A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek
Sipos józsef Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek jogát.” Itt főleg a vidéki nyíl szavazás újbóli bevezetéséről beszélt, mert a politikai és a gazdasági szabadság nélkül az állami életben „klikkek jöhetnek létre." így nem derülhet világosság a „visszaélésekre és eltusolt bűntényekre.” Rassay beszédét a keszthelyi mezőgazdasági főiskola odautaztatott ÉME csoportja - mintegy 30 diák - botokkal felszerelkezve megpróbálta megzavarni. Ez ellen a kirendelt rendőrség nem lépett fel határozottan, ezért már úgy látszott, hogy tervük sikerül. A Rassayt hallgató tömegből azonban sokan - elsősorban a munkások- szembefordultak velük és megfutamították őket. Erről Rassay másnap így nyilatkozott: „Nagykanizsa választópolgársága [...] maga vette kezébe a rend fenntartását és vállalkozása példátlan sikerre vezetett. [...] Megmutatták, hogy erélyes és egységes fellépéssel meg lehet akadályozni az ellenzéki szervezkedés ellen irányuló szisztematikus terrort." Rassay felhívta Kállay pénzügyminiszter figyelmét - aki Nagykanizsán az ellenfele volt- hogy a választókerületben „a pénzügyi hatóságok állítólag hetvenöt italmérési engedélyt vontak be”. Megkérdezte: „Fogja-e tűrni, hogy ilyen módon is pressziót gyakoroljanak a választókra, és lehetetlenné tegyék a nép akaratának megnyilvánulását?”5 A Rassay-párt elleni közigazgatási fellépést mutatják a Fényes Lászlóval történtek. Ő 1918 novemberétől a Károlyi-kormány kormánybiztosaként tevékenykedett. 1919. február 23-án ott volt a kápolnai földosztáson, és az év márciusában ott indult az akkor kiírt választásokon. így már akkor jó kapcsolatokat épített ki a pétervásári választó- kerület parasztságával. Ezért 1922 tavaszán is ott kívánt indulni a Rassay-párt képviselőjelöltjeként. Április 23-án, amikor Verpeléten az első gyűlése lett volna, a közönség nagy éljenzéssel fogadta. Programbeszédét azonban nem mondhatta el, mert az ottani főszolgabíró nem vette tudomásul a jelölőgyűlést. Mátrabolláról kitiltották. Pétervásáron átvehette ugyan a jelölési íveket, de a fogyasztási szövetkezet vendéglőjéből - felső parancsra hivatkozva - a csendőrök kitiltották. Mivel nem akarttávozni, a csendőrök a főszolgabíróhoz kísérték, aki a következő írásos indokkal 5 Világ 1922. V. 3., 2-3. tagadta meg a jelölőgyűlés tudomásulvételét: Fényes - a Károlyi-kormányban vállalt szerepe miatt - „nyilvános szereplése járásom területén nemcsak nem kívánatos, hanem a közhangulat nyugalmának megóvása érdekében föltétlenül mellőzendő”. Erről az eljárásról Fényes azt a nyílt kérdést tette fel Nagyatádi Szabónak és Máyer Jánosnak, hogy a polgári demokratikus forradalom egykori küzdőtársaiként mit szólnak ehhez az indokláshoz? Fényes szerint ez azt jelenti: a közigazgatási hatóság a „választójogi rendeletén túl megválogatja, hogy kinek engedi meg a képviselőjelöltséget és kinek nem”. A kérdezettektől Fényes választ nem kapott, 30-án pedig Verpeléten még egy kocsmában sem ebédelhetett és az utcán is csak köszönhetett az embereknek, mivel két csendőr kísérte végig a falun. Ugyanakkor két községben két óra alatt 900-an írták alá Fényes ajánlási ívét. A katonai, rendőri és közigazgatási törvénytelenségeket bizonyítja az is, ami Bereg megyében történt. Ott a vásárosnaményi és a mezőkászonyi választókerületben a Rassay-párt jelöltje Nagy Ernő volt. Ő a forradalmi időszakban a megye alispánja lett, és akkori emberséges magatartásáért sokan támogatták jelöltségét. Ellenfelei voltak: a vásárosnaményi választókerületben Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi miniszter, a mezőkászo- nyiban pedig báró Perényi Zsigmond, Bethlen barátja és az Egységes Párt egyik alelnöke. A Nagy Ernő elleni első lépés az volt, hogy április 30-án Brehmann Ferenc hadnagy - aki a Bereg megyei vámőrségen szolgált -, Barabás községből fegyveres erő igénybevételével eltávolította, annak ellenére, hogy Nagynak katonai igazolványa is volt. Azután Nagyot Bereg megyéből öt község kivételével a közigazgatási hatóságok kitiltották. Ezért május 2-án a Függetlenségi Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Párt Intéző Bizottsága elhatározta: minden hasonló esetben bűnvádi feljelentést tesz a közigazgatási hatóságok ellen (Serfőző 1967, 54-60].6 Ezek az esetek mutatják, hogy a közigazgatási hatóságok - felsőbb utasításokra - már a jelöltállításnál is törvénytelen eszközökkel akadályozták a nekik nem tetsző ellenzéki, különösen a volt októbrista jelölteket. 6 Népszava 1922. V. 3., 1-3. 147
