetőségének, jobbá tételének és oktatás révén történő átalakításának gondolata, valamint az írni-olvasni tudás terjedése által a szekuláris okság és a világi morál alapjain álló új közösségi normarendszer realitássá vált. Ezt az önmagukban is racionalizálódott felekezeti vallásosságok létüket befolyásoló, versengő alternatívaként tematizálták. Az új világkép kialakulását olyan párhuzamos és egymással összefüggő összeurópai jelenségek segítették elő, mint a természettudomány és a pedagógia fejlődése, vagy az irodalom (Dülmen 2005, 213-214). A vallási reneszánsz válaszaiban ezekre a tendenciákra épített, és törekedett ellentétes előjellel ellátva, közösségi céljai elérésének alárendelni őket. A modellek szintjén pedig azon modellek elterjesztésére kísérelte meg eszközül használni ezeket, amelyekkel szemben történeti kialakulásuk során létrejöttek. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a vallási 127
