A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben edénnyel teljesen egyező példány látott napvilágot Óföldeák-Ürmös II. lelőhely 200. sírjából [Gulyás 2014,94, XXII. tábla 6). Párducz Mihály a típust a korabeli fémedényekkel hozta kapcsolatba (Párducz 1959,342., Vörös 1984-1985,26). Kiskundorozsma-Kenyérváró-dombról téglavörös színű (Vörös 1984-1985, 3. kép 2), Újverbász- Kendergyár lelőhelyről, Szeged-Alsótanya- Kenyérváróhalom 1. sírjából és Kenderesről (Párducz 1950, CX. tábla 4; CXXI. tábla 17; CXXXV. tábla 27) pedig díszített példányai kerültek elő. A keltezést a fent említett kutatók a sírokban található egyéb tárgyak alapján a 4. század végére - 5. század elejére helyezik (Vaday 1989, 69; Gulyás 2014, 48). A további típusok egy-egy példányban képviseltetik magukat a temetőben: IV. típus: A temető legszebb kerámiája az az ép kiöntőcsöves korsó, amelyet a 201. kisgyermek sírjában fedeztünk fel (19. tábla 7). A perem ível- ten kihajló, lekerekített, enyhén profilált. Nyaka hosszú, ívelt. Éles hastörésű, alsó harmadában súlypontos. Alacsony profilált talpkorongon áll. Alsó harmadában, a hastörés és a talp között két egymással párhuzamosan körbefutó, vékony horonnyal díszítették. A kiöntőcső üreges, kerek metszetű. A hastörésre támaszkodva indul, a peremből kiinduló távtartóval merevített, és a perem fölé magasodik. A késő szarmata-kora hun kori84 kerámiaanyag felső kronológiai határát az ún. kiöntőcsöves korsók horizontja jelenti, melyet a sírleletek alapján a D2-D2/D3 relatív fázisokra keltezhetünk (Vaday 1994; Tejral 1988, 268, 280). A Krím- félszigetről származtatott forma (Bóna 1993, 237) megjelenése a Kárpát-medencében nem korábbi, mint a 4. század legvége (Vaday 1994, 105-124; Füle 1995,56-57,1. ábra, I. tábla 1-2). Az apátfalvi egész edény méretében hasonlatos a Kiskundorozsma-nagyszéki telepen talált darabhoz (Pintye et al. 2003, 8. kép 3), ám kidolgozottsága a sírban talált példánynak sokkalta finomabb. Formai analógia fedezhető fel a Csengéién előkerült korsóval (Párducz 1950, CXXIII. t. 8), míg a kiöntőcső szerkezete 84 A régészeti publikációkban a korszak helyesírása eltérő módon jelenik meg. A helyes írásmód: késő szarmata-hun kori (kiskötőjellel, szóköz nélkül) a Magyar Helyesírási Szabályzat 100/b. pontja alapján. az Orosháza-Kristó-téglagyári példányra emlékeztet (Párducz 1950, CXXV. t. 12). Az apátfalvi darab majdnem mindenben megegyezik a Gorzsáról származó edénnyel (Vaday 1994, Tab. V. 10), ám annak kiöntőcsöve sokkalta íveltebb, hasvonala kevésbé bikónikus. A dél-alföldi korsók közül az ürmösi temető 141. sír töredékes korsója (Gulyás 2014,78, VI. tábla 5) hasonlatos a nagyút-dűlői darabbal.85 V. típus: A138. temetkezésben a két térd között helyezkedett el egy szürkésbarna, igen erősen kopott, csillámos homokkal soványított, nagyméretű, kétfülű (?) bögre. A duzzadt perem alatt hornyolás fut. A meredek nyakú, nyomott gömbös testű edény nyakát magas amplitúdójú besimított farkasfogmintával, alatta a vállon körbefutó, vízszintesen elhelyezett fenyőmotívummal díszítették (19. tábla 8). A hengeres nyakú gömbös testű formavariáció a késő szarmata-hun kori környezetben gyakori (Vaday 1989,156; Pintye et al. 2003, 221). „A fenyőminta nem tartozik a legelterjedtebb besimított motívumok közé, de már a 2-3. században is feltűnik az Alföldön, a 4.-5. századból pedig számos példa gyűjthető mind függőleges, mind vízszintes változataira" (Masek 2010,266). A Maty-ér menti telepanyagban - amelynek záródását az ásatók a hun korra keltezték - szintén feltűnik a vízszintesen besimított halszálkaminta (Sóskuti-Sz. Wilhelm 2005, 102; 4. kép 1). VI. típus: Kezdetleges kivitelezésű az a peremben és nyakban palackot, vállbán és testvonalában hombárt utánzó, igen kisméretű edény, amelyet a 178. számú sírban találtunk (19. tábla 9). Az antik hatású (Jerem et al. 1985,15, 26. kép 1), a késői időszakban átértékelt formájú darabot, a sírban talált függesztőfüles üvegcsüngők a késő szarmata kor végére-hun kor elejére keltezik (Vaday 1989,146, Abb. 38, 24-25, Kujáni 2014,14-15). 85 Az óföldeáki és az apátfalvi temetkezések azonosságára Gulyás Gyöngyi is felhívta a figyelmet (Gulyás 2014, 58-59). Megállapította, hogy a gyöngykészlet eltérő, de a gerezdéit üveggyöngy - amely további támpontot nyújthat a kutatásban - mindkét sírban előfordul. A tájolás eltérő mivolta abból származik, hogy az apátfalvi temetkezésben nem volt váz, így a sírgödör pozícióját közöltem (Kujáni 2015,109). Az adatok alapján megállapítható, hogy a két temetkezés mind rítusban, mind mellékletekben igen nagyfokú hasonlóságot mutat. 50
