Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Osváth - Fórizs - Szabó - Bajnóczi Vaskori üveggyöngyök régészeti és archeometriai kutatása eljárást jelent az egyszerű ólom-antimonát mellett, így leszűkíthető a keresett gyártócentrumok száma. A fenti okok, illetve a rendelkezésre álló sporadikus adatok mellett a műhely azonosítása egyelőre nem lehetséges. Látható, hogy az eljárás eddig ismert legkorábbi alkalmazása a Kr.e. 10. századra tehető, de feltételezhető a folytonossága. Összegzés A vizsgálatunk tárgyát képező szkíta dudoros pávaszemes gyöngyök, kelta orsó alakú gyöngyök és egy egyszerű szemes gyöngy kapcsán kimutattuk, hogy natúr szóda alapú üvegből készültek, különböző színű részeiket kobalt és réz együttes alkalmazásával [kék], kalcium-antimo- náttal (fehér] és vastartalmú ólom-antimonáttal (okkersárga) színezték. A különböző kultúrához tartozó gyöngyök -különösen az alapüveg, a kék és a sárga színezők tekintetében- mennyiségi összetételi hasonlósága mögött nem véletlen egybeesés, hanem technológiai kontinuitás állhat, és talán egy pár évszázadig működő műhelykor termékeiről lehet szó. Ezt legjobban a vastartalmú ólomantimonát „felfedezése” támasztja alá. A közös eredet gondolata sem tűnhet meglepőnek, ha a már leírt, külső jellemzőiket és funkciójukat újra szemügyre vesszük. Az ismertetett régészeti és archeometriai párhuzamokat összevetve a mezőtúri dudoros gyöngyök valószínűleg a Fekete-tenger mellékéről juthattak a szkítákhoz, míg a váci kelta orsó alakú gyöngyök La Téne kultúrán belüli gyártása egyelőre nem igazolható, bár utóbbiaknál felmerülhet a vándorkézműves szerepe. Kiemelt szerepet kap e két gyöngy eredezte- tésében Apollonia Pontica, az eddigi egyetlen görög gyarmatváros, amelynek üveggyöngyeit anyagvizsgálatnak is alávetették. Összetételük azt mutatja, hogy a város gyöngyeit, valamint a dudoros és talán az orsó alakú gyöngyöket is hasonló receptúra szerint készítették és/vagy hasonló nyersanyagforrásból dolgoztak, tehát feltételezhető a közös származás. Jelenlegi tudásunk szerint Apollóniába is részben importként juthattak üvegékszerek (esetleg a Közel-Keletről, vagy Rodoszról), ami azt jelenti, hogy akár közvetítő szerepet is betölthettek (Lyubomirova et al. 2014,13-14; Csacseva 2015,61; Botan-Chiriac 2016,101-102,106-107). Emellett azonban a vaskorban más régiókból is ismerjük a gyöngyök közel azonos összetételi analógiáit (pl. Egyiptom, Itália, LT karperecek). így a szemes gyöngyök (kelta) provenienciáját illetően a Fekete-tengeri, netán rodoszi (Lyubomirova etal. 2014,8,11-13) származtatás ugyanúgy elképzelhető, emellett a közép-itáliai párhuzamaik sem tagadhatok. Tovább bonyolíthatják a Kárpát-medence itt élő, középső és késő vaskori kultúrái kapcsolatainak kérdését a csehországi analógiák is. Mindebből egyértelmű, hogy szélesebb spektrum (elsődlegesen további dudoros, orsó alakú, szemes és maszkos gyöngyök, üvegkarpe- recek) célzott vizsgálata szükséges, amelyeknél valószínűleg a mintavétel is elkerülhetetlen. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki a szolnoki Damjanich János Múzeumnak és a váci Tragor Ignác Múzeumnak, amiért rendelkezésünkre bocsátották a gyöngyöket a vizsgálatokra és a közlésükre. A cikk elkészüléséhez hozzájárult Almássy Katalin, Hellebrandt Magdolna, Kulcsár Valéria, Laczkó Virág, Mozgai Viktória, Nagy Fanni, Szász Barbara, Szilágyi Kata, Sztankovánszki Tibor, Sztankovánszkiné Dr. Barta Gabriella Gizella, Tóth Mária, Varga Tímea és Wolf Máté, amit ezúton is köszönünk. 88
