Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Medgyesi Konstantin Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezései fogalom („agyondemokráciázni") viszonte helyütt inkább a demokrácia nyugati stílusú változatára utal, tehát érvelése lényege, hogy nem kell a polgári demokrácia játékszabályrendszerét piedesztálra emelni, és ha a baloldali érdekek megkövetelik, e formáktól el lehet térni, vagyis nem szabad agyondemokráciázni a közéleti küzdelmeket. Révai József is megszólalt,14 a vitában úgy vélte, hogy a Bibó írásában megfogalmazott gondolatok alkalmasak arra, hogy „elszigeteljék” a kommunista pártot. Révai korábban A demokrácia támadásban című cikkében körbejárta, hogy ki a reakciós, és az egyik kategória arról szólt, hogy reakciós az is, aki a kommunista párt elszigetelésére tör (Révai 1945], Ezáltal rekonstruálható, hogy Révai a maga és a kommunisták nézőpontjából A magyar demokrácia válsága tanulmányt reakciósnak tartja, mint ahogy a meg- jelenést megelőző szenvedélyes vitahelyzetben ennek hangot is adott. Ez lehetett a véleménye, még akkor is, ha a nyilvános fórumokon már nem él e fogalom használata által biztosított megbé- lyegzési lehetőséggel.15 Révai azt is kifejtette a vitában, hogy „olyan demokrácia még nem volt a világon, amibe a nép még nem szólt volna bele. És ha valaki azt kéri tőlünk, hogy mondjunk le 14 Schöpflin Gyula, aki a koalíciós években a Magyar Rádió kommunista párti műsorigazgatója volt, visszaemlékezésében arról ír, hogy az ominózus A magyar demokrácia válsága-vita során látta „igazán elemében" Révai Józsefet (Schöpflin 1991, 204). 15 Bibó István a Huszár Tibornak 1977-78-ban adott életútinterjúban így emlékezett a vitában Révai szerepére: „Révai volt az egyik főszereplő, aki kifejezetten ingerültséggel fogadta ezt az egész kritikát. Holott ebben a cikkben többek között az volt végiggondolva és konkretizálva, ami Révai Józsefnek abból az akkori tételéből következett, hogy a népfrontos, többpártrendszeres demokrácia a proletárdiktatúrával egyenértékű, lehetséges alternatíva a teljes értékű szocializmushoz való átmenetben. Tudom, hogy ezt utóbb Sztálin és Rákosi Révaival szigorúan revideáltatta [...]. Én azonban a többpártrendszeres népfrontos demokráciát a fasizmus megjelenéséből szükségszerűen és nem merőben taktikailag következő programnak tartottam [...]. Ebben a cikkben leírtam, hogy ilyen helyzetben milyen hangszerelésbeli átállítás volna szükséges a kommunisták részéről. És pontosan ezt a hangszerelésbeli átállítást utasította vissza Révai a legnagyobb haraggal: ő valahogy úgy képzelte, hogy a népfrontos demokrácia ugyanolyan harcias és agresszív kommunista magatartásokkal járhat, mint amilyennek a proletárdiktatúrára törő kommunistákat jellemezték" (Bibó 1995, 234). a játékszabályok kedvéért a tömegek bevetéséről, ha erre szükség van, akkor lehetetlent kér tőlünk. A magyar demokrácia megmerevedése, egy helyben topogása következnék be ezzel” (Bibó 1986,113). A kommunista párti érv megint arról szól, hogy a demokrácia játékszabályainál fontosabb szempontot jelent, hogy a társadalom struktúrái ne merevedjenek meg.16 Bibó a vita sodrásában kijelenti, hogy a kommunisták által sulykolt reakció fogalom „majdnem lokalizálhatatlan” (Bibó 1986,116). E megfogalmazásban Bibó újólag gyengíti a kommunisták demokrácia-értelmezését, hiszen a kommunisták szerint - ahogy arra már többször kitértünk - folyamatos harcot kell folytatni a demokrácia továbbfejlesztéséért a „reakció" ellen. A vitát levezető Ortutay Gyula zárszavában úgy vélte: „egy limitált forradalmat meg lehet valósítani most is", de a Bibó által felvetett demokrácia-konszolidáció szerinte „nagyon hamar elbuktatná demokráciánk ügyét” (Bibó 1986, 118). E megfogalmazásból is kitetszik, hogy noha Ortutay ebben az időszakban még a Független Kisgazdapárt prominense, de már ekkor, 1946 elején is a kommunista demokrácia-értelmezést fogadja el és azt képviseli. Ortutay azt is leszögezte zárszavában, hogy nem akarhatnak „olyan konszolidációt", amely 16 A vitán részt vett Kárász Artúr, a Magyar Nemzeti Bank Nemzeti Parasztpárti főfelügyelője-igazgatója. Kárász úgy emlékszik, a rendezvényen „mintegy” harmincán lehettek, rá Révai érvelése hatott igazán. Memoárjában is csak Révai gondolatatait idézi. Leszögezi, hogy a kommunista politikus „rendkívül arrogánsán” szólalt fel. „A támadás élessége meglepő és váratlan volt. Bibó tanulmánya reakciós - mondotta -, mert nem illeszkedik a párt kizárólagos vonalába. Minden ilyen szó, minden ilyen gondolat a fasiszta erőket szolgálja. Révai beszéde egyértelmű volt: aki nem ért egyet a párttal, az nem ért egyet a Szovjetunióval és így fasisztának tekintendő. [...] Intés volte beszéd: vigyázzatok az ideákkal, ideák csak egyetlen helyről jöhetnek, a demokráciát akarhatjátok, de csak a mi demokráciánkat szabad akarnotok, minden más fasiszta. Mindez hidegzuhanyként hatott. Félelmetes beszéd volt, mert e kíméletlen szavak mögött a megszálló hatalom bajonettjei meredeztek. íme, alig telt el egy kis idő és a fiatal demokráciánkba újfajta félelem költözött - egyelőre még formátlanul, névtelenül, az új moszkvai totalitáriusok ugyanis még nem érezték magukat elég erősnek, hogy ránk tudják akaratukat kényszeríteni, de fenyegetni már tudtak” - írja visszaemlékezéseiben Kárász Artúr (Kárász 1990, 76-77). 260
