Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Medgyesi Konstantin Bibó István koalíciós évekbeli demokrácia-értelmezései vannak a „nyugati fogalmazású” demokrácia hívei és létezik úgymond a „keleti fogalmazású" demokrácia a maga követői körével. A nyugati demokraták szemében a „keleti demokrácia" egyenlő a diktatúrával, a „keleti demokraták” szemében pedig a nyugati demokrácia egyenlő a reakcióval. Bibó fogalomhasználata 1945-ben arra utal, hogy a maga részéről mindkét megközelítést, a „nyugati" és a „keleti" demokráciát is a nagy közös demokratikus értékrend részének tartja. Visszatekintve megállapítható, ez tévedés volt Bibó részéről, hiszen a kommunisták, ahogy ő fogalmaz, a „keleti demokraták” nem fogadták el vagy csak átmenetileg, taktikai okokból fogadták el a koalíciós években a jogállami demokráciát konszenzuális keretnek. A nyugati demokráciát a magyarországi helyzetre vonatkoztatva „kisgazdapárti" stílusú demokráciának nevezi.9 A szerző elemzése szerint a kisgazdapárti demokrácia legfőbb jellemzője az, hogy a hangsúly a játékszabályokon van: „gondos, precíz jogalkalmazáson, a szerzett jogok tiszteletén s a többségi elv fenntartás nélküli és zokszó nélküli elfogadásán" (Bibó 1986, 49). A keleti demokrácia terminus technicust más helyen „kommunista atmoszférájú demokráciaként" írja körül. A kommunista atmoszférájú demokráciát Bibó így kategorizálja: a saját maguk által elképzelt demokrácia-modell ellenfeleivel „szemben való keménység", mindezen csoportoknak,^ demokrácia előnyeiből való kizárása", továbbá a tömegakciók jelentőségének a hang- súlyozása. Bibó konklúziója szerint a kisgazda stílusú demokrácia „mindenekelőtt bizonyos eljárási módok összessége”, míg a kommunista atmoszférájú demokrácia pedig egyfajta sajátos „harci állapot” (Bibó 1986, 50). Bibó meggyőződése: a demokráciát, a demokrácia struktúrájának kiépítését jelképes vagy valóságos forradalomnak kell megelőznie, véleménye szerint „a változás" eddig soha sehol nem jött létre választással, szavazással, többségi 9 Talán itt érdemes utalnunk rá, hogy Rákosi Mátyás ismerte Bibó IstvánA magyar demokrácia válsága című munkáját. Minderről Bibótól magától értesülhetünk. A Huszár Tibornak adott életút-interjúban nyilatkozott arról, hogy „Rákosi olvasta a cikket és megjegyezte belőle azt a részt, ahol a kisgazdapártot jellemeztem, és ez nagyon tetszett neki” (Bibó 1995, 259). akarattal és a szabályok pontos betartásával. A szerző e téren a szociális demokrácia platformján áll, maga is úgy véli, a megcsontosodott merev társadalmi szerkezetek feltörése csakis radikális eszközökkel történhet meg. Szövegének e része alapján úgy tűnhet, a kommunista érveléshez közeledik a szerző - Bibó és a kommunisták között a közös pont a radikális szociális fordulat igenlése jelenti. Bibó István úgy ítéli meg, hogy egy választás csak fennálló erőviszonyokat juttathat kifejezésre, a demokrácia elindulásának feltétele pediga meglévő beidegződések megtörése. Mint írja: „Minden nagy demokrácia történetének kiindulópontjánál forradalom áll” - írja Bibó az emberi méltóság felkeléséről mint sajátos társadalmi pszichés folyamatról (Bibó 1986, 50-51). A bibói megfogalmazás szerint az emberi méltóság forradalmának a „határolt forradalom” keretei között kell lezajlania a demokrácia lelki megteremtése érdekében.10 11 Ahogy a megjelenést megelőző diskurzus során Lukács György javasolta, a publikálás után széleskörű vitát rendeztek a dolgozatról.11 Lukács a vitafórumon12 mint első felszólaló 10 BibóaHuszárTibornakadottéletút-interjúbankritikusan álltA magyar demokrácia válsága című tanulmányában a kommunista párttaktikát és demokráciaértelmezést illetően kifejtett önnön nézeteihez, meglátásaihoz: „Nem hittem azt sem, hogy egyáltalán mindaz, amit a kommunisták csinálnak, csak ravasz taktika, aminek a végén végül mégis a proletárdiktatúra fog bekövetkezni, ami ennek a félelemben élő középosztálynak magától értetődő axiómája volt. Ebben viszont nem ők, hanem én tévedtem. Én a népfrontpolitikát olyan mértékben belső és kikerülhetetlen szükségszerűségnek éreztem, és abban a hiszemben voltam, hogy ez a kommunisták részéről is valóságos realitásérzék eredménye, hogy meg voltam győződve, hogy ez hosszú lejáratú program. [...] Végül a beijedt értelmiségieknek lett igazuk, de ma sem szégyellem, hogy én mekkorát tévedtem akkor” (Bibó 1995,226). 11 Bibó maga csalódott volt a tanulmány kapcsán miatt kirobbantvita után: „A vita végeredményben diszharmonikus volt számomra: nemcsak a hozzászólásokról, de ugyanúgy saját magamról is az volt az érzésem, hogy az ügyet semmivel sem vittük előbbre" - írta Bibó István 1946 februárjában egykori professzorának, Marót Károlynak (Perecz 2012). 12 A vitában elhangzottakat elemzi Lukács György nézőpontján keresztül Sziklai László Demokrácia és realizmus című 1981-es tanulmányában. Ez egy egyetlen olyan elemző írás, amely Lukács Györgynek ad igazat a jövőből visszatekintve Bibóval szemben. Sziklai szerint Lukács egyik legnagyobb érdeklődéssel 258
