A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek
Sipos |ózsef Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek A választási jogtalanságoktermészetesen nem csak a liberális és októbrista, hanem az MSZDP képviselőjelöltjeit is érintették. Április 30-án, vasárnap a vidéki választókerületben az MSZDP jelöltjei már harminc helyen tartottak népgyűlést. A dorogi választókerületben Peyer Károly három községben mondott programbeszédet. Békéscsabán Szeder Ferenc beszélt az MSZDP programjáról, és éles hangon bírálta a kurzus politikáját, amely szerinte közel három év óta gátja a demokratikus haladásnak. Pomázon és Szentendrén Gonda Béla, Edelényben Csóka Vendel mondta el programbeszédét. Székesfehérvárott állítólag közel 6000 ember előtt - akik között sok liberális polgár és kisgazda is volt - Csillag Ferenc ismertette programját (Vida2011, 172). Április 30-án az októbrista-liberális ellenzéki Függetlenségi és 48-as Kossuth Pártelnöke, gróf Batthyányi Tivadar - aki 1918 őszén a Károlyikormány belügyminisztere volt - Szentesen mondta el programbeszédét. Követelte az ország függetlenségét (ami már megvolt), a gazdasági, társadalmi és politikai, a faji és a felekezeti egyenlőség biztosítását, a jogrend helyreállítását, az általános, egyenlő és titkos választójogot, az államfő demokratikus megválasztását, a kétkamarás parlamentet, a vármegyei autonómiát és - többek között - a földreform végrehajtását.7 A Világ szerint Batthyány állítólag 5000 ember előtt beszélt, akik lelkesen ünnepelték a szónokot. Ő öntudatosan szembefordult az Egységes Párt és Bethlen októbristákat elítélő propagandájával. Elmondta: az országos Nemzeti Tanács tagja volt például Nagyatádi Szabó István, Bethlen pedig a Székely Nemzeti Tanácsnak, és szoros kapcsolatokat ápolt a Károlyi-kormánnyal. Attól propagandacélokra nagy mennyiségű pénzt kért és fogadott el. 1919 tavaszán pedig a bécsi emigrációban ő diktált le Bethlennek egy memorandumot, amelyben a 1918. november 16-án, a népköztársaság kikiáltásakor elfogadott néphatározatok alapjára helyezkedtek. Bethlen pedig ezt a memorandumot adta át az antanthatalmak bécsi képviselőinek. Szerinte erre az alapra helyezkedett 1919 júliusában a P. Ábrahám Dezső miniszterelnök által vezetett, második szegedi 7 Világ 1922. V. 3., 2. kormány is. A szélső legitimistáknak is azt üzente: nyilvánosságra hozza, 1918 őszén hányán fogadták el a november 16-i néphatározatokat. A programbeszédében követelte a katolikus autonómia megvalósítását. Úgy, hogy a nagy egyházi birtokok jövedelmének csak egy részét tartsák meg az egyházi méltóságok. A többségét bocsássák az egyházmegyék vallásos és kulturális céljaira, elsősorban az alsópapság és az iskolák segélyezésére. Külpolitikailag ellenezte a németekkel való szövetséget, a nyugat-európai államokhoz való felzárkózást szorgalmazta. Javasolta a szomszédokkal való jó viszony ápolását, ha azok megnyugtatják a magyar nemzetet a „határkiigazítás tekintetében” és tiszteletben tartják a magyar kisebbség jogait.8 E programbeszédben Batthyány nem foglalkozott gazdasági problémákkal, a földreformmal és a szociális kérdésekkel. A katolikus autonómiáról pedig nem volt szerencsés szólni a református többségű Szentesen. Valószínűleg a nyugat-európai államokhoz való felzárkózásról mondottakkal sem sokat tudtak kezdeni a szentesi kubikosok és parasztok. Giesswein Sándor ismert keresztényszocialista politikus szintén április 30-án mondta el Magyaróvárott programbeszédét. Azért nem csatlakozott a kormánypárthoz - mondta -, mert a kormány a vidéki nyílt szavazás bevezetésével „Magyarország népét megbélyegezte.” Ő is a láthatatlan mellékkormányról beszélt, amely „minden szabadságot megfojt és a jogrend helyreállítását megakadályozza”. Ezeket szerinte Bethlen nem tudta felszámolni. A legszomorúbbnak azt nevezte, hogy a „jogrend- és szabadságellenes irányzatot keresztény kurzusnak hívják”. Ezzel szemben ő az „igazi kereszténységnek, nemes liberalizmusnak és testvériesítőszocializmusnak arany valutáját'’ akarja forgalomba hozni. A keresztény politika eszményképe számára - mondta -, nem a Wolff Károly által képviselt „pózoló kereszténység,” hanem „Apponyi gyakorlati kereszténysége”. A gazdasági és szociális kérdésekről és problémákról azonban ő sem szólt. Pedig abban a nehéz helyzetben, amiben akkor éltek az emberek, elsősorban ez érdekelte őket.9 8 Uo. 9 Világ 1922. V. 5., 2. 148
