Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Kiss P. Attila - Keresztes Noémi Ninetta felvetni azt a lehetőséget, hogy a kevésbé jól restaurált szemek esetében az egykori alapanyag nem a bronz, hanem a réz lehetett. Láncpáncélok női sírokban a Meroving és avar korban A láncpáncélok női vagy gyermek sírban történő megjelenése nem csak egy szőkébb régióra és időszakra jellemző. A késő antikvitás idején már megfigyelhető a jelenség a Barbaricum területén, hiszen több esetben is találkozunk hasonló esetekkel (Blaich 1997, 15; Istvánovits 1993, 130 - 131).31 A 4-5. században megfigyelhető temetkezési rítus a Meroving-korban is konti- nuusnak tekinthető. A korszakban a nők körében szinte minden korosztály sírjaiban megtalálhatóak a védőfegyverek töredékei, azonban főként az adultus korosztály temetkezéseire jellemzőek ezek (Gärtner 2012,162). A függők részeként, valamint táskák tartalmaként, sőt némely esetben a nyakékbe fűzve helyezik a páncéltöredékeket a sírba. Jó példa erre a pleidelsheimi alemann temető, amelynek két női temetkezésében (81., 167) is fellelhetők láncpáncéltöredékek. A lan- gobard esetekhez hasonlóan ezek is mindig csak részletek, az egyes szerzők általában mágikus erővel felruházott apotrópikus mellékletként tartják őket számon (Koch 2001, 226-227, 258- 259.).32 A meroving kultúrkör területén belül A Kárpát-medence klasszikus germán korszakán túlnyúlóan a szokás megmarad még a 7. század folyamán is, amit jól jelez, hogy az ekkorra már divatosabbnak tekinthető lamella lapokat helyeznek a női elhunytak mellé (Kory 2004,393-398). A Kárpát-medencében a páncél töredékeinek sírba tétele a korábbi időszakban főként a férfiak egyes szegély részek díszítéséről van információnk. A díszítés mellett feltehetően ezek a szemek a bőrrel érintkezve a vashoz képest kevesebb irritációt okozhattak viselőjüknek (Bár megjegyzendő, hogy az ilyen típusú páncélok alá a korszak harcosai általában kibéleltebbalsó ruházatot húztak) (James 2004,111). 31 Az antropológia meghatározás szerint a 17. és a 22. sír elhunytja férfi volt. A mellékleteik alapján ennek meghatározása kérdéses, hiszen egy-két gyöngyszemen kívül semmi más sem volt bennük. 32 KOCH 2001, 226-227, 258-259. temetkezéseire volt jellemző. A Przeworsk-kultúra urnasírjai és a tiszadobi temető temetkezései említhetők (17. és 22.) meg itt példaként (Kobály 1998,120). A késő római periódusban a térségben hasonló szokás elterjedésére a dalmáciai strbinci-i temető két sírján33 kívül egyelőre nincsen adatunk (Migotti 2007, 209-211). Az elszórtan megfigyelhető rítuselem nagyobb számban egyedül az 5-6. századi soros temetőkben jelentkezik a térségben, ami az előzmények csekély voltát figyelembe véve valószínűleg eléggé erőteljes meroving kultúrhatásként értékelhető. A Kárpát-medencében a 6. századi germán uralmat követően az avar korban sem tűnik el a páncéltöredékek mellékelésének szokás, sőt már nem csak a lánc, hanem a jellegzetes lamellapáncélok darabjai is elő- előfordulnak.34 Nyilván szó sincs arról ebben az esetben sem, hogy avar „amazonoknak” egész páncélingeket, vagy vérteket mellékeltek volna a túlvilági útjukra, hiszen jelképesen csupán 5-10 láncszemnyi páncélszövetet, vagy 1-2 lamellát helyeztek melléjük.35 Néha a nyakláncuk közé is belefűzték,36 máskor az övükről lógatták le,37 de az ilyen tárgyak töredékei általában test mellett vagy ________„Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom?1’ 33 A két női sírban található láncpáncéltöredékek egy anyagba voltak csavarva és feltehetően egy kis fa dobozkába helyezték el őket. Feltehetően amulettként kerültek a sírba, de a publikáló szerint egyben ki is fejezték a hozzátartozók hivatását (hadsereg) is. Maga a jelenség a római környezetben idegen, így valószínűleg sokkal inkább a barbár, vagy barbarizá- lódó későantik anyaggal és hagyományrendszerrel hozható összefüggésbe (Migotti 2007, 209-211). 34 Alljonittegy-kétpéldaaszokásraa teljesség igénye nélkül: Andocs-Temető utca 75., 78. sír, Cikó 513. sír, Szekszárd- Bogyiszlói út 306., 644. sír, Alattyán-Tulát I. sírcsoport 14. sír, II. sírcsoport 65., 216. sír. (Nagy 1906,206; Kovrig 1963; Garam 1972,148.; Rosner 1999,43,82). 35 Érdekességképpen megemlíthető, hogy az egyikkörnyei avar női sírban a kéttárgytípus együtt fordult elő, ugyanis a láncpáncél töredékek mellett 1-2 lamella is előkerült, továbbra is amulett-jelleggel (Csiky 2012,113). 36 Jó példa erre a Kereki homokbánya 63. sírja, ahol az idős nő nyaklánca kásagyöngyökből, dinnyemag alakú gyöngyökből, szemesgyöngyökből, apró bronz karikákból és mindezek közé fűzött vas láncpáncél- karikákból állt (Költő 2005, 216). 37 Például a zamárdi avar temető 517. női sírjában. Itt több más tárgy (kés, amulettkapszula, stb) mellett lógott a lamellapáncéldarab is, de a többi tárgytól teljesen külön szálon (Die Langobarden 2008, 343; Bárdos-Garam 2009, 76). 51
