A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor-Illés Gábor: Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához, különös tekintettel a természetvédelmi szempontból jelentősebb fajokra
Csehó Gábor - Illés Gábor Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához Nicrophorus germanicus [ Linnaeus, 1758) - nagy temetőbogár Európa nagy részén és Elő-Ázsiában honos bogár, hazánkban mindenütt megtalálható, de sehol sem gyakori (Székessy 1961). Kifejlett egyedeivel április és szeptember között találkozhatunk. Általában nagyobb testű állatok tetemén táplálkozik, de megfigyelték már trágyán és rothadó gombán is, ahol elsősorban rovarokat és rovarlárvákat fogyaszt (Merkl-Vig 2009). A Két-erdőből talajcsapdával nagyobb egyed- számban mutattuk ki. Aphodius scrutator (Herbst, 1789) - vörös trágyabogár A nemzetség legnagyobb hazai faja, amely a Kárpát-medencében sokfelé előfordul, de sehol sem gyakori (Endrődi 1956, Merkl-Vig 2009). Az imágó júniustól októberig szikes legelőkön, száraz homokpusztákon rajzik (Ádám 1987), ahol lárvája leginkább szarvasmarhatrágyában fejlődik, más növényevő állatéban csak igen ritkán található (Merkl-Vig 2009). Egy példányt a nedvesebb kaszálón szarvasmarha ürülékében találtunk. Trichiussexualis Bedel, 1906 - keleti prémesbogár A faj Dél- és Közép-Európában honos, Kuthy Dezsőnél még Trichius gallicus néven szerepel és a Kárpát-medencére nézve gyakorinak számít (Kuthy 1900). Endrődi Sebő szerint elsősorban hegy- és dombvidékeken fordul elő, elvétve azonban az Alföldön is megjelenik (Endrődi 1956). Külseje a poszméheket utánozza, és repülés közben kibocsátott hangja is azokra emlékeztet (Merkl-Vig 2009). Lárvája különféle lombos fák korhadt tuskóiban, rönkjeiben fejlődik (Merkl- Vig 2009). Az imágó júniusban és júliusban erdei virágokat, főként fészkes virágzatúakat látogat, de előszeretettel fogyasztja a fekete bodza (Sambucus nigra) virágait is. A lucernás szegélyében selyemkóróról (Asclepias syriaca) sikerült fűhálóznunk egy példányt. Lamia textor (Linnaeus, 1758) - takácscincér A cincér az Alföldön a folyók árterén, a hegy- és dombvidékeken a patakvölgyekben fordul elő (Hegyessy 2013). Leginkább idősebb füzesekben találkozhatunk vele, de a nyarasokban (Szontagh 1999), nyír és égerfajokban is előfordul (Hegyessy 2013; Nagy-Víg 2008). A lárvák a fák félig még élő tuskóinak a földfelszín alatti részeiben, erősebb gyökerében (Hegyessy 2013; Kaszab 1971; Medvegy 1987; Nagy-Víg 2008) esetleg a törzs alsó, közvetlen a talaj feletti szakaszában (Szontagh 1999) két évig fejlődnek. Az imágók tavasztól nyár közepéig rajzanak. Leginkább a tápnövényük közelében tartózkodnak, főleg alkonyaikor és éjszaka aktívak. Fényre is jól repülnek. Gaskó Béla 1974. április 24-én a Szeged körtöltés melletti erdősávjában fiatal fehérfűz (Salix alba) tövéről gyűjtött három példányt (Gaskó 1980), továbbá a Maros mellől említette (Gaskó 1999). További adatát nem ismerjük Csongrád megye déli részéről. A szakirodalom a fűz anyatelepeken okozott kártételéről is beszámol (Szontagh 1999). Az egyik példányt egy családi ház kertre néző megvilágított faláról gyűjtöttük, a másikat a falu melletti csatornaparton fehérfűz tuskón találtuk. Élőhelye a település szélén húzódó csatornapart, ahol számos visszavágott idős fehér- (Salix alba) és kecskefűz (Salix caprea) található. Mesosa curculionoides (Linnaeus, 1761) - szemfoltos cincér Ezta rendkívül impozáns külsejű cinéért a legtöbb szerző hazánkban elterjedt és hegy-, illetve dombvidékeink lomblevelű erdeiben gyakori fajnak tekinti (Hegyessy 2013; Kaszab 1971; Kuthy 1900; Medvegy 1987; Merkl-Vig 2009; Nagy-Víg 2008). Sokféle lombos fában fejlődik, Csongrád megyében leggyakrabban kocsányos tölgyből (Quercus robur) sikerült kinevelni. Lárvája a fák elpusztult törzsében, valamint vastagabb ágaiban a kéreg alatt rág, és ott is bábozódik. A bogár kifejlett állapotban telel át (Hegyessy 2013). Az imágó április végétől augusztusig rajzik (Nagy-Víg 2008), de meleg októberi napokon az őszre kifejlődött imágók megjelenése is jellemző (Merkl-Vig 2009). Általában éjszaka aktív, nappal elrejtőzik, vagy a fatörzsek, heverő rönkök, farakások, vastagabb száraz ágak árnyékos oldalán pihen (Merkl-Vig 2009). Két példánya egy családi ház falának árnyékos részén pihent. 321
