A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Hegedűs Anita Egyetemisták a terepen bevonási képességének tehát óriási szerepe van a kiállítás feldolgozhatósága, megélhetősége szempontjából (ahogyan ezt a Móra-kiállítás esetében is tapasztaltuk). Az interjúk alapján azonban mindegyik terepmunka naplóból kitűnik, hogy a „múzeumlátogatókjobban szeretnek tárlatvezetéssel, mint anélkül részt venni, mert így sokkal több információhoz jutnak hozzá." A kutatás során a látogatókat múzeumlátogatási szokásaikról is kérdeztük. A fiatalokat és a középkorúakat inkább az interaktív kiállítások, míg az idősebbeket a hagyományos tárlatok kötik le - legalábbis az elkészült interjúk alapján. Ez esetben érdekes különbséget találunk a Móra-kiállítás és a fáraó-tárlat között: a Móra- kiállításnál kivétel nélkül „átpártolt” az idősebb korosztály az interaktív kiállításokhoz, míg ez a sírkamra kapcsán nem történt meg. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a fáraó-tárlat témáját tekintve volt újszerű kevés interaktív elemmel, míg Móra mesebirodalmának témája nem olyan széles rétegek számára ismert, de maga a tárlat valóban maximálisan az interaktivitásra épült. Az Egyiptomi sírkamra esetében is felmerül az emlékek megőrzésének kérdése: a látogatók szívesen örökítették meg a kiállítás műtárgyait vagy fotóztatták magukat a molinó előtt. A naplókból idézünk: „akik lefotózták a szarkofágot, szinte azonnal továbbálltak: az emléket rögzítették, úgy gondolhatták, hogy az otthon melegében is ráérnek felfedezni a síremlék részleteit”; „egy fiatal pár jókedvűen selfie-zett a több ezer éves kötéllel". Felmerül a kérdés, főként az első idézet alapján: csak a tárgyat fotózza le a látogató, hogy elmondhassa, megmutathassa, hogy itt járt, hogy kulturálódott? Vagy élményt szeretne a fotóba zárni, melyet később jó szívvel visszagondolva nézegethet? Talán mindkettőben találunk igazságot. Egyetemisták a terepen A kutatásban 21 hallgató vett részt, akiket a kutatás előtt nem tekinthettük rendszeres múzeumlátogatóknak: főként általános és középiskolában jártak múzeumba osztálykirándulások alkalmával. A kutatáshoz szinte kivétel nélkül félénken közeledtek, sok kérdéssel és kétséggel - mind a kutatás módszere, mind pedig a látogatói reakciók kapcsán. Egyértelműen azt mondhatjuk, hogy pozitív eredménnyel zárult a kutatás: a hallgatók a múzeumi világ részeseivé, részeivé váltak, megérintette őket a múzeum atmoszférája. Mindegyik terepmunkanaplóból kiderül, hogy örömmel végezték el a kutatást, sokat tanultak a múzeumokról és érdekesnek ítélték meg a látogatókkal kapcsolatos interakciót. Szívesen vették fel a megfigyelő szerepét, majd kifejezetten örömmel fogadták, hogy a látogatók (akár csoportokról, akár egyéni látogatókról, akár felnőttekről, akár gyerekekről volt is szó) nyitottan álltak a kérdéseikhez és némi kezdeti bizonytalanság után bizalommal válaszoltak. A hallgatók a naplókban rendszeresen „kiszóltak" megfigyelői szerepükből: ők maguk is értékelték a kiállításokat, a tárlatvezetéseket, a látogatókat. Találkoztunk pozitív és negatív véleményekkel is, azonban egyértelműen kijelenthetjük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődésüket a téma iránt: „összegezve pozitív élményként éltük meg ezt a megfigyelést"; „végezetül annyit írnánk, hogy reméljük, lesz még lehetőségünk terepmunkán részt vennünk"; „maga a kiállítás számomra egy kedves élmény. Még ha csak egy kis időre is, visszarepített a gyermekkorba"; „Nagyon érdekes és hasznos kiállítás volt ez számunkra is, amellett, hogy sokat tanultunk a megfigyelésről: egyrészt jó érzés volt ilyen lelkes és fegyelmezett gyerekekkel együtt dolgozni, másrészről pedig 1 órácskára mi is újra gyerekekké válhattunk." A hallgatók kutatása kapcsán a kulcsszó: a bevonódás volt. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyetemi keretek között, értékelésért „cserében" készült el a kutatás, azonban teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a hallgatókat sikerült bevonni a múzeumi világba. A beszámolókból egyértelműen látszik, hogy az interjúk elkészítésekor, a megfigyeléskor ők is a múzeum részévé váltak, a gyerekek tőlük érdeklődtek bizonyos információk után, a tanárok bizalommal meséltek nekik múzeum tapasztalataikról, az egyéni látogatók örömmel osztották meg benyomásaikat a tárlatvezetésekkel kapcsolatban. 355
