Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Közönségkapcsolatok
Terepbejárások, leletmentések és feltárások eredményeként a humuszolásra kijelölt 42943 m2 nagyságú terület régészeti munkavégzését különböző ütemekre szakaszoltuk (csomópont I-III. ütem; pályatest I-V. ütem). AnagykiterjedésűlelőhelyHódmezővásárhelytől északra, a Kenyere-ér déli partját kísérő dombháton (magasparton), valamint attól délre, az alacsonyabb térszínből alig kiemelkedő kisebb kiemelkedéseken helyezkedik el. A tervezett beruházás a 45. számú főút és az elkerülő találkozásában kialakítandó csomóponttal, valamint az elkerülő 4+550 és 5+200 kmsz-kel érintette a lelőhelytest középső és déli részét. A lelőhely területén végzett korábbi kutatások (terepbejárások, a 45. út mellett húzódó kerékpárút területének feltárása, geofizikai felmérés, ÉRD keretén belül próbafeltárás) adatai alapján bizonyos részeken rendkívül sűrű, máshol ritkás, vagy éppen szórványos intenzitású, településhez tartozó jelenségek előfordulásával lehetett számolni a teljes felületű ásatás megkezdése előtt. Miután mindkét korábbi ásatás során szarmata kori temetkezések is előkerültek, így biztos volt, hogy a nyomvonal egy szarmata kori temető területét is érinti. A 2016. szeptember 15. és 2017. május 09. között, a feltárásokkal érintett területen, valamint az ásatási szelvényekkel szomszédos, de régészeti megfigyelés keretén belül feltárt részeken 445 jelenséget különítettünk el, amely 330 régészeti objektumhoz tartozott. A régészeti korú jelenségek intenzitása igen eltérő képet mutatott. A csomópont nyomvonalának északi részén, az I. ütem területén, közvetlenül a Kenyere-ér déli oldalán húzódó magasparton, a szarmata kori telepjelenségek rendkívül sűrű intenzitásban fordultak elő. A déli irányban haladva, a dombvonulat alacsonyabb részei felé ez közepes, majd szórványos intenzitásba fordult. Megközelítőleg az I. ütem közepén a településhez tartozó temető kisebb részlete került elő. Ezt követően, a mély fekvésű, rendkívül kemény talajú részeken már csak szórványosan fordultak elő régészeti korú telepjelenségek. A II. ütemként meghatározott, korábban külön lelőhelyként szereplő területen kisebb csoportokban, de szórt intenzitásban mutatkoztak a jelenségek. Ezen a részen, a feltárásra kijelölt terület határán túlnyúlt a lelőhely, a le- és felhajtok teljes területén jelentkeztek laza szóródásban a régészeti korú jelenségek. AIII. ütemként meghatározott, a 45. számú út keleti oldalán, azzal párhuzamosan futó keskenyebb sáv É-i felét a műút egy korábbi vízelvezető árka metszette, amely az itt található, közepes intenzitásban előforduló, régészeti jelenségek egy részét bolygatta, részben, vagy teljesen elpusztította. A szelvényszakasz déli része (legmélyebb terület) teljesen üres volt. A főpálya lelőhellyel érintett szakaszának keleti részén egy szarmata kori temető részlete került elő. Az ásatással jelenleg a temető nyugati, keleti és az északi oldala van lehatárolva, míg déli irányban a nyomvonalon kívül is biztosan folytatódik a temető. A körárkos síroktól nyugatra egy nagyobb üres sávot követően ritkás szóródásban mutatkoztak a régészeti korú telepjelenségek. A 4+800 és 4+900 kilométerszelvények között szintén szórtan kerültek elő telepjelenségek, azonban a terület déli szélén egy újabb szarmata kori temető (immáron a harmadik) szélső sírjai is érintették a nyomvonalat. Ezt követően a 4+900 és 5+000 kilométerszelvények között, egy kisebb sávban sűrű intenzitásban feküdtek a telepjelenségek, amelyek nyugati irányban haladva fokozatosan ritkultak, majd elfogytak. A lelőhely bontómunkával érintett szakasza két jelenség kivételével teljesen üresnek bizonyult. Összességében elmondható, hogy a jelenségek előfordulása, intenzitása többé-kevésbé ösz- szhangban volt a 2015-ben, a próbafeltáráson megfigyeltekkel. A humuszvastagság az egész területen igazodott a földrajzi környezethez. A csomópont esetében a partosabb részeken a humuszréteg sok esetben nem érte el a 25-30 cm-es vastagságot sem, míg a mélyebb fekvésű területeken helyenként 75-85 cm vastagságot is meghaladta. A pályatest egész területén mintegy 40-50 cm vastagságban került eltávolításra a felső, kevert humuszréteg. A homogén, barna színű, agyagos szerkezetű altalajban a foltok sötétszürke, szürkésbarna, gyakran paticsos és sárga agyagszemcsés betöltéssel rajzolódtak. A telepjelenségek döntő többségét különböző kialakítású és formájú gödör alkotta. A csomópont területén, az I. ütem északi részén jelentős 397
