A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben valamint a kiöntőcsöves, bikónikus testű, besimított korsó előkerülése alátámasztotta megfigyelésünket: A sírok abszolút időrendjét - a tágabb intervallum figyelembevételével - a 4. század közepétől az 5. század első feléig terjedő időszakban határozható meg. Az abszolút időrend felállításánál figyelembe vettem a korábban már felsorolt analógiákat. A korszakhoz sorolható temetők kidolgozott kronológiája alapján a vizsgált sírkert nyitását a késő szarmata korra, míg felhagyását a hunok alföldi megjelenésének időszakára helyezhető.91 Összegzés A tanulmány célja az M43-as autópálya 43. számú lelőhelyén, Apátfalva-Nagyút-dűlőn előkerült temető leletanyagának bemutatása volt. A női viselet rekonstrukciójához az ékszerek jelenléte és a ruhák aljának gyöngyözése nyújthat számunkra támpontot. A leletek közül az ékszerek viszonylag nagy számban fordultak elő. Az itt elteme- tettszarmataasszonyokfülbevalójaleggyakrabban bronzból és ezüstből készített, egy- és kéttagú, hurkos-kampós záródású volt. Használatukat a kutatás a 2. századtól kimutatta, a temetőben azonban azok a kései példányok fordulnak elő, amelyek még az 5. században is jelen voltak. A gyöngyök ékszerként való elfordulásának azonosítása a bolygatottság miatt nehézségbe ütközött, néhány temetkezésnél kétséget kizárólag sikerült ezt megtennünk. Nyaklánccal és karpereccel is ékesítették magukat az asszonyok. Leggyakrabban az importból származó, korádból készített felfűzést figyeltünk meg. Magas társadalmi státusra utaló temetkezésből 91 A hunkort (4. század utolsó harmadától az 5. század közepéig terjedő időszak] a legújabb kutatás két periódusra osztja (Vaday 1994,105-107). Az elsőt a hunok Kárpát-medencei megjelenéséig, míg a másodikat a nomád népcsoport alföldi megjelenésétől a nedaói csatáig (455) számítjuk. A korszak jellegzetessége, hogy a kelet felől érkező - a hun nyomás elől menekülő - iráni és germán népcsoportok jellegzetes leletanyag változást idéznek elő a szarmata Barbaricum teljes területén. Hogy ez milyen módon jelentkezik vagy megmutatkozik-e a temetőnk és a hozzá kapcsolódó telepek anyagában, az további kutatás tárgyát képezi. (182. sír) származott a bikónikus gyöngycsün- gővel együtt előkerült torques, amely analógiája ma még ismeretlen, ám minden bizonnyal a késő szarmata-kora hun korban készülhetett. Ezt az időszakot támasztja alá a sírban talált megvastagodó végű ezüst karperec, amely a hunok nyugati előrenyomulásával kerülhetett a Kárpát-medencébe. A szarmata nők gyöngyös viselete - eltérő gyakorisággal és gyöngytípusokkal - az 1. század végétől a hunkorigmegtalálható a Barbaricumban (Vaday-Domboróczki 2001,63). A késő császárkorban azonban már kevésbé jellemző a láb környékén a „sok gyönggyel” hímzett ruha (Kulcsár 1998, 95), a szabadkai temetőben pl. az ásatók ennek telj es hiányát emelték ki (Szekeres-Szekeres 1996, 20). Apátfalván - ennek ellenére - a boka körüli gyöngyök viszonylag magas számáról tudunk beszámolni. A női temetkezések 30%- ában (6 esetben biztosan) ez a viseleti elem kimutatható. Értékelhető temetkezések esetében a legkevesebbet (106 darabot) a 203/1. sírnál, míga legtöbbet (265 darabot) a 182. temetkezésnél számláltunk. A ruhák aljának gyöngyözése rendkívül sok esetben sötét. Mind az üvegből készült példányoknál, mind a nagyszámban jelen lévő karneoloknál megfigyeltük ezt (4-5. tábla). Ez a típusú gyöngykészlet a 4. század végén válik uralkodóvá és a hunkori szarmata anyagban végig jelen van (Vaday 1995-1996,34). A sokszögű karneolgyöngyök használati ideje hosszabb periódusban kimutatható, a sötétebb színű gyöngyök (sötétkék, barna) száma a 4. század végétől van túlsúlyban (Istvánovits- Kulcsár 1994, 73). Ebben az időszakban is a nők jellegzetes használati eszköze az orsó volt. A sírokban a nehezékek (orsókarika és gomb), valamint egy horgas fejű szálvezető horog utalt a fonásra. A jellegtelen példányoktól eltekintve a gombok és karikák késő szarmata-kora hunkori analógiákat mutattak. A csonttűtartó előfordulása nem csak a korszak meghatározást támasztja alá, de feltételezi a keleti kapcsolatok jelenlétét is. A kislányok - csakúgy, mint a felnőtt nők - viseltek gyöngynyakláncokat, karkötőket és fülbevalót.92 Ez utóbbi ugyanolyan hurkos-kampós 92 A gyermeksíroknál megfigyelhető, hogy félhold alakban 53
