Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Ábrahám Vera A Pillitz-ügy - Fejezetek Pillitz Dániel rabbi életéből, különös tekintettel szegedi szolgálatára félnek. Az sem elhanyagolható ok - később ezt szemére is vetették hogy rokonsága „atyafiai" szép számmal voltak az őt megválasztok között. Negatív befolyással bírhatott a vele kapcsolatos további eseményekre, egyben ellenfeleinek ürügyül szolgálhatott, hogy 1845-ben Theodor Burger álnéven reformer szellemiségű tanulmányt publikált, mely egy Talmud-kritikus röpirat volt. írása fölháborodást keltett és igen nagy vihart kavart15 ezért is, mert nem saját nevét használta. Az ügy kivizsgálására, vagyis a szerző személyének földerítésére 1845 márciusában királyi vizsgálati bizottságot16 hívtak össze. Őket az e célra odarendelt zentai rabbi eskette föl, továbbá 5 tanút hallgattak meg, akik megállapították Pillitz szerzőségét. Ezután röpiratának bírálatára felkért tekintélyes rabbik elítélték, sőt a rabbi-hivatalra alkalmatlannak mondták ki. Az irat főbb tételeit és Pillitz nyilatkozatát levélben összefoglalták, majd eljuttatták az ország több orthodox rabbijához. A megrovok ellenében Steinhard, aradi és Schwab, pesti főrabbik a védelmére keltek. A szóban forgó röpirat nagymértékben közrejátszhatott, és a fentebb kifejtett okok mellett súlyosan esett a latba, ezért végül a rabbi és a szegedi hitközség néhány év után megváltak egymástól. Ha tovább boncolom az okokat, tulajdonképpen a szegedi nézetkülönbségek akkor éleződtek ki erősebben, amikor 1946 januárjában segédrabbiból rabbivá avatásának kérdése került napirendre. Ez a sorsdöntő esemény olyannyira fölkavarta a hitközség tagjainak hangulatát, hogy az akkori bíró, PollákD. Simon és 42 híve17 panaszos levelet 15 Burger, Theodor álnéven kiadott Der Talmud und die Perfectibilität des Mosaismus vom Standpuncte der Reform. 1845. 16 Vőber György főbíró és Gerencsér János tanácsnok volt a két kirendelt személy (Löw-Kulinyi 1885,168). 17 (?) Politzer (?), Ausländer M., Baltis Ignátz, Bronsstein Josef, Cziner Jacob, Dautsh Ignátz, Fischer Jonász, Fiser Mihály, Frey Mayer, Héber betűvel irt név, vele egy sorban Vilheim Jakob, Katman (?) Koszman (?) Jakob, Koch Abraham, Koch Samuel, Kojeteiner Carll, Kojeteiner Gerson, Kojeteiner M., Kojeteiner Marcus Kom(?)Abraham vele egy sorban: Breitner, Magleter Kohn Izsák, Magleter Kohn Jákob, Polák D. Simon, Selig(?) Philip (?)Armin(?), Polak Jacob, Politzer M. (?), Pollgak(r) Sándor, Printz Lobi, Printz Sándor, Puliz (?), Reiner Jakob, Rosenthal W., Schveiger Jakob, Schweiger Ábrahám, Schweiger Ignatz, Stern Jacob, Stern Joseph, Sváb Jákob, Szmetan Ignatz, Szmetán Joseph, Weiner Moritz, Weisz Josef, Zerrim (?) J., Zkeitsch (?) David küldött Tary Pál18 városi főkapitány számára a Szegedi Tanácshoz. 19 Hozzáteszem, ekkoriban volt aktuális a templomatya-választás,20 mely január 19-én Tary részvételével lezajlott. A főkapitány21 elrendelte, hogy január 22-én történjen meg a „pap" beiktatás is. Döntésével a zsidó bíró nem értett egyet és halasztást kért olyan indokkal, miszerint az eseményig visszalévő 3 nap kevés számukra: „... illy fontos választásra a kitűzött időt rövidnek láttam volna, megkértem tisztelt Fő Kapitány és Biztos Uram, hogy ezen választást halasztaná el.”22 Nyilván - mint alább kifejtem majd - Pollák bírónak és híveinek nem az idő rövidsége jelentett igazán gondot, hanem inkább Pillitz iránt érzett ellenszenvüknek egyik jele volt. Pollák D. Simon és pártolói álláspontjának megerősíttetésére, és az ügy megtárgyalása céljából január 21-én a bíró nemcsaka hitközség 31 tagú választmányát hívta össze, hanem az egész szegedi zsidóságot. Próbáltak megoldást találni, bár a sorok közül kitűnik, hogy igazából nem akarták Pillitzet rabbinak elfogadni, hanem addigi posztján szándékozták tartani. Előrelépésének érdekében bizonyítást vártak tőle: „ ...abban egyeztünkmeg, hogy az érintett Káplán még két évig legyen a Községnél Káplán, és azoknak utána, ha ez idő alatt magát érdemesebbé teendi, választassák Pappá."23 Pollák D. Simon és társai, (Tary és a hitközség több tagja ellenében) miért nem tartották továbbra sem érdemesnek a papi (rabbi) posztra? Választ a megmaradt dokumentumok adnak, ezeket 8 pontban foglaltam össze, és szó szerint idéztem a bizonyítékul szolgáló korabeli iratokból. Ezek részletesen kifejtik az ellenfelei érveit. 18 (1803 - 1855) 19 Szeged Szabad Királyi Város Tanácsának írt panaszlevél. 304. sz. 617. számon = Csongrád Megyei Levéltár Közgyűlési iratai 1846. 20 Templomatya, templombíró (lat. curator)-, a templom vagyonát, jövedelmeit, kiadásait kezelő laikus személy. A régi magyar nyelvben: egyházatya. 21 1857-ben Bonyhády István megyefőnök egy egészen új szabályzatot erőltetett a hitközségre, melynek értelmében az elöljárókat és bizalmi férfiakat a megyefőnök nevezte ki (Reizner 1890, IX. 39). 22 A Tekintetes Nemes Szabad Királyi Szeged Városában tartott Tanács Ülés alkalmával. 1846. január 26-án 221. sz. 455. felvétel. 23 Ua. 197
