Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Kiss P. Attila - Keresztes Noémi Ninetta Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom?1 voltpélda több edényre is egy temetkezésen belül). A láncpáncél részleteit tartalmazó sírok esetében a gepidákhoz képest szerencsésebb a helyzet, minthogy ezeknek a kísérőanyaga sokkal jobban keltezhető. A szokás legkorábban regisztrálható elterjedése a korábban ismertetett szóládi kislány esetében regisztrálható, aki a 6. század első harmada után kerülhetett földbe. A Gyönk-vásártér utca 5. számú temetkezését egy Sarching-típusba sorolható S-fibula helyezi a 6. század közepére (Losert-Pleterski 2003,166; Brather-Walter 2009,56,70). A hegykő-mező utca 18. sírját a benne található tárgyegyüttes legkésőbbre datálható tárgyai alapján a 6. század derekán vagy második felében áshatták meg (Koncz 2014, 76-77). A szentendrei temető 43. sírját a krajni típusba sorolható fibulák alapján szintén a 6. század derekára tudjuk helyezni (Brather-Walter 2009). A langobard kori temetők esetében a szokás tehát már megfigyelhető a 6. század első harmadában, de túlnyomórészt sokkal inkább a század derekára és második felére datálható sírok anyaga esetén gyakori. Lánc vagy láncpáncél? A sírokban talált egészen apró, erősen összerozsdásodott kis karikákból sokszor igen nehéz megállapítani, hogy sima lánctöredékekről, vagy pedig esetleg láncpáncél darabokról van-e szó. A láncpáncél, vagy sodronypáncél apró, kerek gyűrűkből álló fémszövetből készül, amelyben egy gyűrűhöz négy másik kapcsolódik. A gyűrűk a népvándorláskorban általában szegecseltek, de az ókor és a középkor folyamán előfordulnak zártak és pecsételtek is (Toll 2009, 30-34). Nagy Géza a 20. század elején az olyan töredékeket sorolta a láncpáncélok közé, ahol egy karikához kettőnél több szem csatlakozott (Nagy 1906,207). Az olyan fontos vizsgálati szempontok megfigyelésére, mint rögzítés módjának meghatározására csak a későbbi időszak kutatásai folyamán került sor. Később az avar leletanyag elemzése során többek között Kovrig Ilona és Garam Éva is felhívták a figyelmet arra, hogy a sírban talált láncdarabok akár láncpáncéltöredékek is lehetnek (Kovrig 1963,116; Garam 1995, 354). A vizsgált sírok esetében a láncpáncéltöredékek eléggé egységes képet festenek. A védőfegyver egymáshoz rozsdásodott szemei átlagosan 1,1-1, 7 cm átmérőjűek, vastagságuk pedig 0,2-0,3 cm között mozog. Sok esetben az összerozsdásodott darabok nehezen figyelhetőek meg, azonban egykét példánynak köszönhetően jól látható, hogy az egyes szemek egymáshoz való rögzítéséhez gyakorta alkalmazott szegecselés technikája.27 A páncélszemek alapanyaga feltehetően az esetek döntő többségében vas lehetett, azonban pontosabb anyagvizsgálatok hiányában teljes bizonyossággal ezt nem jelenthetjük ki. A korábbi írásokban egyes esetekben a leletek anyagaként a bronz jelzőt találhatjuk meg.28 A bronz eddigi ismereteink alapján azonban nem tartozott a láncpáncélok alapanyagai közé. Ellenben a késő ókor folyamán több információnk is van a testet védő fegyverzet készítéséhez alkalmazott rézről és vörösrézről. Dura Europosban például több ilyen anyagból készült, vagy réz szemekkel is átszőtt láncpáncél került elő (James 2004,110-111; Bishop-Coulston 2006,170).29 A római példák mellett további információkkal rendelkezünk arról, hogy a császárkori Vimose mellett található mocsárlelet és a 7. századi híres Sutton Hoo-i temetkezés fegyverleleteinek egy része is szintén tartalmazott réz szemeket (James 2004, 111). Ezek a későbbi analógiák alapján valószínűleg a díszítő funkcióval kerülhettek fel a páncél peremeire és a szegélyeire, minthogy a réz egyes árnyalatai az aranyhoz hasonló hatását kelthetnek.30 * * Ezek fényében talán érdemes 27 A mai napig jól megfigyelhetőek a szentes-berekháti temető 139. sírjának láncpáncél maradványai esetében a szegecselés nyomai a tárgyon, annaka erősen korrodálódott volta ellenére is. LTSZ.: KJM 54.1.334. Általában 1,5 cm széles és 0,4 mm vastag szemek kapcsolódtak itt egymásba. Az is feltűnő továbbá, hogy az esetek többségében 3-4 darab szem kapcsolódik egymáshoz. 28 Ilyen lelet került elő például a Szentes-Nagyhegy 83. sírból is (Csallány 1961, 58-59) 29 A teljes réz alapanyagból készült páncélok teljes továbbélésére az 5. század időszakában már csak nagyon szórványos információink vannak [Glad 2009, 43). 30 Dura Europosból és a késő antikvitás idejéből több adatunk is van arra vonatkozóan, hogy rezet használtak kizárólagos alapanyagnak a páncélszemek készítéséhez. A barbaricumi területekről és a kora középkorból ismert leletek esetében azonban csak 50
