Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Medgyesi Konstantin Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezései kezdődnek és kezdődhetnek, hosszú időre helyrehozhatatlan politikai demoralizáló hatással van, mely a pillanatnyi előnyt hamar semmivé teszi" - írja utolsó politikai publicisztikájában Bibó [Bibó 1986, 545]. Beszédes hallgatás a részéről, hogy 1947 nyara után nem ír és közöl több közéleti elemzést. Nincs róla konkrét tudomásunk, de Bibó ezzel a finom megoldással üzenhette a közvéleménynek és az utókornak: 1947 őszétől már nem érzékelte a demokratikus párbeszéd lehetőségét. Bibó István a koalíciós években írott politikai publicisztikáiban a kommunisták diktatórikus magatartását illetően - ahogy arra utaltunk - számos ponton tévedett. A szövegelemzések során nem találunk olyan bibói idézetet a koalíciós korszakból, ahol egyértelművé tenné, hogy milyen szintű veszély fenyegeti a kommunisták részéről a formálódó jogállami demokráciát. A proletárdiktatúra megvalósult, de Bibó nem érzékelte, hogy ez a korábban csak feltételezett veszély valóságos fenyegetéssé vált. S hogy miért nem? Bibó úgy gondolta, hogy a magyar társadalmat radikálisan meg kell változtatni, szociális forradalomra van szükség. A történetfilozófus 1945 utáni gondolkodásának ez volt a legfontosabb eleme, fontosabb, mint a polgári demokrácia eszménye. Bibó egy konszenzuális demokrácia megteremtésében bízott a koalíciós években, folyamatosan emellett érvel a politikai publicisztikájában, de a markáns társadalmi változás érdekében hajlandó volt szemet hunyni a jogállami demokrácia sérelmein, mert úgy vélte, a szociális forradalom érdekében szükség lehet átmenetileg a demokratikus jogok korlátozására. 262
