Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Osváth - Fórizs - Szabó - Bajnóczi Vaskori üveggyöngyök régészeti és archeometriai kutatása PbO tartalma lehet. Mindebből feltételezzük, hogy a sávosságot az üveg nyújtásakor (színezés vagy formázás során) a sietség miatt - ezzel is gátolva a Pb kioldódását színezékéből (Tite et al. 2008, 74-76; Duckworth etal. 2012, 2151; Molina etal. 2014,173) - egyenetlenül eloszlatott, majd a vonalak mentén rendeződött pigmentek eredményezhették. Azonban a zárványok sztöchiometrikusnál (Pb/Sb = 1,64) kisebb Pb/ Sb tömegaránya (3:2=1,5) (Wainwright et al. 1987,228), valamint az üvegmátrix kb. 10%-os PbO tartalma együtt arra utal, hogy az ólom egy része így is kioldódott pigmentjéből. Az ólom kioldódásának megakadályozását, egyben a szín megtartását segíthette az üvegmátrixénál (1% Fe703) nagyobb vastartalom (3-4% Fe203), amely a zárványokat jellemezi. Ugyan az Si02-vel igen reakcióképes PbO-val kötésben lévő Sb,03 is részben a pigment stabilizálását szolgálja (Lőcsei-Tamás 1982,553-554; Wainwright et al. 1987,228; Dacapito etal. 2012, C198; Molina et al. 2014,183), a vasról is kiderült már egyfelől vörös opak üvegeknél (Brill-Cahill 1988; Fórizs etal. 1999; Fórizs 2008,130), másfelől egyiptomi (Kr.e. 10. sz.) és római kori üvegek sárga mintáinál a redukáló-stabilizáló hatás (Molina et al. 2014, 183). Továbbmenve, a gyártási körülmények is kisebb odafigyelést igényelhettek. A vas másik fontos tulajdonsága, hogy tónusbeli változást idéz elő, amit mi e gyöngyöknél okkeresként írtunk le (Wainwright et al. 1987, 220, 222; Bultrini etal. 2006,557; Bajnóczi etal. 2009,91; Molina etal. 2014,171). AkéziXRF normált mérési átlagai (7.tábla/2) alapján az orsó alakú gyöngyök sárga díszeiben az ólom-antimonátnak megfeleltethető nagy PbO és Sb203 tartalom mellett a Fe203 mennyisége itt is megközelíti a 3%-ot (ezzel szemben a kézi XRF adatoknál a Szolnok 1-3 gyöngyeiben tűnikkevésbé kimagaslónak, bár a két kelta gyöngyben a PbO és Sb203 mennyisége is nagyobb). E megfigyelés arra utalhat, hogy a sárga díszek pigmentjei több vasattartalmaznak. Avastartalmú ólom-antimonát mindenesetre olyan fogódzó lehet, ami feltételezi az időt átívelő technológiai transzfert a két kultúra között, még ilyen kis mintaszám, ill. a Kr.e. 6/5. század és 3. század közé eső üvegösszetételek ismeretének hiányában is. Olyan nyomelemeket, amelyek a nyersanyag származásátfelfedtékvolna, itt sem mutattunk ki sem kézi XRF, sem EMPA módszerrel. Ha a vasat szennyezőnek is tekintjük, az összetevők forrása egyelőre így is ismeretlen. (Rosi et al. 2008; Duckworth et al. 2012, 2150-2151). Az, hogy a vasat szándékos adagolással (erről az ismert feljegyzések a reneszánsz majolikagyártással kapcsolatosak) (Wainwright et al. 1987, 220, 222; Bultrini et al. 2006, 557; Bajnóczi et al. 2009, 91), vagy a nyersanyag(ok) természetes szennyezőjeként juttatták a pigmentbe szintén kérdéses (Wainwright et al. 1987, 228-229; Molina et al. 2014, 183), amit a nagyszámú párhuzamok hiánya is tovább nehezít. Néhány korábban publikált adattal kapcsolatban felmerülhet a vasdús ólom-antimonát alkalmazása. A hasonló, de dudor nélküli szemes és egyéb itáliai, Kr.e. 6-4. századi sárga gyöngyöknél és üvegleleteknél (Arletti et al. 2010, 711:0,9 -1 %) és a lengyelországi késő LT karékszerek sárga díszeinél az ólom-antimonát mellett nagyobb vastartalmat mutattak ki (Girdwoyn 1986,207).11 Régészeti összefüggéseikre tekintettel kiemelkedő fontosságú Apollonia Pontica esete, melynél a kék üvegek mellett a sárga üvegek összetétele is egyezést mutat, amennyiben a sárga üvegek átlagos vastartalmáról elfogadjuk, hogy az ólom-antimonáthoz tartozik (Lyubomirova et al. 2014, 1, 9). Hangsúlyoznunk kell, hogy a felsoroltak bizonytalan és pontatlan adatok, amelyek a mintavétellel járó, pigmentekre fókuszáló kutatás hiányából fakadnak. Másrészt az alkalmazott módszereiket tekintve is eltérés mutatkozik, ami az összehasonlítást akadályozhatja. Az egyetlen pillanatnyilag ismert célzott kutatás az egyiptomi (és római) sárga üvegek pigmentjeire irányult, melyeknél a vas dúsulását a szemcsékben a nyersanyag szennyezőjeként interpretálták (Molina et al. 2014,183). Nem világos, hogy az árnyalat elérése (Girdwoyn 1986, 205-207), vagy a stabilitás, azaz a gyártás könnyítése volt-e a cél. Mindezen kérdések ellenére elkönyvelhetjük, hogy a vastartalmú ólom-antimonát alkalmazása bizonyos szintű tudatosságot feltételez, továbbá külön 11 Kétszer akkora vastartalom, minta kékalaptesteknél. Girdwoyn 1986, 207. 87
