A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Sánta Gábor Gajdács Mátyás és Fekete István A kézirat tekintélyes hányada Kittenberger íróasztalánál született, amihez Fekete István az Afrika-vadász özvegyének és testvérének emlékeit, valamint a nagymarosi villában található dokumentumokat egyaránt felhasználta. Ismereteikkel és emlékeikkel a közös eszményüket gyászoló vadászbarátok is segítették a szerzőt. Mindenekelőtt az a Tőry Viktor, akit a Kittenberger Kálmán életé ben aztán név szerint is emleget Fekete István. Kérdező és adatközlő kapcsolatát dokumentumok is bizonyítják, ami azonban nem mondható el az életrajzi regényben szintén megidézett Gajdács Mátyásról. Ennek pedig az a legvalószínűbb magyarázata, hogy ő csupán az életrajz megjelenése - tehát 1962 januárja után - került ismeretségbe a közös barát emlékét megörökítő íróval. Közvetve ez utóbbi feltételezést erősíti, hogy a Kittenberger Kálmán életének csupán az elején bukkan fel a Gajdács név. Mégpedig azért, mert indulása szorosan a tragikus sorsú Kovács Ödönéhez kapcsolódik, aki a testvére volt Kittenberger Kálmán feleségének, Líviának. A bátyja, majd a férje által említett Gajdács Mátyás azonban 1934-ben látogatott utoljára Magyarországra; ezért maradt ki a későbbi évtizedek Fekete István-i krónikájából. Az író természetesen tudott róla, de közvetlen élményei nem lehettek vele kapcsolatban, legalábbis olyanok nem, amelyeket a regényes életrajzba illeszthetett volna. Ha már a papírra vetésekor ismerik egymást, az egyéb forrásokhoz hasonlóan biztosan ennek is szövegszerű nyoma marad. Bár a Kittenberger Kálmán életében többször is feltűnik Gajdács Mátyás, mindez a róla tudhatókat legfeljebb annyival gyarapítja, hogy az alacsony termetű preparátornak Kittenberger a „Kolibri” becenevet adta. Figyelemre méltónak csupán az a 1914 legelején Nagymarosra küldött Gajdács-levél számít, amelyből Fekete István hosszabban idéz. Miként azt is az expedíció krónikájához tartozónak gondolta, hogy Kovács Ödön „a hajóútról 1914. január 24-én, majd február 6-án Port-Szudánból levelet ír, amelyben nagyon elégedett Gajdáccsal és Dörflingerrel, mert már az úton kialakul közöttük az ilyen úthoz szükséges összhang és jó viszony".14 A világháború előtti 14 Fekete István: Kittenberger Kálmán élete. Bp., 1962,21. hónapok történetét Fekete István előszeretettel színesíti Kovács Ödön-levelekkel, vagyis itt még dokumentumok alapján formálta szövegét. Szintén az életrajzi regényben olvasható, hogy „Gajdács Mátyás ma is ott él Addisz-Abebában, és ott élt Dörtflinger Sándor is a haláláig, bár többször hazalátogattak, és Gajdács mindvégig baráti levelezésben volt Kittenberger Kálmánnal is”. E mondat, illetve állítás nyelvi-tartalmi homálya eleve valószínűsíti, hogy valójában ezeket a leveleket viszont Fekete István már nem látta; életrajzi regényében a továbbiakban sehol sem utal rájuk. Végül pedig ezt mondatja Kittenbergerrel: „Ha lenne felesleges pénzem - szólalt meg újra Kálmán -, egy szóval sem mondom, hogy nem látogatnám meg Gajdács Mátyást. Ő már végleg ottmaradt Addisz-Abebában, és küldött is nekem kávét... A négusnak [az uralkodónak] dolgozik. Néha még ír is a Nimródnak. De haza már nem jön. Jómódú és megelégedett, már amennyire egy ember megelégedett lehet.”15 Mindez egybecseng azzal, amit Kittenberger Kálmán nem sokkal korábban a szegedi erdészeti technikum egyik növendékének írt: „Említettem Gajdács Mátyást, tehát elmondom, hogy ki az. G. M. Addisz-Abebában él már évtizedek óta. Valamikor boldogult sógorom, Kovács Ödön vitte ki magával mint preparátort. (Kovács valahol a Kék-Nílus forrásvidéke mellett nyugszik.) G. M. kitűnő szakember, akinek nagy [on] jó hírű szaküzlete van az abesszin fővárosban.”16 * Tehát Kittenberger valóban nyomon követte az etiópiai magyar barát sorsát, de az is bizonyos, hogy nem sokat beszélhetett róla Fekete Istvánnak, aki az Addisz-Abeba-i leveleket, ismétlem, feltehetőleg még utólag sem látta. 4. A Kittenberger Kálmán élete megírásakor ettől ugyan el tudott tekinteni, azonban a téma folytatása esetén már érdemesnek látszott megkeresni Gajdács Mátyást. 1963. augusztus 27-én Fekete István ugyanis azt írta a naplójába, hogy felmerült „a Kittenbergerbővítettkiadása. Gajdácstól még adatok stb.” Vagyis a gyorsan két kiadásban elkapkodott életrajzi regény kiegészítésének-bővítésének ötletét 15 Uo. 244. 16 Kittenberger Kálmán levele Pécsi Sándorhoz. Nagymaros, 1957. febr. 2. A levél másolatáért a címzettnek tartozom köszönettel. S. G. 332
