Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Medgyesi Konstantin Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezései „társadalmi megmerevedést" okoz. Végül maga is a Révai által megalkotott fogalom mellett áll ki, mint mondta: „Nekünk is harcos demokráciát kell megteremtenünk" (Bibó 1986,118). Bibó István koalíciós évekbeli közéleti vonatkozású publikációi közül A magyar demokrácia válsága című tanulmány a legmarkánsabb politikai tartalmú írás és a demokrácia-értelmezés nézőpontjából is ez a forrás tartalmazza a legtöbb érdemi gondolatot. A bibói demokrácia-felfogásra az aktuális közéleti jelenségekre reflektáló publikációk között is találunk azonban utalásokat. A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című 1946- ban publikált írásának A demokrácia meghamisítása című alfejezetében olvasható a későbbiekben legendássá vált gondolat: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” (Bibó 1986, 220). Bibó ebben a tanulmányában elemzi, hogy Közép- és Kelet-Európa országai „nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.” Bibó István e helyütt arról is ír, hogy „a félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség bérenceinek, az árulónak a keresése” (Bibó 1986, 220). Bibó demokrácia-értelmezésébe belefér a jogok korlátozása rendkívüli helyzetben, a kommunista demokrácia-felfogás szerint viszont nincsenek is mindenekfelett álló, mindenkire vonatkozó jogosultságok. Többek között ez az a döntő különbség, ami miatt Bibó sosem tudja elfogadni a kommunisták demokrácia-értelmezését. Sokan Kovács Béla elrablását tekintik sorsfordítónak, több történész ezt az eseményt tartja a második világháború utáni magyar demokrácia határpontjának. Bibó nem érezte akkoriban a tragikus történés sorsfordító és demokrácia-meg- törő jellegét: „Pontosan abban a pillanatban, amikor az egész huzavonában a baloldal kezdett felülkerekedni - Kovács Béla a rendőrség előtt megkezdte vallomását, s az ügybe való belekevert- ségének a körvonalai kezdtek kialakulni -, történt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság közbelépése és Kovács Béla letartóztatása, ami úgy hatott, mint mikor kötélhúzás közben egy harmadik személy középen elvágja a kötelet. Mind a két fél érezte, hogy megütötte magát, s talán ennek volt egyik következménye, hogy a pártközi béke oly hirtelen helyreállott” - írja a demokrácia-megtörés mechanizmusát nem értve, az egész esemény sorsfordító jelentőségét át nem látva, a drámai történéssort fájdalmasan relativizálva Bibó István az Válság után - választás előtt című 1947 nyarán publikált írásában (Bibó 1986, 531-532). Ez a tanulmány Bibó István utolsó aktualitásokat érintő közéleti publikációja. Ebben a cikkben is van még demokráciaértelmezési kísérlet a szerző részéről, mint írja: „A demokratikus formalizmus ellenségeinek teljesen igazuk van abban, hogy szabályos választásokból, a többség tiszteletéből, a bírói jogvédelem biztosításából, sőt szólási, gyülekezési szabadságból magából még nem lesz demokrácia, ha közben épen maradnak a társadalomban a jobbágyi alázat és társadalmi kiváltságtudat kölcsönös beidegződései. Igazuk van abban is, hogy az ellenzék jogainak a tisztelete csak ott képzelhető, ahol a kormány és ellenzék bizonyos alapvető eszményei megegyeznek, s mindegyik biztos benne, hogy ezeket a végső eszményeket a másiknak a kezében sem éri helyrehozhatatlan kár” - fogalmaz 1947 nyarán Bibó (Bibó 1986, 544). A szövegben egyensúlyozni próbál a konszenzuális demokrácia ethosz felvállalása és a radikális társadalmi változások igenlése között, Bibó mindkettőt szükségesnek tartja és magáénak tartja, de érzékeli az antagonisz- tikus különbséget a kétfajta célkitűzés között. A weimari demokrácia bukása Bibó számára is riasztó példa, ugyanakkor az „ellenség” körét a kommunisták parttalan és taktikai szempontok szerint alakítható ellenségfogalmával szemben szűkítené és kifejezetten definiálná. A formalitások relativizálását Bibó István nem fogadja el, a szabályok mellőzésének lehetőségét viszont nem zárja ki, alkotmányjogi aspektusból vizsgálja a kérdést, s úgy véli, a játékszabályok felrúgása csak pontosan körülírt rendkívüli állapot esetén lehetséges. A manipulált kékcé- dulás választások (Földesi-Szerencsés 2001) előtt néhány héttel - mintha megérezte volna, hogy valós veszély a csalás lehetősége - így fogalmaz: „Manipulált választás s általában minden eljárás, melynek tisztasága körül viták 261
