Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Mód László Mert művész a gölöncsér.” A szentesi kerámiaközpont a 19-20. században 1931, 213). 1932-ben a szentesi képzőművészek karácsonyi vásárán Dósa Sándor is megjelent kerámiáival, melyek iránt a korabeli sajtóbeszámoló szerint a vásárlóközönség fokozott érdeklődést mutatott (Szentesi Híradó 1932. dec. 22, 4). 1933-ban a fővárosban megrendezett nemzetközi vásáron Berényi Bálint is részt vett, aki négy lá- dányi feketeedényt szállított fel a bemutatóra, ahol főként a külföldi vásárlók mutattak érdeklődést termékei iránt (Szentesi Hírlap 1933. máj. 12, 3). 1938-ban a Berlinben megrendezett kézművesipari világkiállításon Berényi Bálint kerámiái is jelen voltak a magyar pavilonban.39 1941-ben Szentesen rendezték meg a XV. Országos Magyar Esperanto Kongresszust, amelyen Berényi Bálint és Ácsi Kovács László is bemutatkozott edényeivel (Szentesi Napló 1941. jún. 4, 4). Az 1947 szeptemberében Szentesen megrendezett Alföldi Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Ipari és Művészeti Árumintavásáron több helyi agyagiparos is szerepelt, akik közül Csapiár Kovács Lászlóné, Szilágyi József és Berényi László érdemel említést.40 A Múzeumok és a Műemlékek Országos Központja 1951 szeptemberében a Koszta József Múzeumban a helyi agyagipart bemutató tárlatot próbált szervezni, amely lehetőséget kínált volna a szentesi kézműveseknek, nevezetesen Pardy Istvánnak, Szilágyi Józsefnek és ifj. Dömsödi Lászlónak a szereplésre.41 A kezdeményezés úgy tűnik, hogy nem érte el a célját, és a kiállítás nem valósult meg. Berényi Bálint rendszeres résztvevője volt a 20. század első felében a különböző típusú kiállításoknak, amelyeken szinte kivétel nélkül díjazták feketeedényeit. A műhelyét bemutató sajtótudósítás a következő módon örökítette meg elismeréseit: „A raktárban köröskörül a falon mindenütt csak a sok kitüntetést látjuk. Mind mind arany oklevél még véletlenül sincs közöttük ezüst, vagy bronz, mert Berényi Bálint minden kiállításnál az első dijat hozta el ritka 39 MNL CsmL SzL IX. 205. Szli. Kjgyk 1938. 63. 40 A kiállítást reklámozó kiadványban Berényi Bálint műhelyét ábrázoló fénykép is megtalálható. MNL CsmL SzL IX. 205. Szli. 1947.26. 41 Az agyagiparosok a múzeum igazgatójának, Mérey Kádár Ervinnek a hathatós támogatásával próbáltak aTÜZÉP szegedi központjától az edények kiégetéséhez 30 mázsa fenyőfaszelezést beszerezni, akciójuk azonban nem járt eredménnyel. készítményeivel. Tele van a fal a sok értékes oklevéllel s az egyik polcon még egy papírtekercs húzódik meg szerényen. Kibontjuk: hát abban is három első díjról tanúskodó oklevél van. - Ez még nem minden - mondja Berényi Bálint és elővesz egy kis dobozt. Kinyitja, hát két aranyérem esik ki belőle. Az egyiket Budapesten szerezte, a másikat pedig a Szentesen rendezett Tiszavidéki Kiállításon vitte el készítményeivel.” (CSONGRÁD MEGYEI HÍRLAP 1937, SZept. 25, 7). A helyi agyagipar fejlesztésére irányuló törekvések A város ipartanodái bizottsága 1892. január 13-án tartott ülésén tárgyalta dr. Tergina Gyula királyi tanfelügyelő kérelmét, amelyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy melyik lehetne ipari szakiskola vagy tanműhely által fejleszthető iparág Szentesen.42 A tagok hosszas tanácskozás után az agyagművességet jelölték meg, mivel úgy vélték, hogy ez az egyetlen olyan ágazat, melynek a jövőben megfelelő piacot lehetne teremteni. Választásukat alátámasztotta az a körülmény is, hogy a szentesi agyagiparosok termékeikkel több hazai és külföldi kiállításon is számos elismerésben részesültek. Elhatározták, hogy a tanfelügyelő számára memorandumot állít össze az a bizottság, melynek vezetésével Szánthó Lajost bízták meg (Szentesi Lap 1892. jan. 15, 3). A Szentesi Lap hasábjain 1892-ben Ipartanműhely Szentesen címmel jelent megírás, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a szentesi termékekaz Országos Kereskedelmi Múzeumban nagy feltűnést keltettek. Az intézmény igazgatósága számos megrendelést közvetített Szentesre, aminek köszönhetően egyre nagyobb igény mutatkozott az agyagipar áruféleségei iránt. A cikk 42 Hódmezővásárhelyen 1898-ban kezdettel működni az agyagipari tanműhely a kereskedelemügyi miniszter támogatásával állami költségen, melynek keretei között az agyagiparosok új technikai ismeretekre (gipszmunkák, préselés, matricázás, sablonokkal való díszítés) tehettekszert. Legnagyobb hatása az ecsettel történő festés uralkodóvá válásában érhető tetten (Nagy 2011,154). 298
